IV. (Luxemburgi) Vencel cseh király 1419. augusztus 16-án bekövetkezett, utód nélküli halálával öccse, Zsigmond magyar és német király lett az egyedüli trónörökös – Vencel már 1396-ban őt jelölte ki vikáriusának. A Csehországban már ekkor erősen elterjedt huszitizmus miatt Zsigmonddal szemben finoman szólva is bizalmatlanok voltak a csehek. Nehezítette a helyzetet, hogy Zsigmond sokáig nem jelezte egyértelműen a huszitáknak, békések-e a szándékai, ami tovább mélyítette a szakadékot Zsigmond és a husziták között. Ezt az állapotot bontotta meg Zsigmond 1420. március 15-én, amikor a boroszlói birodalmi gyűléssel kikiáltatta a husziták elleni birodalmi hadjáratot. Dolgozatom célja bemutatni Zsigmond 1420. évi nyári, illetve az 1420–1421. évi őszi-téli hadjáratát – Tóth-Szabó Pál egy hadjáratként kezelte a kettőt, emiatt van a címben is egyes számban a hadjárat szó –, belehelyezve azt a korszak közép-európai geopolitikai rendszerébe. Kiemelt figyelmet fordítottam a két hadjáraton résztvevő magyar sereg létszámának pontosítására – kiemelt figyelmet fordítva a bárói és köznemesi résztvevők részletezésére –, a hadsereg zsoldjának finanszírozására, illetve lehetőség szerint a hadsereg által bejárt útvonal rekonstruálására. Ehhez elsősorban a Zsigmondkori Oklevéltárat, a Decreta Regni Hungariae-t és Eberhard Windecke Emlékiratait használtam forrásként, kiegészítve a korábban megjelent szakmunkákkal. Eredményeim három részre oszthatók. Az első a magyar sereg létszámának a korábbiaknál pontosabb becslése, ami segíthet abban, hogy reálisabb képet kapjunk a kor katonai viszonyairól, illetve megérts a korai hadi vállalkozások sikertelenségének okait. Tisztázásra kerül a magyar sereg résztvevőinek listája is. A második a sereg finanszírozásának részletezése – bár a csehországi bevételek miatt ez csak részeredményként könyvelhető el – amivel korábban senki sem foglalkozott a szakirodalomban. A harmadik a magyar sereg 1420. évi nyári hadjáratának útvonalának részleges rekonstruálása.