Archiválás vagy továbbhagyományozás?

Bíró, István Ferenc

Archiválás vagy továbbhagyományozás?

dc.contributor.advisor	Vincze, Tamás András
dc.contributor.author	Bíró, István Ferenc
dc.contributor.department	Humán Tudományok Doktori Iskola	hu
dc.contributor.submitterdep	Debreceni Egyetem::Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
dc.date.accessioned	2023-02-09T10:47:42Z
dc.date.available	2023-02-09T10:47:42Z
dc.date.created	2022
dc.date.defended	2023-02-24
dc.description.abstract	Disszertációnk alapproblémája a magyarországi népzeneoktatás intézményes keretek közé kerülése és a népzenész szakma konstruktivista megközelítésben értelmezett professzionalizációja (vö. Fizel, 2017: 56-57), mely folyamatoknak a részletes feltárása mindeddig elkerülte a kutatók figyelmét. Mindössze néhány tanulmány tesz kísérletet egy-egy részletkérdés tisztázására, azonban a lejátszódó folyamatok történeti, elméleti összefüggéseit tárgyaló összefoglaló munkák hiányoznak a történetírásból (vö. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Mivel a XX. század népzeneértelmezése eltérő képet mutat az egyes korszakokban, ezért első lépésként a hangszeres népzeneoktatás korszakhatárainak kijelölését kellett elvégeznünk. A téma megértéséhez elkerülhetetlen a megfelelő művelődéstörténeti háttér tisztázása, ezért az általunk előzetesen kijelölt keretek szélesítésére volt szükség. Így az is érthetővé válik, hogy például az 1950-es évek elején végbemenő intézményesülési kísérlet miért került be a kutatásunkba. A népzene tudományos recepciójának folyamatait vizsgálva egyrészt megérthetjük azokat a népzeneértelmezéssel kapcsolatos torzulásokat, amelyek az 1970-es évek közművelődésében tapasztalható változások – gondolunk itt a táncházmozgalomra – mozgatórugójává váltak, másrészt a mai népzeneoktatásunk intézményesülésének anomáliáit is mélyebben megismerhetjük. Vizsgálatunk során lépésről lépésre tártuk fel, hogy a hangszeres népzeneoktatás számára miért a klasszikus zene intézményrendszere szolgált öntőformaként, annak ellenére, hogy a népzene természetéből fakadó műfaji sajátosságai miatt abban csak addig találhatja meg helyét, ameddig az oktatás csupán bizonyos komponenseire koncentrál. A népzene-, illetve a néprajztudomány által elvégzett kutatások eredményeire támaszkodva megérthetjük a népi kultúra hagyományozódási sajátosságait, így kirajzolódik előttünk, hogy milyen tévutakat járt be az iskolarendszer a hangszeres népzeneoktatással kapcsolatban. Kodály Zoltán és Bartók Béla írásainak tanulmányozása, elemzése témánkat illetően központi jelentőségű, hiszen a vizsgált időszak népzenefelfogásának, népikultúra-értelmezésének művészi és pedagógiai konzekvenciáit egyértelműen az említett két tudós zeneszerző munkásságán keresztül érthetjük meg a leginkább. Németh László és a népi írók törekvései, a népi mozgalom, Györffy István programja, valamint Karácsony Sándornak azok a nézetei, amelyek erősen meghatározták az értelmiségnek a népi kultúráról való gondolkodását, szintén megkerülhetetlennek bizonyultak. Dolgozatunk tárgyának több szempontú feldolgozására kvalitatív és kvantitatív módszereket alkalmaztunk. Kutatásunk alapmódszereként a kvalitatív kutatásmódszertani eljárások közül a dokumentumelemzést és a kvalitatív tartalomelemzést találtuk a legalkalmasabbnak, együtt alkalmazva az oral history módszerével. Vizsgálatunk középpontjában a népzenészképzés, azon belül is a tanárképzés állt. Ez a legfelső oktatási szint, ahol a népzeneoktatás intézményesülési folyamata lejátszódott. Dolgozatunk kvantitatív elemzéseinek elkészítéséhez az Oktatási Hivatal statisztikáiból készítettünk adatbázist. Kérdőíves felmérésünkben a Nyíregyházi Egyetem jogelőd intézményeiben ének-zene, népzenetanár szakon, nappali tagozaton végzett egykori hallgatók vettek részt. Válaszaikat három fő kérdéskör mentén elemeztük. Az eddig született csekély számú és leginkább leíró jellegű munkákhoz képest megállapításaink már a vizsgálat kezdeti szakaszában új adatokkal és konklúziókkal szolgáltak a tudomány számára. Az értekezés kiemelkedő eredményének tartjuk, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1991-ben elindult népzenetanár-képzéssel kapcsolatosan teljesen új megközelítéseket és összefüggéseket tártunk fel a neveléstudomány számára. A népzeneoktatás jövőjéről kvantitatív kutatásunk eredményei alapján vészjósló kép rajzolódik ki: a Nyíregyházi Főiskolán és jogelőd intézményében a képzés első húsz évében nappali tagozaton végzett ének-zene, népzenetanárok kevesebb mint 40 százaléka gondolkozik magáról népzenetanárként ötéves távlatban. A kutatásban résztvevők hosszú távú jövőről alkotott elképzelése azt mutatja, hogy csak az marad a népzenetanári pályán, aki a közeli jövőben is népzenetanárként látja magát. A leírt folyamatok várhatóan mindhárom képzési szintre negatívan fognak hatni, ugyanis a megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusok közel kétharmada rövid időn belül pályaelhagyóvá válhat. The basic problem of the dissertation is the institutionalization of folk music education in Hungary and the professionalization of the folk music community interpreted in a constructivist sense (cf. Fizel, 2017: 56-57). These tendencies have so far escaped the attention of researchers, and only a few studies have so far attempted to clarify the details, thus there is a lack of comprehensive works on the historical and theoretical context of the processes involved (cf. Ferencziné, 2016; Richter, 2011). Since the interpretation of folk music in the 20th century shows a different picture in distinct periods, the first step was to delineate the period boundaries of instrumental folk music education. In order to tackle the topic, it was inevitable to clarify the relevant cultural-historical background, and therefore it was necessary to broaden the framework previously defined. This also makes it clear why, for example, the institutionalisation experiment taking place in the early 1950s was included in the research. Examining the tendencies of the academic reception of folk music clarifies the distortions taking place in the interpretation of folk music, which motivated the changes in general cultural reception in the 1970s, such as the dance house movement (táncházmozgalom), on the one hand, and on the other hand, a deeper understanding of the anomalies in the institutionalisation of our folk music education today could be gained. In the course of the investigation, it was explored step by step why the institutional system of classical music has served as a “mould” for the teaching of instrumental folk music, despite the fact that, due to the nature of its genre, folk music can only find a place in this “mould” as long as it concentrates only on certain components of education. The results of research in the field of folk music and ethnography provide a basis for understanding the specific features of the transmission of folk culture, and thus highlight the misguided paths taken by the school system in relation to the teaching of instrumental folk music. The study and analysis of the writings of Zoltán Kodály and Béla Bartók is of central importance for the topic, since the artistic and pedagogical consequences of the perception of folk music and the interpretation of folk culture in the period under study can be best understood through the works of these two composers. The ideas represented by László Németh and the so-called “folk writers”, the folk movement, István Györffy’s programme and Sándor Karácsony’s views, which strongly influenced the intellectuals’ way of thinking on folk culture, also proved to be inescapable during the research. Qualitative and quantitative methods were both used to discuss the subject of the thesis from several perspectives. Document analysis and qualitative content analysis, together with oral history, were found to be the most appropriate qualitative research methodologies for the research. The focus of the study was the training of folk musicians, including teacher training, being the highest level of education where the process of institutionalisation of folk music education took place. For the quantitative analysis of the thesis, the statistics of the Education Office (Oktatási Hivatal) were used to create databases. The questionnaire survey was conducted among former full-time students of music and folk music at the legal predecessor institutions of the University of Nyíregyháza. Their answers were analysed along three main clusters of questions. In comparison with the few and mostly descriptive works that have been produced so far, these findings have provided new data and insights for scholarship already in the early stages of the study. One of the merits of the thesis is that it offers completely new approaches and reveals certain interrelationships in the field of education science pertaining to folk music teacher training that started in 1991 at the Bessenyei György Teacher Training College in Nyíregyháza. Based on the results of the quantitative research, an ominous picture of the future of folk music education is emerging from the thesis: less than 40 percent of the full-time music and folk music teachers who graduated from the College of Nyíregyháza and its legal predecessor institution in the first twenty years of the training see themselves as folk music teachers in a five-year perspective. The respondents’ perceptions of their long-term future show that only those who envision themselves as folk music teachers in the near future will stay in the profession. The processes described are likely to have a negative impact on all three tiers of education, as almost two-thirds of teachers with the appropriate qualifications are likely to leave the profession in the short term.
dc.description.corrector	hbk
dc.format.extent	354
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/345610
dc.language.iso	hu
dc.language.iso	en
dc.subject	népzenész- és népzenetanárképzés
dc.subject	intézményesülés
dc.subject	iskolai tudásátadás
dc.subject	természetes tudásátadás
dc.subject	autenticitás
dc.subject	patrimonizált hagyomány
dc.subject	training of folk musicians and folk music teachers
dc.subject	institutionalisation
dc.subject	knowledge transfer in schools
dc.subject	natural knowledge transfer
dc.subject	authenticity
dc.subject	patrimonised tradition
dc.subject.discipline	Neveléstudományok
dc.subject.sciencefield	Bölcsészettudományok
dc.title	Archiválás vagy továbbhagyományozás?
dc.title.subtitle	A magyar népzenekultúrához való viszonyulásmódok és ezek hatása a hazai népzenészképzés intézményesülésére
dc.title.translated	Archiving or Keeping the Tradition Alive? - Attitudes Towards Hungarian Folk Music Culture and Their Impact on the Institutionalisation of Folk Music Education in Hungary