A sejtben a proteaszóma felelős a rosszul feltekeredett, vagy sérült fehérjék lebontásáért. A proteaszóma aktiválásáért a különféle proteaszóma regulátor/aktivátor molekulák felelősek, amelyek a poteaszómához való kötődésük során aktiválják annak proteolitikus aktivitását. A proteaszóma aktivátorok közé tartozik a 19S, a PA28 család tagja, valamint a PA200 molekula is. A PA200 egy körülbelül 200 kDa-os molekula, amely képes a 20S mag proteaszómához egyik, vagy mindkét oldalán kötődni. A PA200 kötődése folytán a proteaszóma fehérjebontó aktivitása megváltozik, oly módon, hogy növekszik a peptidek, valamint az acetilált hisztonok ATP független proteolízise. A sejtet érő különféle stresszhatások következtében a PA200 a sejtmagban pontszerű lokalizációs mintázatot mutat, valamitn stressz hatására megemelkedik az acetilált hisztonok ATP független proteaszómális lebontása. Lehetnek olyan gének a humán genomban, melyek promotéréhez kötődni képes a PA200 és ott transzkripciós faktor funkciót tölthet be. A kísérlet során először optimalizáltuk a PA200 génjét tartalmazó plazmid vektor expresszióját HEK-293 sejtekben. A folyamatot két lépcsőben végeztük el, mely során Western blot segítségével értékeltük ki a kapott eredményeket. Ezt követően megpróbáltuk a feltételezhetően PA200 kötő szekvenciákat plazmid vektorba ligálni. A ligálást követően a vektor DNS-sel transzformáltuk a DH5-α sejteket, majd agarlemezen tenyésztettük és szellektáltuk azokat. Az eredményeket agaróz gélelektroforézis segítségével értékeltük.