Az onkológiai és autoimmun betegségek eltérő klinikai megjelenése ellenére közös jellemzőjük az immunrendszer szabályozásának zavara: előbbiekben csökkent, utóbbiakban kórosan fokozott immunválasz figyelhető meg. A molekuláris patomechanizmusok és a célzott terápiás stratégiák számos ponton átfednek, mivel mindkét esetben az immunrendszer egyensúlyának helyreállítása jelenti a kezelés alapvető célját. A kutatás első részében immunellenőrzőpont-gátlóval kezelt szolid tumoros betegek körében elemeztük az immunmediált mellékhatások gyakoriságát és jellemzőit. Az irAE-k a betegek mintegy harmadában fordultak elő, leggyakrabban pajzsmirigy-, bőr-, tüdő- és gastrointestinalis érintettség formájában, és megjelenésük összefüggést mutatott a hosszabb progressziómentes túléléssel. A pembrolizumab kezeléshez gyakoribb, de enyhébb, míg a nivolumabhoz ritkább, ugyanakkor potenciálisan súlyosabb mellékhatások társultak. A vizsgálat második részében tofacitinibbel kezelt rheumatoid arthritisben szenvedő betegekben elemeztük a tumorasszociált antigének időbeli változását. A kezelés hatására egyes TAA-k szérumszintje csökkent, míg más markerek emelkedést mutattak, és több esetben kapcsolatot találtunk a betegségaktivitással, gyulladásos és vascularis paraméterekkel.

Despite their distinct clinical manifestations, oncological and autoimmune diseases share a common feature: dysregulation of the immune system, with an insufficient or suppressed immune response in malignancies and a pathologically enhanced immune response in autoimmune disorders. The molecular pathomechanisms and targeted therapeutic strategies show substantial overlap, as in both conditions the fundamental therapeutic goal is the restoration of immune homeostasis. In the first part of the study, the frequency and characteristics of immune-mediated adverse events (irAEs) were analyzed in patients with solid tumors treated with immune checkpoint inhibitors. irAEs occurred in approximately one third of patients, most commonly involving the thyroid gland, skin, lungs, and gastrointestinal tract, and their occurrence was associated with longer progression-free survival. Pembrolizumab therapy was associated with more frequent but generally milder adverse events, whereas nivolumab treatment resulted in less frequent but potentially more severe toxicities.In the second part of the study, temporal changes in tumor-associated antigen levels were evaluated in patients with rheumatoid arthritis treated with tofacitinib. Following treatment, the serum levels of certain TAAs decreased, while others showed an increase, and several markers were associated with disease activity as well as inflammatory and vascular parameters.