Az ember ősidőktől kezdve saját életének javításara, megkönnyítésére törekedett. Ez a törekvés eredményezte azt a folyamatos fejlődést, amelynek köszönhetően az emberiség eljutott a mai szintjére. A fejlődés egyik alapeleme hogy az ember környezetét saját céljainak megfelelően egyre inkább átalakította. Hazánk egyik legnagyobb mértékű természet átalakító beavatkozása a 18.-19. században végrehajtott alföldi vízrendezés során zajlott. Az akkori elgondolás szerint a vizekben bővelkedő Alföld modernizálásra szorult. Ezen az elven óriási volumenű szabályozást hajtottak végre a Tiszán és vízrendszerén. A munkálatok alapjaiba változtatták meg a tiszai táj működését az ezt követő időszak koncepciója pedig csak fokozta az átalakítás mértékét. A Tisza-szabályozás tervezőinek és kivitelezőinek munkálatait a mai tudásunkkal megítélni lehet, de elítélni nem. Ahhoz hogy kritikát mondhassunk ezen munkálatokról, bele kell képzeljük magunkat XVIII. – XIX. századi ember természeti és társadalmi problémáiba – tisztába kell lenni az akkori világ gondjaival, bajaival. Igaz az akkori munkálatok nem várt természeti eredményeket hoztak, melyek a mai természeti formákat és problémákat indukáltak, melyeket a jelen és jövő generációinak kell megoldani és helyrehozni. Az ártéri gazdálkodás újéletre hívásával, fenntartásával az ehhez tartozó egyes hagyományok, haszonvételek és életközösségek megőrizhetőek. Tehát az egyes néphagyományok melyek elhomályosodtak és a levéltárakba temetődtek, nem tűnek el a köztudatból, ezáltal a jövő nemzedékének is bemutatható lesz. ”Unokáink is látni fogják.” A mai környezet- és természetvédelem számára a legnagyobb kihívás az antropogén hatások miatt károsodott tájszerkezet helyreállítása az alapvető funkcióját elvesztett, sérült táj már nem képes gazdaságosan eltartani lakóit. A megoldást a táj egykori működésének helyre állítása a tájhasználat fenntarthatóvá tétele jelenti. A fenntarthatóság ez esetben azt jelenti, hogy a gazdálkodási rendszert a természeti adottságokhoz kell igazítani. Dolgozatomban az ártéri- és fokgazdálkodás előnyeit, hátrányait és ennek a gazdálkodási forma haszonvételeit szerettem volna bemutatni mely természetvédelmi szempontból sem elhanyagolhatóak. Ezeknek a területeknek igenis fontos szerep juthat, mivel rendkívül sok faj megtelepedhet a rehabilitált területeken ezzel is növelve az adott terület biodiverzitását.