Disszertációm célja a mentalizáció reziliens fejlődést szolgáló összefüggéseinek feltárása volt. Elsőként Hagelquist (2018) négylépcsős modelljének tesztelését határoztam meg, majd célom volt egy mentalizációs profil kialakítása, és annak meghatározása, hogy a mentalizáció minősége milyen kapcsolatban áll az társas támogatás és kapcsolati bizalom mértékével, a szabályozó folyamatokkal, valamint az erőforrásokkal. A mentalizációs profil létrehozása során a mintázat-orientált kutatási megközelítést alkalmazom. Ezután a mentalizáció mediáló és moderáló szerepét vizsgáltam: a mentalizáció mely dimenziói közvetítik az érzelemszabályozás, az indulatkezelés, az észlelt társas támogatás, valamint az episztemikus bizalom protektív vagy veszélyeztetető hatásmechanizmusait. Módszerek: keresztmetszeti kutatásban három korosztályban toboroztunk: kis serdülők (11-13 évesek; M = 154, ebből 48% fiú) serdülők a (14-18 évesek; M = 588, ebből 41 % fiú) és fiatal felnőttek (19-30 évesek; M= 723, ebből 30% férfi). A vizsgálat önkitöltős kérdőívek bevonásával történt. Az egyes változók közötti együttjárás vizsgálatára korreláció elemzést alkalmaztam. A csoportok átlageredményeinek összehasonlítása független mintás próbával, egyváltozós, többváltozós és összetartozó mintás ANOVA eljárással történt. A mentalizáció dimenziói mentén létrehozott csoportok kialakításához klaszterelemzést végeztem. A változók közötti kapcsolatot mediációs és moderációs eljárással vizsgáltam. Eredmények, következtetések: A korosztályi hatás erősebben érvényesül a sikeres mentalizálás skálái közül a reflektivitás és a kapcsolati összehangoltság esetén, míg a szegényes mentalizálást mérő skálák közül a kapcsolati diszkomfort mutat nagyobb különbségeket. Igazolódott a nemek különbségére vonatkozó feltételezés, azonban a két változó kereszthatása jelen mintán nem érvényesült, a lányok/nők minden korosztályban megőrizték mentalizációs előnyüket. A korrelációs vizsgálat eredménye szerint a fejlettebb mentalizációs képességek az önértékelés, az énhatékonyság, a reziliencia magasabb színvonalával járnak együtt, és meghatározó az időperspektíva szempontjából is. A mentalizálás dimenzióinak mintázat-orientált elemzése alapján a változók közötti dinamikus kapcsolat feltárása révén olyan komplex profilok alkothatók, amik egységben tudják kezelni a mentalizálás sajátosságait és a személyiség működését meghatározó jellegzetességeket. Eredményeim szerint a mentalizálást vizsgáló hat alskála közül ötnél igazolódott a mediáló hatás, ami az érzelemszabályozás, az észlelt társas támogatás vagy a kommunikációba vetett bizalom hatásmechanizmusát közvetíti a reziliencia irányába.

My dissertation aimed to explore the context of mentalization for resilient development. First, I set out to test Hagelquist's (2018) four-step model, and then I aimed to develop a mentalization profile and determine how the quality of mentalization is related to the degree of peer support and relational trust, regulatory processes, and resources. In creating the mentalization profile, I used a pattern-oriented research approach. I then investigate the mediating and moderating role of mentalization: which dimensions of mentalization mediate the protective or threatening mechanisms of emotion regulation, emotion management, perceived peer support, and epistemic trust. Methods: in a cross-sectional study we recruited three age groups: young adolescents (11-13 years old; M = 154, of which 48% male) adolescents (14-18 years old; M = 588, of which 41% male) and young adults (19-30 years old; M = 723, of which 30% male). The participants completed questionnaires. Correlation analysis was used to examine the association between each variable. Independent sample tests and ANOVA were used to compare the mean of the groups. Cluster analysis was used to construct groups along the dimensions of mentalization. The relationship between variables was examined using mediation and moderation procedures. Results and conclusions: the age effect is stronger for the scales measuring successful mentalization in the case of reflexivity and relational attunement, while the scales measuring poor mentalization show larger differences for relational discomfort. The hypothesis of a gender difference was confirmed, but the crossover of the two variables did not hold in the present sample, with girls/women maintaining their mentalizing advantage at all ages. The results suggest that more advanced mentalizing skills are associated with higher levels of self-esteem, self-efficacy, and resilience and are also determinants of time perspective. Based on a pattern-oriented analysis of the dimensions of mentalization, by exploring the dynamic relationship between variables, complex profiles can be constructed that can address in a unified way the characteristics of mentalization and the features that determine personality functioning. My results show that five of the six subscales of mentalizing mediate the effect of emotion regulation, perceived peer support, or trust in communication on resilience.