Bizonyítás a polgári perben, különös tekintettel a tanú és a szakértő helyzetére
Absztrakt
Szakdolgozatomhoz a „Bizonyítás a polgári perben, különös tekintettel a tanú és a szakértő helyzetére” című témát választottam. Azért esett a választásom erre a témakörre, mert tanulmányaim során a polgári eljárásjog tantárgy nagyon felkeltette az érdeklődésem. Főleg azt találtam érdekesnek, hogy egyes eljárásokban miként és milyen bizonyítási eszközökkel próbálják az adott ügyet megoldani. Ezért is választottam dolgozatom céljának a bizonyítást, mely meghatározó részét képezi a polgári peres eljárásoknak. Ezen belül is a személyi bizonyítási eszközökre, a tanúra és a szakértőre szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni. A tanúvallomás, mint bizonyítási eszköz mondható a legrégebbi és a leggyakrabban alkalmazott eszköznek az igazságszolgáltatásban. Kezdetben nem állt rendelkezésre annyi tárgyi bizonyíték, mint manapság, gondolok itt például a DNS-azonosítási lehetőségekre illetve mikronyomokra, melyekkel akár a tanúvallomás mellőzésével is megállapíthatóvá válik a cselekmények elkövetési eszközei. Ennek ellenére én mégis úgy gondolom, hogy napjainkban is nagy jelentősége van a bizonyítás szempontjából, és még a technika rohamos fejlődésének köszönhető számos modern eszköz sem tudta kiszorítani a tanúvallomást.Olykor vannak helyzetek, amikor a tanú által tett vallomás kevésnek bizonyul vagy éppen laikusként nem eldönthető az adott kérdés a perben, ilyenkor szakértői véleményre is szükség van. Az új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: új Pp.) egyik jelentős változása, hogy a szakértő nem csak kirendelés útján vonható be az eljárásba, hanem a fél megbízása alapján is igényelhető. Az viszont már más kérdés, hogy ezt a bíróság mennyire fogadja el.