A nikkel biológiailag fontos szerepét még kutatják, de megjelenik például a Ni-SOD enzimben. Ennek megismeréséhez modellezni kell a SOD-enzim lehetséges Ni(II)-kötőhelyét. A modellezéshez célszerű megismerni a különféle egyszerű Ni(II)-oligopeptid komplexeket elektrokémiai szempontból. Célkitűzésünk volt, hogy fényt derítsünk az egyszerű oligopeptidek Ni(II)/Ni(III)-komplexeinek redoxi sajátságaira. Ehhez a Ni(II)-GlyGly rendszer pH-potenciometriás és ciklikus voltammetriás, valamint a Ni(II)-GlyGlyGly, Ni(II)-GlyGlyGlyGly, Ni(II)-Ala Ala, Ni(II)-AlaAlaAlaAla, és a Ni(II)-S3H4 rendszerek ciklikus voltammetriás vizsgálatát végeztük el. A két dipeptid esetén ligandumfeleslegnél, míg a tetraglicin esetén 1:1 fémion-ligandum aránynál tudtunk ciklikus voltammetriás méréseket végezni, a többi peptid esetében nem kaptunk értékelhető görbéket. Az összes általam vizsgált rendszerre igaz, hogy a Cu(II)-rendszerekkel ellentétben csak a lúgos pH-tartományban (pH > 11) keletkező részecskék adtak értékelhető ciklikus voltammogramot, ezek formálpotenciálértéke pedig kivétel nélkül pozitív érték, és jó egyezésben van az irodalmi értékekkel. Megállapítottuk, hogy a redoxi folyamatok során kvázireverzibilis, egyelektronos Ni2+-Ni3+ átmenet zajlott le, melyet több tényező is alátámasztott. A különféle rendszereket több pásztázási sebességen mérve azt is kijelenhetjük, hogy az azonos fémion-ligandum arányoknál egyeznek a formálpotenciálértékek, illetve a pásztázási sebesség csökkenésével egyenes arányban csökkennek a katódos, és az anódos csúcs közötti különbségek. A Ni(II)-GlyGly rendszerben képződő NiA2H-2, illetve a Ni(II)-AlaAla rendszerben képződő NiAH-1 komplexeket viszonylag kis formálpotenciál érték jellemzi, mely feltehetően a ligandumok háromfogú koordinációjával létrejövő oktaéderes geometriának köszönhető. A Ni(II)-GlyGlyGlyGly rendszerben képződő NiAH-3 esetében már az (NH2, N–, N–, N–) koordinációjú komplexre pozitívabb formálpotenciál értéket kaptunk, melynek oka a kialakuló síknégyzetes komplex nagyobb stabilitása lehet. A további vizsgálatokat mindenképpen lúgos tartományban, egyszerű dipeptidekkel ligandumfelesleggel, tri-, és tetrapeptidek esetén pedig 1:1 fémion-ligandum aránynál érdemes folytatni.