A felsőoktatás STEM vagy magyar mozaikszóval MTMI (science, technology, engineering, and mathematics, vagyis matematikai, természettudományos, műszaki és informatikai) képzései az utóbbi két évtizedben kiemelt figyelemhez jutottak mind a szakpolitikai szereplők, mind az oktatáskutatók körében. A szakirodalom és oktatáspolitikai jelentések többsége gazdasági érvek mentén támasztja alá a STEM kutatások jelentőségét, értekezésünkben azonban a fősodorba tartozó narratívától eltérő keretben, a kritikai megközelítésekhez kapcsolódva vizsgáltuk ezeket a diszciplínákat. Kutatásunk során a STEM és nem-STEM képzéseken tanuló hallgatók környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatósággal kapcsolatos értékeire, az egyes tanszékeken zajló diszciplináris szocializáció hatásaira, s ezek a felsőoktatás piacosodásával, s a STEM területek diszciplináris kultúrájának nemi aspektusaival való viszonyára vonatkozóan végeztünk elemzéseket. Empirikus kutatásunk során kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaztunk, s összesen kilenc kutatási kérdést, valamint hat hipotézist fogalmaztunk meg. Hipotéziseinkben azt feltételeztük, hogy a legkedvezőtlenebb fenntarthatósági attitűdök a műszaki és informatikai képzésterületek hallgatóit jellemzik, amely mind a hallgatók szak- és pályaválasztási motívumaiban, mind a diszciplináris szocializáció során közvetített fenntarthatósági értékekben, mind pedig a hallgatók fenntarthatósággal kapcsolatos szakmai felelősségérzetében megmutatkozik. Az állam- és jogtudományi, gazdaságtudományi, természettudományos, valamint orvos- és egészségtudományi képzések esetében a műszaki és informatikai képzéseknél kedvezőbb, a bölcsészet- és társadalomtudományi területek esetében pedig minden más képzéshez képest jelentősen kedvezőbb környezeti és társadalmi fenntarthatósági attitűdökre számítottunk. A nemi különbségek kapcsán azt feltételeztük, hogy a női hallgatókra mind a pályaválasztási motívumok, mind a szakmai felelősségérzet tekintetében erőteljesebb környezeti és társadalmi fenntarthatóság iránti elköteleződés jellemző, amely tendencia képzési területektől függetlenül érvényesül. Utolsó hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos szakmai felelősségérzetre a hallgatók szociodemográfiai jellemzői, képzési területe, szak- és pályaválasztási motívumai, valamint az őket érő diszciplináris szocializációs hatások egyaránt jelentős befolyással vannak. A kutatás kvalitatív szakaszában 12 fő STEM szakos hallgatóval vettünk fel félig strukturált interjúkat, s az adatok elemzése az Atlas.ti szoftver segítségével történt. Kvantitatív kutatásunk során öt hazai egyetemen végeztünk képzési területekre kvótás mintavételt, a teljes mintaelemszám 443 fő volt, s az adatokat az SPSS programmal elemeztük. Kvalitatív eredményeink összességében megerősítették a szakirodalomban foglaltakat, azonban a diszciplináris szocializáció hiányosságaira is rámutattak. Eredményeink szerint a résztvevők pályaválasztáskor meglévő értékeinek és motívumainak döntő jelentősége volt az interjúalanyok fenntarthatósággal kapcsolatos formálódó szakmai értékeinek és felelősségérzetének alakulásában, így a kezdeti fenntarthatósággal kapcsolatos értékorientáció jellemzően a diszciplináris szocializáció folyamatának egésze során fennmaradt, s az intézményi értékektől függően csak kis mértékben változott. Kvantitatív eredményeink a műszaki területek kivételével tükrözték az egyes képzésterületeken szerzett végzettséggel elérhető keresetek, valamint a diplomát szerzettek elhelyezkedésének jellemző szektora alapján várt tendenciákat. A legerősebb környezeti és társadalmi fenntarthatóság iránti elköteleződés a bölcsészet- és társadalomtudományok hallgatóit jellemezte, a jogi, orvostudományi és természettudományos területek hallgatói a középmezőnyben helyezkedtek el, a gazdaságtudományi, valamint informatikai területeken megjelent a képzések erőteljes piacosodottságának hatása, a műszaki területek hallgatóinak esetében azonban a szakirodalomban leírt tendenciákhoz, s a várható kereset és elhelyezkedés szektora alapján vártakhoz képest kedvezőbb értékeket kaptunk. A nemi különbségek vizsgálata során kapott eredmények igazolták a női hallgatók magasabb környezeti és társadalmi fenntarthatóság iránti elkötelezettségét. A hallgatók fenntarthatósági attitűdjei kapcsán elmondható, hogy a képzésterületi mintázatok többségében a nemek szerinti elemzés során is fennmaradtak, így feltételezhetjük, hogy a diszciplináris eltérések szerepe valamivel jelentősebb, s a képzésterületi különbségeket elsősorban az egyes képzések eltérő mértékű piacosodottsága magyarázhatja. Kutatásunk eredményei alkalmasak a további kutatási irányok kijelölésére, valamint a szakpolitikai döntéshozás, s intézményi szintű reformok támogatására is.

In the last two decades, STEM (science, technology, engineering, and mathematics) education in higher education has gotten a lot of attention from policymakers and in education research. Most of the literature and education policy reports support the importance of STEM research on economic grounds, but in our dissertation, we examined these fields in a framework that differs from the mainstream narrative and is based on critical approaches. In our research, we examined the values of students enrolled in STEM and non-STEM programs related to environmental, social, and economic sustainability, the effects of disciplinary socialisation in different fields of study, and their relationship to the marketisation of higher education and the gender aspects of the disciplinary culture of STEM fields. In our empirical research, we used both qualitative and quantitative methods and formulated a total of nine research questions and six hypotheses. In our hypotheses, we have assumed that the most unfavorable sustainability attitudes characterize students in the fields of engineering and technology, which is reflected in the students' career choice motives, the sustainability values conveyed during disciplinary socialisation, and the students' sense of professional responsibility regarding sustainability. In the case of the fields of law, economics, natural sciences, and medical and health sciences, we expected more favorable environmental and social sustainability attitudes than in engineering and technology, and in the case of humanities and social sciences, we expected significantly more favorable attitudes than in all other fields. Regarding gender differences, we assumed that female students would show a stronger commitment to environmental and social sustainability in terms of both career choice motives and professional responsibility, a trend that would prevail regardless of the field of study. In our final hypothesis, we assumed that students' sociodemographic characteristics, field of study, motives for choosing their major and career, and the disciplinary socialisation effects they experience all have a significant influence on their sense of professional responsibility toward sustainability. In the qualitative research phase, we conducted semi-structured interviews with 12 STEM students, and the data was analysed using the Atlas.ti software. In our quantitative research, we conducted quota sampling by field of study at five Hungarian universities, with a total sample size of 443, and the data was analyzed using the SPSS software. Overall, our qualitative results confirmed the findings in the literature but also pointed to shortcomings in disciplinary socialisation. According to our results, the values and motivations of the participants at the time of choosing their career path were of decisive importance in the development of the interviewees' emerging professional values and sense of responsibility related to sustainability. Thus, the initial value orientation related to sustainability typically persisted throughout the disciplinary socialisation process and changed only slightly depending on institutional values. With the exception of the field of engineering, our quantitative results reflected the expected trends based on the earnings achievable with a degree in each field of study and the typical sectors in which graduates find employment. The strongest commitment to environmental and social sustainability was found among students of the humanities and social sciences; students in the fields of law, medicine, and natural sciences ranked in the middle, while in economics and technology, the strong market orientation of the programs had a significant negative impact on students’ sustainability values. However, in the case of engineering students, we obtained more favorable values than expected based on the trends described in the literature and the expected earnings and employment sectors. The results of the gender analysis confirmed the higher commitment of female students to environmental and social sustainability. Regarding students' attitudes towards sustainability, it can be said that the patterns in most fields of study remained consistent in the gender analysis, so we can assume that disciplinary differences play a somewhat more significant role in students’ sense of responsibility regarding sustainability and that differences in fields of study can be explained primarily by the varying degrees of marketisation of individual programs. The results of our research are suitable for identifying further research directions and for supporting policy-making and institutional reforms.