A magyarországi libahús termelés versenyképességi tartalékainak ökonómiai kérdései

Dátum
Szerzők
Molnár, Szilvia
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Doktori disszertációmban arra vállalkoztam, hogy megvizsgálom, jelenleg hogyan jellemezhető a hazai lúdágazat helyzete, mi jellemzi a libahústermelés naturális ráfordításait, a termelési költségeket, valamint ezek szerkezetét, ezáltal a gazdálkodás eredményét és a termelés hatékonyságát. Célom volt továbbá annak meghatározása, hogy a tevékenység eredményét, hogyan befolyásolják a termelési és gazdasági tényezők változásai. Célkitűzésem volt még a hazai libahústermelés üzemi szintű versenyképességét meghatározó tényezők feltárása, az esetlegesen meglévő tartalékok meghatározása. A szakirodalmi feldolgozás, valamint a begyűjtött információk alapján elvégeztem az ágazat helyzetelemzését és problémafeltárását, s összeállítottam annak problémafáját. A célkitűzések megvalósításához végzett primer adatgyűjtés során egy meghatározó víziszárnyas integráció elő- és utónevelő telepeinek technológiai és gazdasági adatait gyűjtöttem be. Az egyes telepek teljesítményének vizsgálata érdekében a begyűjtött termelési mutatókból származtatott, a baromfiágazatra jellemző naturális hatékonysági mutatókat képeztem. Ezzel egyidejűleg a gazdasági adatok segítségével megvizsgáltam a 9 és 14 hetes liba hizlalás költség- és jövedelemviszonyait. A különböző hizlalási idő esetében tapasztalható többletráfordítással elérhető eredményváltozás vizsgálatához pótlólagos hatékonyságot számoltam. A kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy a továbbhizlalással romlik a termelési mutatók értéke, s a tevékenység gazdasági mutatói is csak esetenként javulnak. Ennek ellenére a fogyasztói igények, valamint a lúd hústermelő képességének okán mégis szükség van 14 hetes liba előállítására. A termelési költségek az elmúlt években jelentősen növekedtek, melyet a ráfordítások, így az energia, és igénybevett szolgáltatások árának, valamint a bérköltségek kényszerű növekedése okozott. A 9 és 14 hetes liba esetén is az anyagjellegű költségek jelentik a termelési költségek 80-90%-át, melyet jellemzően a naposállat és a takarmány költsége határoz meg. A többi költségtétel aránya a következőképpen alakult: a személyi jellegű költségek a fajlagos termelési költség 3-7%-át, az energia, az alomanyag, az állatgyógyszer, az igénybevett szolgáltatások és az értékcsökkenési leírás külön-külön átlagosan 1-3%-át jelentette, míg az egyéb anyagjellegű költségek, a segédüzemági költségek és az általános költségek aránya költségtételenként kevesebb, mint 1%. A különböző hizlalási idő esetében megvizsgáltam a termelési mutatók, valamint az önköltség közti összefüggéseket, majd a kapott eredményeket is figyelembe véve a tevékenység költség- és jövedelemviszonyait meghatározó tényezők gazdasági mutatókra gyakorolt hatását modellkalkuláción keresztül vizsgáltam. A 9 és a 14 hetes lúd ágazatra jellemző termelési mutatóit összevetve szignifikáns különbség mutatható ki az eltérő nevelési idő értékei között. Emellett megállapítottam, hogy a 14 hetes liba esetén az értékesítéskori átlagsúly és a fajlagos takarmányfelhasználás között, valamint az önköltség kapcsolatát a nevelési napok számával, a napi súlygyarapodással, az összes takarmányfogyasztással, az elhullással, valamint a fajlagos takarmányfelhasználással összevetve közepes, statisztikailag igazolható kapcsolat mutatható ki. Az önköltség, valamint egyszerre több változó (értékesítéskori átlagsúly, fajlagos takarmányfelhasználás, elhullás és nevelési napok száma) közti lineáris összefüggést vizsgálva az is megállapítható, hogy e tényezők között szoros kapcsolat van. A modellkalkuláció eredményeként kijelenthető, hogy a pecsenyeliba termelése során a legalacsonyabb értékesítési árak mellett (ceteris paribus) a kritikus takarmányár 90,9 Ft/kg, e felett már veszteséges a tevékenység. Ezzel szemben a 14 hetes liba előállítása során a legalacsonyabb felvásárlási árak esetén már a 65,0 Ft/kg takarmány ár mellett sem jövedelmező a termelés. Kijelenthető továbbá, hogy adott értékesítési árnál, a takarmányár egy forinttal történő növekedése a pecsenyeliba előállítása során közel 3 forinttal, míg 14 hetes liba esetén több, mint 4 forinttal csökkenti a fajlagos jövedelmet. Mindkét nevelési idő esetében igaz az a megállapítás, mely szerint az önköltség az értékesítéskori átlagsúly és a takarmányfelhasználás különböző kombinációi mellett eltérően alakul, így ezek változása is jelentősen befolyásolja a tevékenység jövedelmét. Így e tényezők javítása által nagymértékben növelhető a tevékenység jövedelme, ezáltal az üzemi szintű versenyképesség. In my doctoral dissertation I undertook to examine the current situation of the Hungarian goose sector, the natural expenditures of goose meat production, production costs and their structure, i.e. the results of farming and production efficiency. My goal was also to determine how the results of the activity are affected by changes in production and economic factors. In addition, it was my objective to explore the factors determining the competitiveness of domestic goose meat production at the farm level, and to determine any existing reserves. Based on the performed literature review and the collected information, I performed the situation analysis and problem identification of the sector, and compiled its problem tree. During the primary data collection to achieve the objectives, I collected technological and economic data from the pre- and post-rearing farms of a key waterfowl integration. In order to examine the performance of each farm, I formed the natural efficiency indicators characteristic of the poultry sector derived from the collected production indicators. At the same time, I examined the cost and income relationships of 9- and 14-week-old goose fattening using economic data. I calculated additional efficiency to examine the change in results that can be achieved with the extra expenditure in the case of different fattening times. Based on the obtained results, it can be concluded that production indicators deteriorate with further fattening, while the economic indicators of the activity only occasionally improve. Nevertheless, due to consumer needs, as well as the goose’s meat-producing ability, it is still necessary to produce 14-week-old geese. Production costs have risen significantly in recent years, driven by forced increases in inputs such as energy and services, as well as labor costs. Also, in the case of 9- and 14-week-old geese, material costs represent 80-90% of production costs, which are typically determined by the cost of day-old goslings and feed. The ratio of other costs was as follows: personnel costs accounted for 3-7% of the unit cost of production, while energy, litter, veterinary medicine, services used and depreciation accounted for 1-3% on average, respectively. The share of other material costs, ancillary costs and overheads was less than 1% per cost item. I examined the correlations between production indicators and unit cost in the case of different fattening times. As a next step, partially based on the obtained results, I examined the effect of the factors determining the cost and income relations of the activity on economic indicators through model calculation. Comparing the production indicators of the 9- and 14-week-old geese sector, a significant difference can be detected between the values of different rearing times. In addition, I found average correlation between the average weight at the time of sale and the specific feed consumption of 14-week-old geese, as well as in the case of comparing unit cost to the number of rearing days, daily weight gain, total feed consumption, mortality and specific feed consumption. Examining the linear relationship between the unit cost and several variables at the same time (average weight at the time of sale, specific feed consumption, mortality and number of rearing days), a close relationship is shown between these factors. As a result of the model calculation, it can be concluded that, during the production of the 9-week-old goose, at the lowest sales prices (ceteris paribus), the critical feed price is 90.9 HUF/kg, above which the activity is unprofitable. In contrast, the production of 14-week-old geese is not profitable even at the feed price of HUF 65.0/kg, in the case of the lowest purchase prices. In addition, it can be stated that, at a given sales price, 1 HUF increase in the feed price reduces the specific income of 9-week-old goose production by almost 3 HUF, and that of 14-week-old goose production by more than 4 HUF. In the case of both rearing times, unit cost changes as a result of the different combinations of the average weight at the time of sale and feed consumption, i.e. the change of these factors also significantly affects the income of the activity. Thus, by improving these factors, the income of the activity, and, consequently, competitiveness at the farm level can be greatly increased.
Leírás
Kulcsszavak
lúdágazat, goose sector, versenyképesség, termelési paraméterek, költség- és jövedelemviszonyok, összefüggésvizsgálat, modellkalkuláció, competitiveness, production parameters, cost- and income relations, correlation and regression analysis, model calculation
Forrás