A hallás az emberek közötti kommunikáció esszenciális része, segítségével állandó kapcsolatot teremthetünk környezetünkkel. Károsodása az egyik leggyakoribb érzékszervi deficit, és bár az életet nem veszélyeztető állapot, az érintettek életminőségét jelentősen rontja. A kisgyermekkori nagyothallás befolyásolja a szellemi fejlődést, akadályozza a beszéd elsajátítását, a későbbiekben kialakult halláskárosodás pedig csökkenti a munkaképességet, pszichoszociális zavarokhoz és elszigetelődéshez vezet. A WHO (World Health Organization) 2014. adatai szerint globálisan több, mint 360 millió ember szenved munkaképességet csökkentő vagy kizáró halláskárosodásban. A halláskárosodás három fő típusát különítjük el: a vezetéses, és a percepciós nagyothallást, illetve a kettő együttes előfordulása esetén kevert típusú hallásvesztésről beszélünk. Szenzorineurális halláskárosodásban a nagyothallók több, mint fele szenved, a deficit kialakulásáért a belsőfül szőrsejtjeinek vagy stria vascularisának pusztulása, ritkán a hallóideg vagy a hallóközpont sérülése tehető felelőssé. Hátterében bakteriális vagy vírusos infekciók, ototoxikus gyógyszerek, trauma, zajártalom, autoimmunitás, természetes öregedési folyamat, valamint genetikai okok, mutációk állhatnak. A két leggyakoribb percepciós nagyothallási forma a presbyacusis és a foglalkozási zajártalom. Ritkábban előforduló és újonnan felfedezett típus az autoimmun nagyothallás, illetve a congenitalis halláskárosodás. A kialakult deficit lehet egy- vagy kétoldali, átmeneti vagy definitív, enyhe, mérsékelt, nagyfokú, súlyos, igen súlyos halláscsökkenés vagy teljes siketség. A legtöbb esetben -az etiológiai tényezőktől függetlenül- definitív halláskárosodással állunk szemben. A szenzorineurális halláskárosodások patogenezisében nagy szerepet töltenek be a reaktív oxigén- és nitrogén-oxid gyökök, melyek az intracelluláris kálciumszint emelésével sejtnekrózist vagy indukált apoptózist váltanak ki, így a külső- és belső szőrsejtek pusztulásához vezetnek. Ebből következően az endogén protektív folyamatok erősítésével és antioxidánsok adásával lehetővé válik a szenzorineurális halláskárosodások prevenciója, az autoimmun nagyothallás és a labyrinthitis kezelésében effektívnek bizonyul az antiapoptotikus hatású, intratympanalis szteroidterápia, a többi esetben pedig a korai és pontos diagnózis felállítása, valamint a hallókészülékekkel és cochlearis implantátumokkal végzett, megfelelő rehabilitáció gyors megkezdése csökkentheti a nagyothallás prevalenciáját, teljes gyógyulást azonban csak sejt- és génterápiával érhetünk el. A legfrissebb kutatások szerint az elpusztult szőrsejtek pótolhatóak exogén őssejtek vagy progenitor sejtek beültetésével, illetve a károsodott szőrsejtek szomszédságában található támasztósejtek génállományának módosításával és receptorsejtekké alakításával. Ez azonban jelenleg csak kísérleti körülmények között valósítható meg, a pontos terápiás módszer kifejlesztéséig és rutinszerű alkalmazásának bevezetéséig műtéti megoldásokkal, gyógyszeres kezelésekkel, és a rehabilitáció eszközeivel kell beérnünk.