A disszertáció központi témáját a nemzeti szintű költségvetési szabályok alkotják, és a dolgozat első felé-ben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen folyamatok dinamizálták elterjedésüket Európában az elmúlt ne-gyedszázadban. Ezt követően a válság előtti időszakra koncentrálva arra keressük a választ, hogy kimu-tatható-e bármilyen kapcsolat, illetve együttmozgás a költségvetési szabályok elterjedése, a szabály-rendszerek erősödése, valamint az egyes országok fiskális politikájának fenntarthatósága között. Az ösz-szefüggés pontosabb megértése érdekében igyekszünk külön tárgyalni a szabályok működésével kapcso-latos két megközelítést. Az egyik szerint a költségvetési szabályok bevezetése jelzésként szolgál a külön-böző piaci és politikai szereplők irányában a kormány elkötelezettségéről a fegyelmezett fiskális politika mellett. Ebben az esetben döntéshozók használják eszközként a költségvetési szabályokat annak érdek-ében, hogy hatást gyakoroljanak a kormány gazdaságpolitikájának külső megítélésére. Az általunk részle-tesen is vizsgált másik megközelítés szerint a költségvetési szabályok lényege, hogy internalizálják a dön-téshozók számára a fegyelmezetlen költségvetési politika költségeit. Ilyenkor a megfelelően működő költségvetési szabály az az eszköz, amely különböző ösztönzőkön keresztül képes befolyásolni a döntés-hozók viselkedését. Disszertációnk központi kérdése, hogy képesek-e a szabályok befolyásolni a döntés-hozókat, erősítve ezzel a fegyelmezett költségvetési politikán keresztül a fenntarthatóságot, emellett viszont az értekezés során igyekszünk feloldani a két szemlélet közötti feszültséget is. Ezen túlmenően arra is kíváncsiak vagyunk, hogy melyek azok a karakterei a költségvetési szabályoknak, amelyek legin-kább képesek erősíteni a költségvetési fegyelmet, illetve hogy a kapott eredmények alkalmasak-e egy-egy ország költségvetési szabályrendszerének az értékelésére. Eredményink a következőképpen foglal-hatóak össze röviden: 1. A nemzeti szintű költségvetési szabályok európai elterjedését a költségvetési problémák által kikényszerített kiigazítások mellett a fegyelmezett fiskális politikára vonatkozó uniós elvárások dinamizálták. 2. Minél erősebb egy költségvetési szabályrendszer, annál inkább képes erősíte-ni a fiskális politika fenntarthatóságát. 3. A nemzeti szintű költségvetési szabályok képesek konjunktúra idején erősíteni a költségvetési fegyelmet és ezen keresztül hozzájárulni a fiskális fenntarthatósághoz. Állításunk tudományos újdonsága egyrészt, hogy nem általában, hanem kifejezetten konjunktúra idején vizsgáltuk a fiskális fegyelmet, másrészt pedig hogy hogy az endogenitás problémáját úgy kezeltük, hogy csak azokat az eseteket vizsgáltuk, amikor olyan szabály működött, amelynek létrehozása nem volt köt-hető az éppen regnáló kormányhoz. 4. A különböző időtávok bevonásával feloldható a fiskális szabályok hatásának megítélésével kapcsolatos feszültség azon két álláspont között, amelyek közül az egyik a kor-mányzati elköteleződés jelzésére, a másik pedig a valódi fegyelmező hatásra helyezi a hangsúlyt. A nem-zeti szintű költségvetési szabályok ugyanis rövidtávon inkább tekinthetők a kormány részéről a fiskális politika melletti elkötelezettség jelzésének a különböző piaci és nem piaci szereplők felé, hosszú távon viszont eredményeink szerint képesek hozzájárulni a fegyelmezett költségvetési politikához. 5. A Ma-gyarországon jelenleg érvényes költségvetési szabályrendszer konjunktúra esetén megfelelően szigorú gazdálkodásra kényszeríti a kormányt, válság esetén azonban nem teszi lehetővé a keresletélénkítést, Mind a fenntarthatóság, mind pedig a fegyelmezett költségvetési politika kikényszerítése szempontjából kedvező, hogy a szabályrendszer lefedi a közpénzügyek egészét, és működik Költségvetési Tanács. Más-részt viszont a szabályok többsége esetén problémás a célok rögzítettsége, a riasztási mechanizmus hiá-nya, valamint hogy a Költségvetési Tanács általánosságban meglehetősen csekély hatáskörrel és ala-csony kapacitással rendelkezik, illetve, hogy a négyből csupán egy szabály működését támogatja. The central subject of the thesis is made up of national level fiscal rules, and in the first half of the work we analyse the processes that dynamised their spread in Europe in the past quarter of a century. After this we focus on the pre-crisis period and seek the answer to whether there is any link or joint movement between the spread of budgetary rules, the strengthening of rules system and the sustainability of the fiscal policy of the individual countries. For the better understanding of the correlation, we strive to discuss the two approaches related to the rules separately. According to one of them, the introduction of the budgetary rules serves as a signal to the different market and political agents about the government’s dedication to disciplined fiscal policy. In this case, the decision makers use budgetary rules as a tool to influence the external perception of the government’s budgetary policy. According to the second approach we analyse in detail, the gist of the budgetary rules is to internalize the costs of undisciplined budgetary policy for the decision makers. In these cases, the budgetary rule working adequately is the means which is able to influence the behavior of decision makers through different incentives. The central issue of our thesis is whether the rules are able to influence decision makers, thereby strengthening sustainability via disciplined budgetary policy, and in our work we also try to ease the tension existing between the two approaches. Apart from this we are also curious to find out about the traits of the budgetary rules that are most able to strengthen budgetary discipline, and whether the achieved results are adequate to evaluate the system of fiscal rules of a given country. Our results can be summed up briefly the following way: 1. Apart from the consolidation forced by budgetary problems, it is Union expectation referring to disciplined fiscal policy that dynamise the European spread of national level fiscal rules most. 2. The stronger a national level system of rules, the more able it is to strengthen the sustainability of fiscal policy. 3. National level fiscal rules are able to strengthen budgetary discipline in times of prosperity and thus contribute to fiscal discipline. The scientific novelty of our statement is partly that we analyze fiscal discipline not in general terms, but specifically in times of prosperity, on the other hand we handled the issue of endogeneity by examining only the cases where there was a rule whose creation could not be really linked to the government then in power. The tension between the two attitudes related to the judgment on the effect of fiscal rules can be dissolved with the inclusion of different time horizons. One attitude emphasizes signalling government dedication, the other stresses true disciplinary effect. This is because national level budgetary rules can be considered the government’s sign of dedication to strict fiscal policy in the short term to different market and non-market actors, in the long term, however, it is our results that can contribute to disciplined budgetary policy. 5. The system of fiscal rules currently valid in Hungary obliges the government to run on appropriately strict management in the case of a boom, but does not enable demand stimulus in times of crisis. The fact that the rules index covers the whole of public finances and that there is a Fiscal Council is favorable to enforce both sustainability and disciplined budgetary policy. On the other hand, however, determining the goals and the lack of an alert mechanism is problematic in the case of most rules, just as the fact that the competence of the Fiscal Council is generally quite reduced and its capacity is also reduced, as well as that it supports the operation of only one rule out of four.