Az újszülöttkori icterus a születés utáni egyik leggyakoribb eltérés. A bilirubin metabolizmusából adódóan két fő formája van: a direkt és indirekt hyperbilirubinaemia. A fiziológiás sárgaság olyan indirekt hyperbilirubinaemia, mely érett újszülött esetén a második hét végére oldódik és a STB és direkt bilirubin szint is meghatározott értékeken belül marad. Okai között a foetalis hemoglobint tartalmazó vörösvértestek lebomlása, az újszülött konjugáló funkciójának éretlensége és az anyatejes táplálás említhető meg. Patológiás indirekt hyperbilirubinaemiáról beszélünk akkor, ha a sárgaság az első életnapon megjelenik, a STB érték az életkornak megfelelő 95 percentilis érték fölött van, vagy túl gyorsan növekszik. Leggyakoribb okai a vércsoport inkompatibilitások, a vörösvértestek membrán-, és enzimdeketkusai, a bilirubin konjugáció zavarai és az anyatejes sárgaság. Direkt hyperbilirubinaemiáról beszélhetünk minden olyan betegség esetében, mely cholestasishoz vezet. Ezek lehetnek anatómiai elváltozások, infectív, vagy idiopathiás hepatitis, meatbolikus zavarok és egyéb infectiók. A sárgaság időben történő diagnosztizálása fontos, ugyanis a tartósan fennálló hyperbilirubinaemia akár hosszú távú irreverzibilis neurológiai elváltozásokat, kernicterust okozhat, mely mozgászavarokkal, hallásvesztéssel, tekintés zavarokkal és fogzománc dysplasiával jár. A diagnózist a fizikális vizsgálaton túl segíti többek között a STB és direkt bilirubin szint mérése, tenyésztéses és anyagcsere vizsgálatok, képalkotó eljárások, immunglobulin szint meghatározások, izotóp vizsgálatok és májbioszia is. A hyperbilirubinaemia terápiájában nagy szerepet kap a fototerápia és direkt hyperbilirubinaemia esetén a gyógyszeres lehetőségek (Ursodeoxycholsav), illetve a sebészi beavatkozás. Ha a kezelés ellenére nem csökken a STB szint, vagy túl magas az értéke, transfusióban részesül az újszülött, de egyes estekben a májtransplantatio is szóba jöhet. A Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézet 2012. évre vonatkozó beteganyagából történt vizsgálatból megállapítható, hogy az anyatejes táplálás, illetve annak elégtelensége állhat a legtöbb fiziológiás és elhúzódó sárgaság hátterében, melyeknél csak kivételes esetben kerül sor kékfény kezelésre, illetve parenterális folyadékpótlásra.