A szakdolgozat célja annak a feltevésnek a megválaszolása, hogy jobban működik –e a feladat alapú finanszírozás az elmúlt négy év távlatában, mint a korábbi forrásszabályozási rendszer, illetve milyen hiányosságok, pozitívumok figyelhetőek meg annak elemeiben, továbbá melyek azok a lehetőségek, fejlesztési irányok amelyek jó irányba mozdíthatnák el az önkormányzatok gazdálkodását. Összességében megállapítható, hogy az 1000 fő alatti, alacsony iparűzési adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok esetében a korábbi forrásszabályozás, azon belül is a jövedelemkülönbség mérséklése már nem tudta feladatát ellátni. Az önkormányzatok alulfinanszírozottak voltak, adósságállományuk egyre nőtt, melyet a 2008-es gazdasági válság csak tovább duzzasztott. Ehhez hozzájárult az is, hogy a korábbi finanszírozás nem tett különbséget az önkormányzati feladatok telepítése során, azok gazdasági teljesítőképessége között. A helyhatóságok számos szerteágazó kötelező feladatot próbáltak ellátni, a sokszor túlvállalt önkéntes faladataikkal együtt. Az ebből keletkező forráshiányt azonban már nem voltak képesek kigazdálkodni. A differenciált feladattelepítés, és az állam nagyobb súlyú szerepvállalása elengedhetetlen volt a kis önkormányzatok életben tartásához. Az is egyértelműen megállapítható, hogy a feladatfinanszírozás keretében bevezetett jelentős súlyú kötött felhasználású támogatás, megnyirbálta az önkormányzatok gazdasági autonómiáját. Az új Alaptörvény, és a benne gyökeredző sarkalatos törvények egyre nagyobb befolyást, illetve kontrollt biztosítanak a Kormány és az Országgyűlés számára az önkormányzatok működését illetően. Az is tény, hogy a kis önkormányzatok gazdasági helyzete rendbe jött, a kötelező feladatok ellátása biztonságossá vált, a likviditási problémák megszűntek. Ez azonban az autonómia részleges szűkítését eredményezte. Bár valljuk meg a túlzott önállóság megmutatta hátrányát az elmúlt 22 évben. Itt már csak az a félő, hogy a további feladatelvonások teljesen a megyék sorsára juttatják a települési önkormányzatokat. Fontos lenne az állam és az önkormányzatok közötti optimális feladatmegosztást megtalálni. Egy biztos vannak olyan feladatok, melyeknél a szubszidiaritás elve elengedhetetlenül fontos, és az önkormányzatokra a helyi közhatalom gyakorlásához, a helyi közügyek intézéséhez, a demokratikus jogállam fenntartásához szükség van.