Jelen dolgozat két dél-nyírségi település integrációs munkát hasonlította össze roma és magyar gyerekek vonatkozásában. A vizsgálat arra irányult, hogy a két településen az intézmények segítségnyújtása, támogatása, a szülők és a pedagógusok együttműködése, a pedagógusok elfogadó attitűdje, hogyan befolyásolja az integrációt. Illetve arra kerestünk válaszokat, hogyan befolyásolja a szülőket az, hogy az intézménybe milyen arányban járnak roma származású gyermekek. A dolgozat a két településen élő roma családok társadalmi integrációjának lehetőségeit vizsgálta. Elmondható, hogy a nevelés-oktatás kulcsfontosságú az integráció szempontjából. A roma és a nehéz körülmények között élő családok szempontjából meghatározó az oktatás kérdése. Az alacsony iskolázottság és a munkanélküliség aránya között nagy az összefüggés. Az interjúk és a szülői válaszokból az derült ki, hogy a települések intézményei között különbségeket tapasztalhatunk, amely nem az intézmények fenntartójával magyarázható. A különbségek abban mutatkoznak meg leginkább, hogy a nevelési-oktatási intézményekben járó gyermekek között a roma származású gyermekek aránya jelentős eltérést mutat. Az intézményben a roma gyermekekre nem etnikumként tekintenek, hanem olyan hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekre, akiknek többet, jóval többet kell segíteni a felzárkóztatás a hátrányok csökkentése érdekében.