Optikai koherencia tomográfia alkalmazása a fotodinámiás terápia hatékonyságának követésére
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
BEVEZETÉS: Az UV fény hatására kialakuló növekvő incidenciát mutató aktinikus/solaris keratosis (AK) egy precancerosus állapot. Klinikailag általában multiplexen megjelenő, elmosott határú, hyperemiás különböző mértékben keratoticus papulák, melyek nehezen különíthetőek el a fénykárosodást mutató környező bőrfelülettől. Az optikai koherencia tomográfia (OCT) használható diagnosztikus eszköz AK-ok esetén. A daganatmegelőzés szempontjából az a hatékony, ha az egész fénykárosodott felületet kezeljük. A lokális 5-fluorouracil, az imiquimod, valamint a fotodinámiás terápia (PDT) használható az úgynevezett mező (field) kezelésre. CÉLKITŰZÉS: Vizsgálatunkban azt kívántuk meghatározni, hogy az OCT mennyire alkalmas a PDT eredményességének lemérésére. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK: A vizsgálatba olyan OCT felvételeket válogattunk be, amelyek a DE-KK Bőrgyógyászati Klinikán multipex AK-val diagnosztizált és PDT-vel korábban kezelt betegekről készültek. 19 esethez találtunk a PDT előtt és átlag 10 héttel (5-23 hét) a kezelés után ugyanarról a területről készült OCT felvételt. Ezeket az képeket a VivoTools szoftver segítségével elemeztük. A bőr érdességéről („skin roughness”) nyert információt statisztikailag értékeltük. A kezelés eredményességét a klinikai fotók alapján később értékeltük. EREDMÉNYEK: A 19 személy OCT szoftver mérési adatának statisztikai elemzése szignifikánsan (p=0,045) kifejezettebb érdességet mutatott a kezelés után, mint a kezelés előtt. Ez az eredmény klinikai tapasztalatunkkal és a fotókon látható eredményességgel ellentmondásos volt. Ezért az egyénekről készült fotókkal összehasonlítva, megállapítható volt, hogy 6 beteg kivételével olyan területről készül a PDT után az OCT felvétel, amely nem mutatott klinikai javulást a PDT után. Így két csoportra bontva ismét elemeztük az adatokat. A klinikai javulást mutató egyének csoportjában a felszíni egyenetlenség nem változott szignifikánsan, míg 13 többi beteg esetében a felületi egyenetlenség szignifikánsan magasabb volt a későbbi időpontban (p<0,001). KÖVETKEZTETÉS: A jelenlegi retrospektív adatok elemzése nem alkalmas arra, hogy megállapítsuk hasznos-e az OCT és a szoftver a PDT eredményességének objektív elemzésére. Ehhez prospektív vizsgálatot szükséges tervezni, ahol milliméter pontossággal meghatározásra kerül több OCT kép rögzítésének anatómiai helye. Ez a jelenlegi eszközzel időigényes, de valószínűleg használható objektív eredményt ad.