Az értekezés egy olyan diszkurzív tér létrehozására tesz kísérletet, amelyben Kelet- és Nyugat-Európa kulturális különbségei és hasonlóságai olvashatóvá válnak, megkerülve az öröklött hierarchikus, értékítéletekkel teli szemléletmódokat, sztereotípiákat és fantáziákat. E kísérlet területe a queer fogalma és reprezentációi, mivel „a queer egyetlen konkrét identitáskategória mellett sem köteleződik el” (Jagose 2), ezáltal egy olyan interszekciót hoz létre, amelyben feltárulnak a normatív értékrendszerek, hagyományok, marginalizációs stratégiák és hatalmi viszonyok összefonódott szálai, valamint ezek olvashatóvá, elemezhetővé, és így megkérdőjelezhetővé válnak. Mivel a dolgozat a kulturális és szexuális mássághoz kapcsolódó szociokulturális, geopolitikai és ideológiai attitűdök vizsgálatát tűzi ki célul, a queer mozi egy gyakran alulreprezentált területe képezi az értekezés korpuszát: kortárs queer témájú játékfilmek, amelyek nyíltan ábrázolnak queer kérdéseket, karaktereket, (szexuális) gyakorlatokat. Fontos megjegyeznünk, hogy minden elemzett film komolyan veszi a queer fogalmát, és még ha felfedezhetők is homofób felhangok itt-ott, a queer témák nem redukálódnak egy komikus elemmé; a queer karakterek és témák aktív, történetformáló elemek, nem pedig a vicc tárgyai. Ezek olyan mainstream filmek, amelyek nem (tudatosan) tesznek kísérletet arra, hogy átformáljanak, megkérdőjelezzenek filmes hagyományokat, de queer érzékenységük által rámutatnak az ábrázolt szociokulturális közeg problémás vetületeire. Ezáltal ezek a filmek a legalkalmasabbak arra, hogy hatalmi, identitáspolitikai és kulturális viszonyokat vizsgáljunk Nagy-Britannia és Kelet-Európa között. A disszertáció módszertana Madina Tlostanova megközelítését veszi alapul: Tlostanova amellett érvel, hogy a bináris rendszerek lebontásához egyrészt figyelembe kell venni a nyugat és kelet fogalmának összekapcsoltságát és kölcsönösségét; másrészt azt, hogy ez a két konstrukció és az őket körülvevő gondolati rendszerek a modernitásban gyökereznek (“Postcolonial 30). A disszertáció módszertana Tlostanova fogalmi rendszerében “dekoloniális gondolkozás”-ként írható le, ami ezt a közös eredetet tartja szem előtt. Amikor a vasfüggöny mellett, és nem pedig attól innen vagy azon túl gondolkozunk, annak létezése, történelme sem kell, hogy feledésbe merüljön, és a „nyugati álom”, valamint a „keleti rémálom” narratíváinak korlátozó öröksége nélkül válnak elemezhetővé hierarchiák, konstrukciók, fantáziák és mítoszok. A különbözőség tudatában, a vasfüggöny mellett gondolkozva, a filmek bizonyos tematikái, látszólagos ellentétei és alkalmazott oppozíciói nem feltétlenül fordulnak át hiearchizálásba, morális, etikai vagy esztétikai értékítéletbe annak alapján, hogy hol készültek, ám a térbeli specifikusság sem veszik el egy általánosító érvelésrendszerben. A dolgozat tematikus fejezetei a closet és coming out, a queer szexualitás, a queer térhasználat és az etno-queer párhuzam fogalmaira épülnek, és hasonló folyamatokra és stratégiákra mutat rá a brit és kelet-európai filmekben, valamint amellett érvel, hogy a nyugati alkotások sem tudnak megnyugtatóbb vagy kielégítőbb válaszokkal szolgálni a marginalizáció problémájára. Az elemzett alkotások szerint a kulturális képze(le)tek és sztereotípiák és az azokra adott reflexiók vizsgálata teszi felismerhetővé azokat az attitűdöket és mentalitásokat, amelyek ideológiákat, reprezentációs és identitásstratégiákat hoznak létre és teremtenek számukra diszkurzív környezetet. Így tárhatóak fel a szociokulturális, geopolitikai és ideológiai attitűdök, hatalmi viszonyok és marginalizációs gyakorlatok (legyen szó akár kulturális, szexuális, etnikai, vallási vagy térbeli marginalizációról) összefüggéseit.

The goal of this dissertation is to experiment with an academic, discursive, analytical space in which it becomes possible to talk about similarities and differences between Eastern and Western Europe’s specific, localised cultural phenomena while remaining conscious of and try avoiding the trap of reinscribing inherited hierarchical structures, value judgments, fantasies and stereotypes about either context. The area chosen for that experiment is representations of queerness, because “queer is unaligned with any specific identity category” (Jagose 2); and therefore, establishes an intersection where the various intertwined threads of normative and value systems, traditions, internalisations, marginalisations and otherings become exposed, questioned – queered – and therefore they open up for analysis. As my aim is to disentangle the socio-cultural, geopolitical, ideological attitudes, power structures, stereotypes and practices that align in cultural and sexual othering, it is an often underrepresented area of queer cinema that forms the core of my corpus: contemporary queer-themed feature films, which represent queer issues, characters, spaces, (sexual) practices. It is important to note that these are all films that take the topic of queerness seriously: even if sometimes there are homophobic overtones in them, queerness has an impact on the story, the queer character(s) is/are active, driving forces of the film, and not simply comic reliefs. They are mainstream films in the sense that they not necessarily attempt (consciously) to queer, transgress or subvert cinematic traditions, yet they do queer the aspects of their socio-cultural contexts. Hence, they are most suitable for reading and queering the relations and identity politics between and within Great-Britain and Eastern Europe. The methodology of the dissertation takes Madina Tlostanova’s approach to this intersection as a starting point: she calls for an understanding that for the eradication of binary systems it is not “just” the co-dependence and mutual construction of East and West that should be taken into consideration, but also that the two juxtaposed constructions – and also the thought systems surrounding them – stem from one common source, as they are both products of modernity (“Postcolonial” 30). The methodology of the dissertation aims to be what she calls decolonial thinking, which excavates and examines this shared root. By thinking and moving beside the iron curtain, its (past) existence and history is not forgotten, and it becomes possible to scrutinise the struggles, hierarchies, constructions, fantasies and myths without the burdening heritage of a Western dreamland and Eastern “nightmareland.” By thinking imparatively, beside the Iron Curtain, juxtaposing themes and representations of various oppositions regarding queerness in the selected films – closeted/out, fucking/making love, alienation/community, rural/urban, native/foreign –, does not inevitably turn into attaching moral/ethical/value judgements on the basis of where they were made, yet, local specificities do not have to end up in the closet either. The thematic chapters of the dissertation are centred around the concepts of closet and coming out, queer sexuality, queer production of space and the parallel between sexual and ethnic othering; and point out similar patterns in how the different cinemas approach the issue of representing queerness, which indicate that the seemingly impassable border imagined along the iron curtain is the thinnest where it would be thought to be the strongest: in the field of attitudes, approaches and mentalities towards otherness. The British cinematic representations not only approach queerness through similar issues as the Eastern European examples, they cannot provide more comforting and satisfying answers to the same questions either. The analysed films emphasise that the key elements of queer success are awareness, reflection and recognition. Through the examination and reflection on cultural imaginations and stereotypes it becomes possible to recognise attitudes and mentalities that construct and put into discourse cultural ideologies, representations and identities. Socio-cultural, geopolitical, ideological attitudes, power structures and marginalising practices – be those cultural, sexual, ethnic, religious, or spatial othering processes – open up for disentanglement. Such awareness provides a ground for recognising otherness – both in the self and the other – without constructing hierarchies and making value judgements.