A jelen tanulmányban két olyan protein (PKC és TASK-3) vizsgálatát végeztük, amelyek hatással vannak a sejtek differenciálódására, proliferációjára és apoptótikus folyamataira, ezáltal jelentőségük lehet a egyes rosszindulatú daganatok kialakulásában és növekedésében. A TASK-3 csatornák vizsgálata során elvégeztük két, a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető ellenanyag vizsgálatát; igazoltuk specificitásukat, valamint kidolgoztuk az immunreakció optimális feltételeit, beleértve az ideális antigénfeltárási technika megtalálását. Az antigénfeltárás adekvát voltát fagyasztott preparátumokon kivitelezett immunreakciók alkalmazásával erősítettük meg. Megállapítottuk, hogy a humán gastrointestinalis rendszer epithelialis sejtjei intenzív TASK-3 expressziót mutatnak. Erőteljes reakciót tapasztaltunk a plexus myentericus Auerbachi idegelemeiben, miközben az azokat övező simaizomrétegben lényegesen gyengébb reakciót figyeltünk meg. Erőteljes és jellegzetes TASK-3 specifikus reakciót láttunk a pancreas területén, az endocrin és az exocrin állományban egyaránt. Kettős immunjelöléssel a Langerhans-szigetek A- és B-sejtjeinek TASK-3 pozitivitását is igazoltuk. Erőteljes TASK-3 jelölődést figyelhettünk meg a gastrointestinalis rendszert és az emlőszövetet érintő malignus daganatokban is, de nem találtunk egyértelmű összefüggést a TASK-3 expresszió erőssége vagy eloszlása, valamint a daganatok szöveti képe, stádiuma és prognosztikai markerei között. Határozott különbséget tapasztaltunk viszont a TASK-3 jelölődés megoszlásában a core-biopszia és a műtéti beavatkozás során eltávolított szövetminták esetén. Előbbi esetben a jelölődés döntően cytoplasmaticus volt és a magok csupán csekély százaléka mutatott TASK-3 pozitivitást, utóbbi esetben a sejtmagok jelentős része erőteljes immunfestődést produkált. A PKC izoenzimmintázat tumorprogresszióval összefüggő változásait húgyhólyagból izolált, transitionalis sejtes daganatok Western-blot vizsgálatával végeztük. Megállapítottuk, hogy a humán húgyhólyag epithelialis sejtjei öt PKC izoformát (PKCα, PKCβ, PKCδ, PKCε és PKCζ) expresszálnak. A tumorosan elfajult epitheliumból készített szöveti homogenizátumban ezen izoformák mennyisége jellegzetes, a tumor grádusával összefüggő, statisztikailag is szignifikáns változást mutatott. Míg a PKCβ és PKCδ mennyisége a tumor előrehaladásával fokozatosan csökkent, addig a PKCα, PKCε és PKCζ mennyisége fokozódott.