Koponya traumás sérülései és képalkotó diagnosztikája

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorBágyi, Péter
dc.contributor.advisordeptKenézy Gyula Egyetemi Kórház, Központi Radiológiai Diagnosztikahu_HU
dc.contributor.authorTörök, Réka Adél
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentNagy, Edit Boglárka
dc.contributor.opponentdeptKlinikai Központ, Orvosi Képalkotó Klinika, Radiológiahu_HU
dc.date.accessioned2021-06-25T07:39:49Z
dc.date.available2021-06-25T07:39:49Z
dc.date.created2021-06-21
dc.description.abstractA diplomamunkám során a koponya anatómiájának áttekintését követően jellemeztem a leggyakoribb traumás koponyasérüléseket, valamint ismertettem a diagnosztizálásukhoz szükséges képalkotó eljárásokat. Áttekintettem a világ különböző részein az egészségügyi szolgáltatói által készített ajánlásokat, majd ezt követően pedig egy CT vizsgálati ajánlást készítettem figyelembe véve a legjobb eredményeket mutató technikákat és módszereket. Traumás koponyasérülések esetében fontos a mihamarabbi kivizsgálás, melynek nélkülözhetetlen része a képalkotás. A képalkotó modalitások közül két technikát említettem, először a hagyományos röntgen képalkotást, másodszor pedig a CT-t. Az esetek többségében elkészül a koponya röntgenfelvétel, melyen leginkább az egyszerű sérülések láthatóak, mint a boltozati-, mandibula-, valamint az orrcsonttörések, de az esetleges koponyaűri vérzésekről, illetve az agyat érő sérülésekről semmi információt nem tud nyújtani. Ezért sok esetben a negatív koponyaröntgen mögött agyállományi sérülések és vérzések is állhatnak. Ebből adódóan mára a röntgen sokat veszített a jelentőségéből, így a gold standard képalkotó vizsgáló módszer a CT. Ezzel a képalkotó modalitással jelentősen jobban ábrázolhatók a friss vérzések, a koponyacsontok törése, illetve az agyállomány sérülései, valamint a cranio-spinalis átmenet is. Végezetül arra a következtetésre jutottam, hogy a traumás koponyasérülések esetén a natív sorozatok készítése a legfontosabb, mert a kialakult vérzések ezen jól láthatóak. Axiális síkban történik a leképezés, a CII csigolyától egészen a koponyatetőig, helikális üzemmódban, valamint a gantry döntésével. Majd a kapott axiális szeleteket coronális és sagittalis síkú képpé rekonstruáljuk. Azonban arra fontos kitérni, hogy a sérülések egyediek, ezért a sérülések mechanizmusától és a beteg neurológiai állapotától függően kell dönteni a képalkotó vizsgálat szükségességéről.hu_HU
dc.description.courseorvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikushu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.coursespecKépalkotó diagnosztikai analitikahu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent53hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/312937
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjecttraumahu_HU
dc.subjectkoponyahu_HU
dc.subjectCT protokollhu_HU
dc.subjectAmerikai Egyesült Államokhu_HU
dc.subjectAusztráliahu_HU
dc.subjectEurópahu_HU
dc.subjectKanadahu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleKoponya traumás sérülései és képalkotó diagnosztikájahu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)