A daganatos megbetegedések incidencia arányának növekedése és a terápiás lehetőségek fejlődése következtében a betegek túlélési rátája jelentős mértékben javult az elmúlt pár évtizedekben. Emelett a hosszabb túléléssel azonban, egyre nagyobb figyelmet kívánnak az onkológiai kezelések hosszú távú mellékhatásai, különösen tekintettel a kardiovaszkuláris szövődményekre nézve. A kemoterápia és a célzott biológiai terápiák által kiváltott kardiotoxicitás ma már a kardio-onkológia egy központi kérdésének számít, mert a szívkárosodás nemcsak az onkológiai páciensek életminőséget ronthatja, hanem a hosszú távú túlélésüket is befolyásolhatja. Dolgozatomban két kiemelt jelentőségű daganatellenes szer, a doxorubicin és a trastuzumab kardiotoxikus mellékhatásait vizsgáltam, (különös tekintettel a pathomechanizmusokra, a klinikai megjelenésekre, valamint a megelőzési és monitorozási lehetőségekre). A doxorubicin, mint antraciklin típusú citotoxikus szer, dózisfüggő, strukturális jellegű szívkárosodást okozhat, mely hátterében oxidatív stressz, topoizomeráz-IIβ gátlás, mitokondriális diszfunkció és apoptózis állhatnak fenn. A károsodás gyakran kumulatív, és akut esetben irreverzibilis szívelégtelenséghez is vezethet (dózis függő krónikus kardiotoxicitás). A trastuzumab (egy HER2-receptor gátló monoklonális antitest), elsősorban funkcionális balkamra-diszfunkciót idéz elő (LV dys.), amely sok esetben reverzibilis, de antraciklinekkel kombinálva ezen szer jelentősen fokozhatja a kardiotoxicitás kockázatát. Az eltérő hatásmechanizmusuk ellenére egy közös jellemzőjük, hogy a szívizomsejtek adaptív és túlélési folyamatait egyszerre befolyásolják. A dolgozat részletesen bemutatja a kardiotoxicitásnak nagy skálájú klinikai spektrumát az aszimptomatikus ejekciós frakció-csökkenéstől a már manifesztálódott szívelégtelenségig, és ismerteti a modern diagnosztikai eszközöket, mint az echokardiográfia, a globális longitudinális strain (GLS) vizsgálat, a kardiális biomarkerek és a cardiac magnetic resonance (CMR).
Prevenció és kezelés témakörén belül tárgyalásra kerülnek egyes farmakológiai beavatkozások (mint az ACE-gátlók, béta-blokkolók, dexrazoxán), a dózismódosítások megvalósíthatóságai, és a HFA-ICOS kockázatbecslő rendszer prevenciós szerepe a személyre szabott monitorozási stratégiák létrehozásában. A kemoterápia-indukálta kardiotoxicitás egy multidiszciplináris megközelítést igényel, melyben az onkológiai hatékonyság és a kardiovaszkuláris biztonság fenntartásának egyensúlya kulcsfontosságú tényezők. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a korszerű kardio-onkológiai szemléletek felhasználásával a daganatellenes kezelés eredményessége mellett a kardiotoxicitás kockázata is hatékonyan csökkenthető.