A szociális munka szerepe a professziódiskurzusban. Deprofesszionalizációs folyamatok az iskolai szociális munkások percepciójában

Abstract

A szociális munka olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, amelynek elméleti megalapozottságát a társadalomtudományok jelentik; gyakorlatának középpontjában a szakember és a kliens kapcsolata áll. A disszertáció a szociális munka professziójának értelmezését vizsgálja nemzetközi és hazai metszetben, különös tekintettel a professzionalizáció és deprofesszionalizáció folyamatára. A kutatás az iskolai szociális munka egyik szakmai terepére fókuszált, ami olyan interszektoriális terület, amely egyszerre kapcsolódik a gyermekjóléti alapellátás-, valamint a köznevelés struktúrájához. Ez a kettős intézményi beágyazottság lehetőséget ad arra, hogy a szociális munka professzionalizációjának folyamatát ebben a speciális működési keretben vizsgálni lehessen. A kutatás a család-és gyermekjóléti központokban dolgozó iskolai szociális munkás szakemberek professzióképének vizsgálatát, a szociális munka professziójában betöltött szerepét, valamint a gyakorlati terepmunkában történő deprofesszionalizációs tényezők azonosítását tűzte ki célul. A kutatási kérdések arra kerestek válaszokat, hogy milyen tényezők hatnak a professzionalizáció és deprofesszionalizáció irányába a gyakorlati terepmunkában; lehet-e professziónak hívni azt a szakmát, ami magán hordozza a deprofesszionalizáció jegyeit, illetve létezik-e, hogy egy szakmai terület egyszerre professzionalizálódik és deprofesszionalizálódik? Kvalitatív módszereket alkalmazva 25 félig strukturált interjú készült 9 vármegye iskolai szociális munkásaival. Az interjúk a szakemberek szakmai életútjának, szakmaképüknek, szakmai tevékenységüknek, valamint szubjektív presztízs megélésüknek a feltárására irányultak. A narratívák elemzésének eredményei azt mutatták, hogy a szakemberek pályaképével kapcsolatos motivációs háttér nem egységes motivációs bázisra épül, hanem eltérő belépési utak mentén szerveződik, amely hatással van a szakmai identitásra, a segítő folyamat egészére. A szakemberek életútjában a képzés, -mint a professziókritériumok egyik kulcseleme-; fontos identitásformáló elemként jelentkezett. Deprofesszionalizációs tényezőként rajzolódott ki a tudásbázis fejlesztésének elmaradása; a naprakész ismereteket tartalmazó, adott problémakört érintő, rövid távú tanulási lehetőségeinek igénybevételének szűkös forrása. A 2018-ban bevezetett iskolai szociális munka szolgáltatása innovációnak tekinthető a család-és gyermekjóléti alapellátás szolgáltatási palettáján. A szolgáltatás bevezetésének tapasztalatai, a kiépülés nehézsége egy bizonytalan, fragmentált professzióképet eredményezett a szakemberek körében. A kezdeti tisztázatlan szerepelvárások, a szakmai identitás megkérdőjelezése, a szakmai autonómia hiánya, a professzionális tudás kibontakozásának megkésettsége ellentartott a szakterület professzionalizációjának, és erodálta a professzióvá válás megkérdőjelezhetetlen törekvését. A szakemberek konkrét szakmai tevékenységeinek feltárásakor, a köznevelési intézményekkel történő szakmai kapcsolat vizsgálata is hangsúlyt kapott. Az intézményeket – a szolgáltatás bevezetésekor – befogadó, és tartózkodó-kiváró intézménytipológia szerint azonosítottam. A befogadó típusú intézményekben a professziógyakorláshoz szükséges kritériumok érvényre tudnak jutni, a szakember tudása nem felcserélhető, fontos elemét jelentik az intézmény gyermekek jóllétével kapcsolatos feladataikban. A tartózkodó-kiváró intézménytípus esetén a szakmai autonómia nem értelmeződött tisztán, a szakember tudásmonopóliuma nem tudott kibontakozni, jelenléte nem jelentett kizárólagosságot, presztízsük nem volt magas. Az ilyen típusú intézményekben történő feladatellátást leginkább a deprofesszionalizáció irányába ható tényezők alakították. Szakmaképüket kettős szorítású szakmaképnek tekintem. A kettős szorításban kialakult szakmakép egyik oldalán az iskolai szociális munkás olyan szakember, aki a köznevelés terében dolgozik külső szakemberként, nem kizárólagos része az oktatás struktúrájának. Jelenlétét, a professzionális munkavégzést befolyásolja a köznevelés gyermekjólétről alkotott percepciója, befogadó-vagy tartózkodó szemlélete. Ezzel párhuzamosan szakmaképüket a gyermekjóléti alapellátás helyzete is befolyásolja, hatást gyakorolnak rá a rendszerszintű és strukturális hiányosságok, mint az alacsony bérszínvonal, hiányzó humán-erőforrás, a gyermekjólét negatív megítélése. A kettős szorítás erodálja a szakmai autonómiát, és olyan szakmaképet eredményez, amely bezáródik a gyermekjóléti és a köznevelés konstruktuma közé. Az eredmények alapján elmondható, hogy az iskolai szociális munkások gyakorlati munkáját olyan párhuzamosan ható folyamatok alakítják, amelyek egyszerre erősítik, és egyszerre erodálják a professziót, ezt a szakmaterület működésének strukturális sajátosságaként értékeltem. Az iskolai szociális munka nem egyenes vonalú professzionalizálódó vagy deprofesszionalizálódó szakmaterület, hanem egy egyedi működési struktúra, ahol a professzionalizáció mikroszinten konstruálható, míg a deprofesszionalizációt a makroszintű, intézményi és rendszerszintű folyamatok jelentik. Social work is a practice-based profession and discipline whose theoretical foundations lie in the social sciences; at the heart of its practice lies the relationship between the professional and the client. This dissertation examines the interpretation of the social work profession from both international and domestic perspectives, with particular regard to the processes of professionalisation and deprofessionalisation. The research focused on one specific area of school social work, which is an intersectoral field linked simultaneously to the structures of basic child welfare services and public education. This dual institutional embeddedness provides an opportunity to examine the process of professionalisation of social work within this specific operational framework. The research aimed to examine the professional identity of school social workers employed in family and child welfare centres, their role within the social work profession, and to identify factors contributing to deprofessionalisation in practical fieldwork. The research questions sought to answer what factors influence professionalisation and deprofessionalisation in practical fieldwork; whether a profession that bears the hallmarks of deprofessionalisation can be called a profession; and whether it is possible for a professional field to undergo both professionalisation and deprofessionalisation simultaneously. Using qualitative methods, 25 semi-structured interviews were conducted with school social workers in nine counties. The interviews aimed to explore the professionals’ career paths, their professional self-image, their professional activities, and their subjective experience of professional prestige. The results of the narrative analysis showed that the motivational background relating to the professionals’ career paths is not based on a uniform motivational foundation, but is organised along different entry routes, which has an impact on professional identity and the helping process as a whole. In the professionals’ career paths, training – as one of the key elements of professional criteria – emerged as an important identity-forming factor. The lack of development of the knowledge base emerged as a deprofessionalising factor; the limited availability of short-term learning opportunities covering up-to-date knowledge and addressing specific problem areas. The school social work service introduced in 2018 can be regarded as an innovation within the range of basic family and child welfare services. The experiences of introducing the service and the difficulties in establishing it have resulted in an uncertain, fragmented professional image among practitioners. The initial lack of clarity regarding role expectations, the questioning of professional identity, the lack of professional autonomy, and the delayed development of professional knowledge hindered the professionalisation of the field and eroded the unquestionable aspiration to become a profession. In exploring the specific professional activities of practitioners, the examination of professional relationships with public education institutions was also emphasised. I identified the institutions – at the time of the service’s introduction – according to a typology of receptive and reserved-wait-and-see institutions. In receptive institutions, the criteria necessary for professional practice can be upheld; the professional’s knowledge is irreplaceable and constitutes an important element in the institution’s duties relating to the children’s well-being. In the case of the ‘reserved-wait-and-see’ type of institution, professional autonomy was not clearly defined; the professional’s monopoly on knowledge could not develop; their presence did not imply exclusivity; and their prestige was not high. The performance of duties in such institutions was shaped primarily by factors tending towards deprofessionalisation. I regard their professional image as one caught in a double bind. On one side of this dual-constraint professional image, the school social worker is a professional who works in the field of public education as an external specialist, not an integral part of the educational structure. Their presence and professional practice are influenced by public education’s perception of child welfare, whether it is inclusive or reserved. At the same time, their professional image is also influenced by the state of basic child welfare provision; it is affected by systemic and structural shortcomings, such as low pay levels, a shortage of human resources, and a negative perception of child welfare. This double squeeze erodes professional autonomy and results in a professional image that is confined between the constructs of child welfare and public education. Based on the findings, it can be said that the practical work of school social workers is shaped by parallel processes that simultaneously strengthen and erode the profession; I have assessed this as a structural characteristic of the field’s operation. School social work is not a field of practice that is linear in its professionalisation or deprofessionalisation, but rather a unique operational structure where professionalisation can be constructed at the micro-level, whilst deprofessionalisation is represented by macro-level, institutional and systemic processes.