Az elmúlt évtizedek tudományos klinikai kutatásaiban azt bizonyítják a szerzők, hogy a meditációnak számos egészségvédő hatása van, és szerepet játszik a stresszkezelésben, a mentális figyelem és a pszichológiai jóllétünk javításában, valamit a magasabb testi tudatosság elérésében (Laureys, 2021). A meditációs gyakorlatoknak számos aspektusa lehet, de dolgozatomban a buddhista hagyományból kialakult zen meditáció és az abból eredeztethető mindfulness meditáció gyakorlatait, valamint ezek pszichoterápiás szemléletét vizsgálom, amelyeket a klinikai egészségpszichológiában és a pszichiátriai kezelésekben is alkalmaznak (Kondo, 1958). Dolgozatom további részeiben részletesen vizsgálom a meditációs gyakorlatok stresszre gyakorolt hatását és a légzés folyamatait, amelynek alappillére a testtudatosság, valamint, hogy a meditációs gyakorlatok és az életminőség milyen kapcsolatban állnak egymással. A vizsgálat kérdőíves kutatási keretek között valósult meg, 69 fő került a mintába a következő összetétellel: 25 fő haladó meditáló, 24 fő kezdő meditáló és a kontroll személyek közül 20 fő, akik nem meditálnak. A szakdolgozati kutatásunkhoz a Jóllét Kérdőív rövidített változatát (WHO Well-Being Index, WBI-5), az Észlelt Stressz Kérdőívet (Perceived Stress Scale, PSS), a Mentális Figyelem és Tudatosság Kérdőívet (Mindful Attention Awareness Scale, MAAS) és a Testi Válaszkészség Kérdőívet (Body Responsiveness Questionaire, BRQ) használtam. A kérdőívekkel a következő két hipotézist vizsgáltam. Az első hipotézis szerint a meditációs technikákat gyakorlók alacsonyabb észlelt stresszel, nagyobb mentális figyelemmel és tudatossággal, magasabb szubjektív jólléttel és nagyobb testi válaszkészséggel rendelkeznek, mint azok, akik nem gyakorolják a meditációs technikákat. A második hipotézis azt feltételezi, hogy a mentális figyelem (az a képesség, amikor az adott pillanatot a középpontba tudjuk helyezni és képesek vagyunk ezeket átmeneti mentális eseményekként megfigyelni) pozitív összefüggést mutat a pszichológiai jólléttel és az észlelt stresszel. Az eredmények azt mutatják, hogy az első hipotézis teljesült, a haladó meditálók alacsonyabb stresszt élnek, mint a nem meditálók, a haladó meditálók magasabb mentális figyelemmel és tudatossággal rendelkeznek, mint a nem meditálók, a meditálók magasabb jóllétet mutatnak a nem meditálókkal szemben és magasabb testi válaszkészségről számoltak be, mint a nem meditálók. A kezdő és a haladó meditálók között nincs szignifikáns különbség, de egy tendencia megfigyelhető. A második hipotézis szintén beigazolódott a kérdőívekre adott válaszok alapján, a Pearson korreláció vizsgálatából azt láthatjuk, hogy a mentális figyelem és a pszichológiai jóllét között pozitív kapcsolat van, míg az észlelt stressz vonatkozásában negatív kapcsolatot találtunk. Jelen vizsgálatunk kiemelkedően foglalkozik a meditációs gyakorlatok rendszeres alkalmazásának hatásaival, annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az önismeretre, a teljes önvalónk megismerésére, pszichológiai jóllétünkre egészségünk szempontjából.