Microvascularis anastomosisok regenerációjának vizsgálata kísérletes sebészeti modelleken

Fazekas, László Ádám

Microvascularis anastomosisok regenerációjának vizsgálata kísérletes sebészeti modelleken

dc.contributor.advisor	Németh, Norbert
dc.contributor.author	Fazekas, László Ádám
dc.contributor.authorvariant	Fazekas, László Ádám
dc.contributor.department	Klinikai orvostudományok doktori iskola	hu
dc.contributor.submitterdep	Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék
dc.date.accessioned	2026-01-12T08:03:19Z
dc.date.available	2026-01-12T08:03:19Z
dc.date.defended	2026-01-30
dc.date.issued	2025
dc.description.abstract	A microvascularis anastomosisokat számos sebészeti szakterület alkalmazza, különösen a rekonstruktív és transzplantációs sebészet. A megfelelő érregenerációhoz számos feltételnek biztosítottnak kell lennie, ezért különösen fontos a vérellátás helyreállítása során az extra óvatosság. A szövetek előkészítése, preparálása, megfelelő mértékű nedvesítése, a kialakult vagy a kialakított trauma mértéke, az adventitia nem megfelelő eltávolítása, a hibás szögben történt egyeztetés, az ér megcsavarodása, a vérzéses komplikációk, a trombózis, a gyulladás és az ischaemia-reperfusiós károsodás, mind befolyásolhatja az anastomisálás sikerességét. Az érzékeny szövetekkel történő bánásmód során alapvető fontosságú a műtéti terület testhőmérsékletű fiziológiás sóoldattal történő hidratációja. Erről azonban nem sok objektív tanulmány áll rendelkezésre, hanem inkább csak empirikus megfigyelések. A hidratáltság kritikus szerepet játszik a szövetek életképességének megőrzésében, a vizualizáció javításában és a szöveti trauma csökkentésében, különösen a kényes mikrosebészeti műtéteknél. A szövetek hidratáltsági állapota kulcsfontosságú a perioperatív időszakban a microvascularis anastomosisok készítése során, mivel a kiszáradás jelentős mértékű károsodáshoz vezethet. A szövetek kiszáradásából eredő sejtkárosodás ronthatja az életképességet és felvetheti a nekrózis lehetőségét. Ezenkívül a kiszáradás érgörcsöt idézhet elő, ami megnehezíti az anasztomizálás folyamatát és potenciálisan akadályozza a posztoperatív véráramlást. A dehidratált szövetek törékennyé válnak és elveszítik rugalmasságukat, növelve a varrás vagy manipuláció során bekövetkező véletlen sérülés kockázatát. A kiszáradt szövetek a láthatóságot is rontják azáltal, hogy a vér és a szövettörmelékek a műtéti területre tapadnak, szennyezik a területet és megnehezíti a beavatkozást. Továbbá a kiszáradt erek hajlamosabbak az endothel sérülésére, ami növeli a trombusképződés, a posztoperatív trombózis és a graft meghibásodásának kockázatát. Végül a perioperatív kiszáradás miatt károsodott gyógyulás befolyásolja a sejtek migrációját, proliferációját és differenciálódását, amelyek a sebgyógyulás alapvető folyamatai. A szövetek megfelelő hidratálása nemcsak a szövetek életképességének fenntartását segíti elő, hanem megkönnyíti a mikrosebészeti eljárások során a kényes struktúrák manipulálását és összevarrását is. A szövetek hidratálásának elhanyagolása a műtétek során fokozott szövődményekhez vezethet, például a gyógyulási idő meghosszabbodásához, a posztoperatív szövődmények magasabb arányához és a sebészeti eredmények romlásához. Sebészeti jelentőségének ellenére, korlátozott irodalom áll rendelkezésre a szövetek nedvesen tartásáról, főként az olyan objektív adatok tekintetében, mint amilyenekkel a szövettani, biomechanikai és a folyadékdinamikai megfigyelések szolgálhatnak. Az anastomisált ér megfelelő regenerációja kritikus fontosságú a fiziológiás érfunkció helyreállításához. A folyamat hasonló a sebgyógyuláshoz, az inflamatórikus, a proliferációs és a maturációs fázisok itt is jelen vannak. Az extracelluláris mátrixot termelő sejtek beszivárgása és az új mátrix kialakítása nagyban meghatározza az anastomosis biomechanikai stabilitását. Folyamatos erőfeszítések történtek-e regenerációs folyamatok támogatására és a klinikai eredmények javítására, például a műtéti idő lecsökkentésével a varrat nélküli technikák esetén, valamint az idegen anyagok mérséklésével a szövetragasztók használata révén. A szövetek regenerálására számos gyógyszert vizsgáltak, ilyen ígéretes gyógyszerjelölt lehet a PACAP és a BGP-15-is. A pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) neuropeptid segíthet a gyógyulási folyamatokban, mivel csökkenti a gyulladást, az apoptózist és az oxidatív stresszt. A BGP-15 egy gyógyszerjelölt molekula, amelyet magyar kutatók fedeztek fel a hősokk fehérjék vizsgálata során, és gyulladáscsökkentő, anti-apoptotikus tulajdonságain kívül további védőhatásokkal is rendelkezik. Mindazonáltal ezen sokoldalú hatóanyagokat még soha nem vizsgálták a microvascularis regenerációs folyamatokban. A kutatásunk során a hematológiai és haemorheologiai vizsgálatok mellett a biomechanikai és hisztopatológiai jellemzőket is elemeztük, hogy felmérjük a PACAP és/vagy a vérzéscsillapító szivacs, a BGP-15 vagy akár a szövetek nem megfelelő nedvesítésének a hatását a microvascularis anastomosisok regenerációjára patkányokban.
dc.description.abstract	Microvascular anastomosis is utilized in numerous surgical specialties, particularly in reconstructive and transplantation surgery. Adequate vascular regeneration requires the fulfillment of numerous conditions; therefore, extreme caution is of paramount importance during the restoration of blood supply. Factors such as tissue preparation and dissection, the degree of hydration, the extent of existing or iatrogenic trauma, improper stripping of the adventitia, incorrect alignment angle, vessel twisting (kinking), hemorrhagic complications, thrombosis, inflammation, and ischemia-reperfusion injury can all influence the success of the anastomosis. During the handling of delicate tissues, hydration of the surgical field with body-temperature physiological saline is essential. However, there are few objective studies available on this subject, with most evidence relying on empirical observations. Hydration plays a critical role in preserving tissue viability, improving visualization, and reducing tissue trauma, particularly in delicate microsurgical procedures. The hydration status of tissues is crucial during the perioperative period of microvascular anastomosis construction, as desiccation can lead to significant damage. Cellular damage resulting from tissue desiccation can impair viability and raise the possibility of necrosis. Furthermore, desiccation can induce vasospasm, complicating the anastomosis process and potentially obstructing postoperative blood flow. Dehydrated tissues become fragile and lose their elasticity, increasing the risk of accidental injury during suturing or manipulation. Desiccated tissues also compromise visibility, as blood and tissue debris adhere to the surgical field, contaminating the area and hindering the intervention. Moreover, desiccated vessels are more susceptible to endothelial injury, which heightens the risk of thrombus formation, postoperative thrombosis, and graft failure. Finally, impaired healing due to perioperative desiccation affects cell migration, proliferation, and differentiation, which are fundamental processes of wound healing. Adequate tissue hydration not only promotes the maintenance of tissue viability but also facilitates the manipulation and suturing of delicate structures during microsurgical procedures. Neglecting tissue hydration during surgery can lead to increased complications, such as prolonged healing times, higher rates of postoperative complications, and deteriorated surgical outcomes. Despite its surgical significance, there is limited literature available on maintaining tissue moisture, particularly regarding objective data such as histological, biomechanical, and fluid dynamic observations. Proper regeneration of the anastomosed vessel is critical for the restoration of physiological vascular function. The process is similar to wound healing; the inflammatory, proliferative, and maturation phases are present here as well. The infiltration of extracellular matrix-producing cells and the formation of the new matrix largely determine the biomechanical stability of the anastomosis. Continuous efforts have been made to support these regenerative processes and improve clinical outcomes, for example, by reducing operative time through sutureless techniques and mitigating foreign body reactions via the use of tissue adhesives. Numerous drugs have been investigated for tissue regeneration; PACAP and BGP-15 represent such promising drug candidates. The neuropeptide pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) may aid healing processes by reducing inflammation, apoptosis, and oxidative stress. BGP-15 is a drug candidate molecule discovered by Hungarian researchers during the investigation of heat shock proteins, possessing additional protective effects beyond its anti-inflammatory and anti-apoptotic properties. However, these versatile agents have never been investigated in the context of microvascular regenerative processes. In our research, in addition to hematological and hemorheological examinations, we analyzed biomechanical and histopathological characteristics to assess the effects of PACAP and/or hemostatic sponges, BGP-15, and improper tissue hydration on the regeneration of microvascular anastomoses in rats.
dc.format.extent	95
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/401916
dc.language.iso	hu
dc.language.iso	en
dc.subject	Klinikai orvostudományok, Orvostudományok
dc.subject.discipline	Klinikai orvostudományok	hu
dc.subject.sciencefield	Orvostudományok	hu
dc.title	Microvascularis anastomosisok regenerációjának vizsgálata kísérletes sebészeti modelleken
dc.title.translated	Investigation of microvascular anastomosis regeneration in experimental surgical models
dc.type	PhD, doktori értekezés	hu