A mágneses magrezonancia (NMR) módszerekkel számos biológiai folyamat vizsgálható és nyomon követhető atomi szinten, mint például a fehérje-szénhidrát kölcsönhatások, amik különböző fiziológiai és patológiai folyamatokban fontos szerepet töltenek be. A humán galektin-3 egy galaktózkötő lektin, ami részt vesz a tumorprogressziójában, emiatt potenciális terápiás célponttá vált. A munkám során először a tiodigalaktozid (TDG) és bisz-(3-O-benzil) származékának szerkezetigazolására szolgáló egydimenziós, illetve kétdimenziós NMR spektrumainak jelhozzárendelését mutatom be, amik a későbbi kiértékeléseimhez nélkülözhetetlenek voltak. Ezt követően a hGal-3 célfehérje és a TDG molekula oldatán direkt (közvetlen) telítés-átviteli differencia (STD) NMR kísérletet végeztünk, melynek az volt célja, hogy meghatározzuk melyek azok a ligandumprotonok, amik közvetlenül, közvetetten vagy pedig egyáltalán nem vesznek részt a kötödésben. A bisz-(3-O-benzil)-TDG származék esetén indirekt (kompetíciós) STD NMR kísérletet végeztünk, ahol a kompetíciós STD 1H NMR kísérlethez a TDG-t választottuk referencia ligandumnak, mivel a hGal-3-nak ez egy mérsékelten kötött liganduma. A kompetíciós STD titrálást a TDG H-4 proton STD jelintenzitásának relatív csökkenésén keresztül követtük nyomon, miközben a kompetítor vegyület kiszorította a referencia ligandumot a hGal-3 kötőhelyéről. Ebből adódóan arra következtethetünk, hogy a kompetítor ligandum erősebben kötődik a hGal-3-hoz, mint a referencia ligandum, amit a konkurens vegyület disszociációs állandójának meghatározásával jellemeztem. Az eredményeink alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a TDG 3,3’ pozíciójában lévő aromás funkciós csoportok pozitívan befolyásolták a ligandum-fehérje kölcsönhatás erősségét a hGal-3-mal szemben.