A disszertáció célja a magyarországi poszt-szocialista átalakulás intézményfejlődésének politikai-gazdaságtani értelmezése. Miért épített Magyarország sikeresen intézményeket a kilencvenes években, és miért került válságba az liberális piacgazdaság és az alkotmányos demokrácia a kétezres évek második felében? Az első fejezet célja a kutatás kérdésének, módszereinek és hipotéziseinek tisztázása, A második fejezet megvizsgálja az átalakulás kiinduló feltételeit, különös tekintettel a Kádár-rendszerből örökölt politikai-gazdaságtani hagyományra, majd áttekinti az átmenet 1990-2010 közötti húsz évének fiskális ciklusait. A harmadik fejezet célja a magyar átalakulásban különösen fontos szerepet játszó, gyors és átfogó szerkezeti reformok elemzése. A negyedik fejezet a regionális összevetésben alacsony munkapiaci aktivitás és kiterjedt jóléti gondoskodás összefüggéseit vizsgálja. Az ötödik fejezet a más átalakuló kelet-közép-európai országokéhoz képest feltűnően centralizált politikai intézményrendszer következményeit elemzi. A hatodik fejezetben a kelet-közép-európai intézményi és gazdasági fejlődés összefüggéseinek kvantitatív vizsgálatára kerül sor. A hetedik fejezet célja a kutatási eredmények összefoglalása és a következtetések levonása. A magyar átalakulási pálya sajátosságai, a politikai stabilitás és a gyors és átfogó szerkezeti reformok az államháztartási egyenleg ciklikus romlásával és a gazdaság teljesítőképességét meghaladó jóléti kiadási szinttel párosultak. Noha a választott gazdaság- és társadalompolitikai mixnek kezdettől nyilvánvalóak voltak a veszélyei, az átalakulás sikerében bízva minden jelentősebb politikai és gazdasági szereplő elfogadhatónak tekintette a kockázatokat. A kétezres évek második felében bekövetkezett átalakulási kudarc egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok nem feltétlenül az előre elképzelt pályán haladnak, és a külső sokkok felerősítik a belső gyengeségeket. A korábban elfogadhatónak gondolt hátrányok az új helyzetben sokkal súlyosabbnak bizonyulhatnak, és ellehetetleníthetik az intézményi gyakorlatok fenntartását.

The goal of the dissertation is to provide a political economic interpretation of the Hungarian post-communist economic transition. More specifically, it is interested in the political economic explanation of institutional developments during the Hungarian transition. Being as extreme as it is, the Hungarian case can provide some generalizable observations about how countries can or cannot transit from one social, economic and political system to another. Hungary started off the transition as one of the best placed countries to attain fast and successful structural change towards liberal democracy and market economy. And indeed, Hungary had been a forerunner of transition throughout the 1990s. Yet, since the mid-2000s, it has been considered as one of the most problematic countries in the region both economically and politically, and its attainment in transition both in terms of economic development and institutional stability has been lagging behind most of its peers. Hence the question: Why Hungary? Chapter 1 provides an introduction to the dissertation, sets the research agenda and formulates the hypotheses. Chapter 2 looks at the initial conditions of post-communist transition with particular reference to the political economy tradition inherited from the Kádár regime. Chapter 3 focuses on structural reforms. Chapter 4 is concerned with the conspicuously low labor market participation rate and the comparatively high budgetary spending on welfare policies. Chapter 5 discusses the particularly strong institutional position of the government and the lack of competitive political actors, who could provide a counterweight to it. Chapter 6 analyses the relation between institution building and economic development both qualitatively and quantitatively. Chapter 7 summarizes the research findings and draws some policy conclusions. The most important conclusion of the dissertation is that ‘inclusivity matters.’ Exclusively organized, institutionally strong executives may carry out vigorous structural reforms that for some time may appear technically successful and politically viable. However, such a policy course typically comes with a price tag of economic populism under democratic conditions. So that those who are excluded from the process of economic development can be kept on board, welfare transfers must remain high. When economic conditions deteriorate and transfers have to be cut, either due to domestic imbalances, or to external shocks, or both, the transition trajectory may destabilize. This suggests that even institutionally strong, cohesive governments should consider objections to radical reforms and leave sufficient time for people to adjust to structural social and economic changes. And when it comes to the design of political institutions, inclusivity matters again. Authoritarian governments may get along with exclusive economic policies and fast structural reforms, but democratic polities must have inclusive institutions so that interest representation can be institutionalized and social and political sustainability maintained.