Köztes helyzetek: Mediális normaszegés és normaszegő testek a kortárs magyar irodalomban

Abstract

Kulcsszavak: intermedialitás, kortárs, norma, nőiség, test, trauma. A doktori értekezés tárgyát a kortárs magyar irodalom azon, erősen irodalmi kódoltságú, de az irodalom normatív határain átlépő, mediálisan összetett művek képezik, amelyekben az ábrázolt emberi testek szintén áthágnak rájuk vonatkozó normákat. A vizsgálat célja feltérképezni a lehetséges összefüggéseket az elemzett művek mediális komplexitása és a bennük megjelenő, az emberi testet reprezentáló vagy performáló módok között. Azaz a kérdés: hogyan ábrázolnak határsértő testeket határsértő alkotások? Disszertációm a következő négy mű elemzésén keresztül rajzolja fel a mediális és testi normaszegés lehetséges kapcsolatait: Kele Fodor Ákos Echolália, Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete, Nádas Péter Saját halál és Tóth Kinga Írmag / Offspring. Az elemzések fókusza a szöveges szegmensekre irányul, az egyéb komponensek szorosan azokkal összefüggésben értelmeződnek. Az elemzett művek medialitásának vizsgálatához az olyan, antropológiai fókuszú médiumelméletek nyújtanak alapot, mint Marshall McLuhan, Jay David Bolter és Richard Grusin, illetve Werner Wolf munkái. Ezek a megközelítések olyan kérdések és témák szempontjából válnak relevánssá az elemzésekben, mint a médiumváltások okozta törések, illetve az egymás funkcióit, jellegzetességeit, konvencióit átvevő médiumok okozta effektusok. A mediális heterogenitásnak a társadalmi heterogenitással való, Jens Schröter által leírt összefüggését követve jelen értekezés feltételezése, hogy amennyiben a mediális megformáltság és az ábrázoltak heterogenitása összefügg, normaszegésük is összefűződhet hasonlóképpen. Disszertációm az emberi normaszegést az (adott műben ábrázolt) társadalmi normarendszernek az emberi testre és testi működésekre vonatkozó szabályaitól, elvárásaitól, előfeltételezéseitől való eltéréseként érti, és a könyv testét, materialitását veti össze az ember materialitásának reprezentációjával. A testábrázolásokról való gondolkodáshoz a test és a róla alkotott kép kulturális kódoltságának elismerése nyújt kiindulópontot: a testtechnikák irodalma Donna Haraway identitásképzésről alkotott elméletével lép párbeszédbe, illetve a normához képest vett eltérés leírásához olyan feminista szerzők elméleti munkái nyújtanak segítséget, mint Judith Butler és Kérchy Anna. Elemzéseim rámutatnak, hogy a bennük tárgyalt művekben a beszélői/elbeszélői testek, a szereplői testek, illetve a befogadó testi tapasztalatai mind kölcsönhatásban állnak a szöveg narratív, poétikai, nyelvi megalkotottságával, s ezt mind a korporeális narratológia, mind a jakobsoni értelemben vett költőiség felől magyarázatra lel. Elsőként Nádas Péter Saját halál című albumának interpretációjára vállalkozom, melyben a mediálisan különnemű szakaszok elválasztottságát erősíti a természet és az ember életciklusa közötti eltérés feszültsége is, ugyanakkor a szakaszok több módon összefonódnak, például a mértéktelen biológiai folyamatokat mérhetővé tevő külső entitások, illetve a vizuális vagy textuális keretek közé szorítottság révén. Ezután Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét elemzem, amelyben a főszereplő emlékezésének és ezáltal a verbalitásnak is a testi (újra)átélés, valamint az idegen nyelv adta új formák teremtenek lehetőséget. A többnyelvűséget és a testen keresztüli reprezentációt használja a narrátor elbeszéléséhez nemcsak tisztán textuális formában, hanem a testre írás hagyományához nyúló, az arcot szótárlapokkal kitakaró kollázsai által is. Harmadikként Tóth Kinga Írmag / Offspring című alkotása következik, amelynek oldalain, videóin és hanganyagain hasonlóképp lép elő háttérszerepéből a grafikus felület, s vele együtt a magától értetődőnek és kulturálisan kódolatlannak tekintett természet, valamint a természetes erőforrásnak tekintett nő. A bevett hierarchiastruktúrák effajta megkérdőjelezése együtt jár a műben az éles határok felbontásával is, ami a faji, nemi, nyelvi és mediális hibridizáció különböző formáit eredményezi. Kele Fodor Ákos utolsóként elemzett, Echolália című munkája a korábbiakhoz képest még hangsúlyosabban valósítja meg a hibridizációt mind az emberi és a nem emberi között, mind pedig mediális tekintetben. A keveredésekből azonban nem jön létre új faj vagy új médium, a kötetben beálló rendszer maga a szabályok megtörése, a normaszegés, legyenek a szabályok előzetesen adottak vagy újonnan kialakítottak. A négy elemzett munka kirajzol egy tendenciát, mely szerint a mediális összetettség és a határsértő emberi test, a normaszegő emberi működések megjelenítésének térnyerése együtt jár, sőt egymással párhuzamosan növekszik. S bár az összefüggés inkább tűnik a primer művek válogatása által adódónak, mintsem szükségszerűnek, a kortárs magyar irodalomban tendenciaként megfigyelhető azon művek sora, melyekben a kettő összefonódik, és komplexitásuk egymással arányosan növekszik. Keywords: body, contemporary, femininity, intermediality, norm, trauma. The subject of this doctoral dissertation consists of such works of contemporary Hungarian literature that are constituted as literary pieces yet transgress the traditional norms of literature. The medially complex works chosen as the subject of these chapters contain representations of various human bodies that likewise transgress norms that apply to them. The aim of the interpretations is to map the possible correlations between the medial complexity of the analyzed works and their ways of representing or performing human bodies. In other words, the central question is: how do transgressive works represent transgressive bodies? The dissertation draws on the possible connections between the medial and the bodily transgression of norms through the analysis of the following four works: Kele Fodor Ákos’s Echolália, Molnár T. Eszter’s Teréz, vagy a test emlékezete, Nádas Péter’s Saját halál, and Tóth Kinga’s Írmag / Offspring. The focus of the analyses lies on the textual segments; all other components are interpreted in connection with them. The medial interpretation of the analyzed works is based on anthropologically focused theories, such as those of Marshall McLuhan, Jay David Bolter and Richard Grusin, and Werner Wolf. These approaches gain relevance throughout the analyses in terms of the disruptions caused by various media taking over each other’s functions, characteristics, and conventions. Following Jens Schröter’s description of the connection between medial heterogeneity and social heterogeneity, the dissertation assumes that if medial form and the heterogeneity of the represented are interconnected, their transgression of normative boundaries might also correlate. The doctoral thesis understands human norm-violation as the transgression of or deviation from the rules, expectations and presuppositions of the represented world. In such, it juxtaposes the body, the materiality of the books of that of the represented human bodies. Investigating bodily representations, the basis theories entail the cultural coding of the body as well as its image. The literature of body techniques (Körpertechniken) is put into dialogue with the theory of identity construction by Donna Haraway. The deviation from the norm is theorized based on the works of such feminist authors as Judith Butler or Kérchy Anna. The interpretations demonstrate that the speaking or narrating bodies, the bodies of characters, and the bodily experiences of the potential readers are all in interaction with the narrative, poetic, or linguistic structure of the text. This is being explained from the viewpoint of corporeal narratology, and according to Jakobson’s theory of the poetic, too. The first analysis focuses on Nádas Péter’s album, Saját halál. In this book, the separation of medially heterogeneous sections is further intensified by the discrepancy between the life cycle of a human and that of nature. At the same time, these heterogeneous sections are intertwined in various ways, for instance by their confinement within visual of textual frames as a mean of rendering the immeasurable yet measurable. This is followed by the interpretation of Molnár T. Eszter’s novel, Teréz, vagy a test emlékezete. In this work, the memory and thus verbal expression is only afforded by bodily experience (or re-experience), and the new linguistic forms offered by the foreign land. The narrator utilizes the representation of the multilingual experience and that of the bodily experience not only in textual form, but also in the presentation of collages of covered faces that draw on the tradition of writing on the body. The third examined work is Írmag / Offspring by Tóth Kinga, yet another multilingual piece. On its pages, videos and audio materials, the graphic surface steps out of its role as background just as nature does (nature, which is traditionally regarded as self-evident and non-cultural), and just as the woman does (conceived as a natural resource). This questioning of established hierarchical structures goes along with the dissolution of clear boundaries in Írmag / Offspring, which results in various forms of hybridization. The last analysis of the dissertation focuses on Echolália by Kele Fodor Ákos. This work performs hybridization on an even higher level than the previous ones, both in terms of humanity and of media. However, these contaminations do not result in new species or new media: rather, the system, the norm established in the volume is the breaking of rules itself – whether those rules are pre-existing or newly constructed. The four works this dissertation takes under interpretation, together mark a tendency of medial complexity coinciding with the representation of norm-transgressing human bodies. Although, this correlation appears to be more dependent on the selection of the analyzed, primary works, than strictly necessary, contemporary Hungarian literature clearly exhibits a trend of works in which these two aspects are highly intertwined.