A halászat az emberiség legősibb mesterségei közé tartozik. A hal és a „tenger gyümölcsei” az elsők között váltak az emberek táplálékforrásává. Napjainkban a világ állati eredetű fehérje igényének 17%-át a halak és a „tenger gyümölcsei” alkotják. Ennek a mennyiségnek egy részét a természetes vízi fogások másrészt az akvakultúrák adják. A szakirodalomban akvakultúrának nevezzük a vízi környezetben történő növényi és állati termék előállítást, ami mind intenzitásban, mind a tenyésztett növényi és állati fajok számában nagyfokú változatosságot mutat. Ezekben a termelő rendszerekben a környezeti feltételek részben vagy teljes egészében szabályozottak. Egyedi takarmányozás jellemző rájuk, mely jórészt mesterségesen előállított teljes értékű takarmányokon (általában granulált, pellettált (formában) alapszik. A kísérletünk alapját az ebből a takarmányozásból adódó túlzott elzsírosodás megelőzése képezte. Megelőzésképp egy humán vonatkozásban májvédő anyagot a kolin-kloridot alkalmaztuk, mely egy emésztés elősegítő lipotróp szer. Feltételeztük, hogy a szer által elősegített emésztési folyamatok a fő probléma a májkárosodás csökkenéséhez illetve ezáltal jobb takarmányértékesítéshez és a növekedés ütemének növekedéséhez vezet. A kísérletben 120 darab barramundi vett részt 138 gramm átlagsúllyal. 12 kádban 6 csoportra osztva kerültek elhelyezésre (kontroll, 100 mg/kg, 250 mg/kg, 500 mg/kg, 1000 mg/kg, 5000 mg/kg). A takarmányozás ad libitum történt. A kolin kloridot oldva vittük fel a takarmányra. A kísérlet 8 hétig tartott a vízkémiai paraméterek folyamatos ellenőrzése mellett. A mérések és leválogatások hetente történtek. A kísérlet végén az állomány összesítő mérésre került, ahol vágás után a tejes súlyon kívül külön a máj, béltraktus és az adaghal súlyát is mértük. Csoportonként 2-2 egyedből vett mintát laboratóriumi vizsgálatra küldtünk, ahol ezek zsírtartalmát és annak összetételét vizsgálták. Az eredmények kimutatták, hogy a kolin klorid takarmánykiegészítő használata, számottevő változást nem eredményezett a vizsgált egyedek máj, béltraktus és intramuszkuláris zsírtartalmában. Az eredmények továbbá kimutatták, hogy az a négy csoport mely a kiegészítést 1000 mg/kg, illetve 5000 mg/kg arányban kapták, a kísérlet többi csoportjához képest számottevő növekedési ütemet produkáltak. Ez a megállapítás további kísérleteket feltételez.