A szántóföldi növénytermesztés két legfontosabb kultúrnövénye a búza és a kukorica. Utóbbi rendkívüli népszerűségét biztonságos értékesíthetősége, sokirányú hasznosíthatósága és kitűnő alkalmazkodóképessége adja. A hasznosíthatósága egyre inkább bővülni fog, ugyanis ipari felhasználása évről-évre növekszik. Mint minden szabadföldön termesztett növényre, így a kukorica termésére és termésbiztonságára is nagy mértékben hatnak a környezeti tényezők. Ezen tényezők hatását teljes mértékben kivédeni nem tudjuk, de jelentős mértékben tudjuk azokat csökkenteni korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásával, melyek nem minden esetben járnak a költségek növekedésével.

A kukoricatermesztés során az egyes agrotechnikai tényezők különböző mértékben hatnak a termesztés eredményességére, de ezen tényezők egymástól nem függetleníthetők, ezért fontos a termesztés során, hogy ezen tényezők egymáshoz viszonyítva is optimumban legyenek. Mivel a lehetőségeink behatároltak, így a növény igényeit teljes mértékben kielégíteni nem tudjuk. Azonban azzal a ténnyel tisztában kell lennünk, hogy a technológiai elemek összessége hat a majdani termés mennyiségére a Leibig által megfogalmazott alapelvek szerint, ez azt jelenti, hogy a termés mennyiségét mindig a legszűkebben rendelkezésre álló tényező határozza meg. Ennek megfelelően a termelési tényezők szintjét azonos szintűre kell tervezni, hiszen hiába vásároljuk meg a csúcsgenetikájú kukoricahibridet, ha annak minimális tápanyagutánpótlást biztosítunk, a terméseredményt ekkor is a minimumban lévő tényező határozza majd meg.

A magas színvonalú és jövedelmező kukoricatermesztéshez meg kell keresnünk a termesztéstechnológiánkban a „leggyengébb láncszemeket”, majd ezeken kell megpróbálnunk javítani, csak így tudunk egyre magasabb szinten és egyre több jövedelmet elérve növénytermesztést végezni.

Dolgozatomban a vetésváltás és a különböző tápanyagellátási szintek hatását vizsgáltam a kukoricatermés mennyiségére és egyes beltartalmi paramétereire. Ehhez a Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság Látóképi Kísérleti telepén beállított kísérlet 2019-es terméseredményeit használtam fel.

A tartamkísérlet eredményeinek értékelésekor megmutatkozott a vetésváltás kedvező hatása a terméseredményeken, ugyanis minden tápanyagszinten magasabb termést sikerült betakarítani a trikultúrás termesztési mód mellett, a bikultúrához képest. A vetésváltás kedvező hatása a termés beltartalmán is megmutatkozott, hiszen a trikultúrában termesztett kukorica fehérjetartalma minden esetben magasabbnak bizonyult, mint a bikultúrában termesztetté, valamint a betakarított termés keményítőtartalma a fehérjetartalommal való fordított arányossága miatt épp a bikultúrában termesztett kukoricánál volt a magasabb a trikultúrás termesztési módhoz képest. Az eredmények rávilágítottak arra is, hogy mennyire fontos a harmonikus tápanyagellátás, hiszen a kezeletlen kontrollhoz képest már kevés műtrágya kijuttatásával is jelentősen sikerült a termésátlagokat növelni, de az is megállapítható, hogy a közepestől nagyobb trágyaadag nemcsak a költségeket növeli, hanem termésdepresszióhoz is vezet, így pedig a környezetterhelés mellett az eredményességünk is romolhat ezáltal. A műtrágyaadag növelése – főleg az N miatt – a termés fehérjetartalmának emelkedéséhez vezet, mondhatni egyenes arányosságban áll a szemtermés fehérjetartalma a kijuttatott nitrogén mennyiségével, de a magasabb műtrágyaadagok ahogyan növelik a termés fehérjetartalmát épp úgy csökkentik a keményítőtartalmát.

A kísérletből megállapítható, hogy a vetésváltás és a különböző tápanyagellátási szintek nagyban befolyásolják a kukorica termésmennyiségét és beltartalmát is, ezért eme két agrotechnikai elemre kiemelt figyelmet kell fordítani a kukoricatermesztés során.