Ma már egyre világosabbá válik mindenki számára, hogy a XXI. század felgyorsult tempóját a jogviták eldöntésére hivatott polgári bíróságok csak nehezen, vagy szinte egyáltalán nem tudják tartani. Tisztában vagyunk azzal, milyen hosszadalmas és költséges egy polgári peres eljárás, mekkora a bíróságok munkaterhe, és mindez milyen hatással van az ítélkezés színvonalára, s ezzel összefüggésben az igazságszolgáltatás tekintélyére.

A problémák orvoslására egy módszer biztosan megfelelőnek látszik. A jogalkotó az eljárásjog területén többek között a peres eljárás olyan alternatíváit teremtheti meg, amelyek mindenekelőtt gyorsak, hatékonyak, költségkímélők. Ilyen lehetőség a fizetési meghagyásos eljárás is, amit a magyar jog 1893 óta ismer , és ami - meghatározott körben - megoldást jelenthet a problémákra. Mindez azonban csak elméleti síkon van így, hiszen a bíróságokon sorukra várnak a fizetési meghagyások, amelyeket többhetes késéssel tudnak csak kibocsátani. A gyors információáramlásnak és ügyintézésnek ma már elengedhetetlen infrastruktúrális feltétele a korszerű kommunikációs technológiák használata. Ezt az alapvetést a jogalkalmazás területére vetítve jutunk el a fizetési meghagyásos eljárás elektronizációjának kérdésköréhez, amellyel a jogalkotó nem titkolt célja a bíróságok tehermentesítése, az időtakarékosság, az egyszerűség és a könnyen kezelhetőség. Ehhez azonban fejlesztésekre van szükség, mindenekelőtt természetesen számítástechnikai téren, hiszen a legtöbb esetben a bíróságok még a legalapvetőbb technikai eszközökkel sem rendelkeznek. Az automatizált eljárási forma nem idegen a nyugat- európai államoktól: többek között Németország és Ausztria már több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik e téren. A modernizálásban, ahogyan látni fogjuk a németek járnak az élen, ahol 1982-től kezdődően folyamatosan fejlesztik az eljárást, s így 2007. május 1-je óta már minden tartományban működik az automatizáció.

Az, hogy erre a jogintézményre szükség van, volt és lesz vitán fölül áll. Témaválasztásom célja, hogy elsősorban ezekben az országokban vizsgáljam az eljárás lefolytatását, s ezáltal világítsak rá arra, hogy az elektronizációval milyen kihívások elé néz Magyarország, előrevetítve azt, hogy a fizetési meghagyással kapcsolatos eljárás a bíróságoktól a közjegyzőkhöz került át.

Szakmai gyakorlatomat ösztöndíjasként 2009. október 1. és december 31. között Németországban, Magdeburg városában a Gazdasági- és Munkaügyi Minisztériumban töltöttem, ahol alkalmam nyílt tanulmányozni Szász- Anhalt tartomány elektronizált fizetési meghagyásos eljárását is, amivel dolgozatomban részletesen foglalkozni fogok.