A Földforgalmi törvényben a céljainak elérése érdekében öt pontban összefoglalható eszközrendszer került kialakításra: 1.) a föld tulajdonjoga és használati jogosultsága megszerzésének feltétele annak hatóság általi engedélyezése, amely engedélyezési eljárásban – tulajdonszerzés vonatkozásában – vétójoggal szerepet kapnak a helyi gazdálkodókból álló földbizottságok; 2.) a földszerzésre jogosultak személyi köre jelentősen szűkítésre kerül az- által, hogy főszabály szerint földet csak földműves (illetve használati jogosultság esetében jogi személy vonatkozásában mezőgazdasági termelőszervezet) szerezhet, ez- által biztosítható, hogy megfelelő mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező személyekhez kerüljön a föld, akik képesek a szakszerű mezőgazdasági termelésre; 3.) a személyes művelési kötelezettség előírásával távol tarthatóak a földek megszerzésétől azok, akik azt nem termelési, hanem spekulatív befektetési célból kívánnák megszerezni; 4.) az elővásárlási és elő-haszonbérleti jogosultsági sorrend (első helyen az állam elővásárlási jogával), biztosítani tudja, hogy a földeket első- sorban a helyi gazdálkodók tudják megszerezni, és kívülálló csak akkor juthat hozzá, ha arra a helyiek nem tartank igény, így ezáltal fokozatos birtokrendezés veheti kezdetét; 5.) a földszerzési és birtokmaximumok megakadályozzák a túlzott földkoncentrációt garantálják, hogy nem alakulnak ki a jövőben nagybirtokok, fokozatosan lehetőséget nyújtanak a lejáró haszonbérleti szerződések nyomán felszabaduló földek mások általi megszerzésére, ami bővíti a mezőgazdasági termelésből megélni kívánó személyek körét és lehetőségeit.