,,Jelen szakdolgozat célja a mű egy részletének – Il Vangelo di Marco című fejezetnek – magyar nyelvű fordítása és elemzése fordítástudományi szempontból, különös tekintettel a fordítói kihívásokra, amelyek a vallási diskurzus fordítását kísérik: hogyan lehet egy olasz eredetű, katolikus teológiai háttérrel írt szöveget magyar nyelven úgy visszaadni, hogy az megőrizze spirituális mélységét, ugyanakkor világosan és befogadhatóan szóljon a magyar olvasóhoz? Bár a szöveg főként teológiai tartalommal bír, a dolgozat fókusza elsősorban nyelvészeti, és azt vizsgálja, hogy milyen stilisztikai, lexikai, grammatikai és pragmatikai döntésekre van utalva a fordító egy olyan komplex szöveg esetében, amely egyszerre liturgikus, elmélkedő és teológiailag árnyalt. (...) Felmerül a kérdés: vajon miként lehet egy ilyen összetett, lelkileg és nyelvileg is gazdag szöveget úgy átültetni, hogy az ne veszítsen belső erejéből és hitelességéből? Milyen háttértudás, milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy valaki egy ilyen jellegű szöveget megfelelő színvonalon fordítson le? Elégséges-e a nyelvi jártasság, vagy nélkülözhetetlen a spirituális elköteleződés és a keresztény teológiai alapismeretek megléte? Milyen szerepet játszik a fordító spirituális érzékenysége és teológiai műveltsége ebben a folyamatban?"