Az elmúlt két évtizedben hatalmas átalakuláson ment keresztül a világgazdaság. A fejlődő államok egy része – a világátlagot jelentősen meghaladó gazdasági növekedési ütemmel – szignifikánsan csökkentette lemaradását a világ fejlett államaival szemben. Ez a felzárkózási folyamat a működőtőke-áramlások tendenciáiban is visszatükröződött, és már a 2008-as válságot megelőző években jelentős fordulat következett be: a korábbi nettó tőkebefogadó országokból elindult a tőke külföldre, befektetések után kutatva. Ezen országok közül is kiemelkedik a fejlődők zászlóshajója, Kína.

A működőtőke jelentősebb elméleteinek és tendenciáinak áttekintése mellett igyekszek képet alkotni a kínai tőkeexport napjainkra kialakult állapotáról. Majd ezen ismeretekre támaszkodva a dolgozat gyakorlati oldala olyan akvizíciót jár körbe, ami bár tipikus működőtőke-befektetési forma, mégis sajátos felállásban történő megvalósulása miatt különleges figyelemre tarthat igényt. A felvásárlás utáni együttműködés sikere felértékelheti jelentőségét, példaként állhat a terjeszkedni kívánó „kisebb” vállalatok számára.

A felvásárlás rendkívüliségét egyrészt a korábban elképzelhetetlen iránya adja, egy fejlődő ország ismeretlen vállalata vásárolta fel a multinacionális, fejlett piacokon releváns jelenléttel bíró európai prémiummárkát, a svéd Volvo-t. Részletesebben megismerve a szereplőket az akvizíció még meghökkentőbb: a kínai Geely méretét és tőkeerejét tekintve is elmarad új leányvállalatától. Vajon milyen motiváló tényezők húzódnak meg a kínai fél döntése mögött? A 2010 nyarán lezárt ügylet rengeteg lehetőséget ugyanakkor legalább annyi veszélyt is hordoz magában. Hogyan lesz képes együttműködni két ennyire eltérő tulajdonságú és kultúrájú vállalat? Hogyan fog újra sikeressé válni a Volvo? Kiléphet-e végre a kínai Geely a fejlett országok autópiacaira? Az együttműködés indítékai mellett a kutatómunkám gyakorlati oldala ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására tesz kísérletet.