Az endokrin orbitopathia (EOP) a Graves-kórhoz társuló autoimmun gyulladásos betegség. Kialakulásának hátterében a csontos orbitában található szövetek térfogatnövekedése áll, melynek oka a fibroblastok fokozott proliferációja, hialuronsav (HA) és plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI-1) termelése, valamint az emelkedett de novo adipogenesis. Ezen folyamatok eredménye az emelkedő intraorbitális nyomás. A mechanikai ingerek, így a nyomás változása olyan mechanoszenzitív receptorok aktiválódásához vezethetnek, mint például a Piezo1 csatorna, melyek szerepe az orbita fibroblastok (OF) adipogenesisében még nem ismert. Kontroll (n=4) és EOP (n=4) primer OF tenyészeteken vizsgáltuk a zsírirányú differenciálódást. Az adipogenesis mértékét a lipidcseppek Oil Red O (ORO) festésével és kvantitatív fotometriával, a PPARγ, HAS2, HYAL1 mRNS expresszióját RT-PCR-rel, a HA és PAI-1 szintek változását a ELISA-val határoztuk meg. A nyomásviszonyok változását a Piezo1 receptor aktiválásával (10 µM Yoda1) modelleztük. A kezelés hatását a metabolikus aktivitásra MTT assay-el vizsgáltuk. A statisztikai analízishez ismételt méréses ANOVA-t használtunk. A differenciálás 12. napjára emelkedett az ORO festődés mértéke (p=0,001), melyet a Yoda 1 kezelés csökkentett az EOP OF-okban (p=0,005). A kontroll OF tenyészetekben drasztikusan alacsonyabb volt a differenciálódó sejtek aránya (p=0,042). A PPARγ expressziója az indukálást követően emelkedett az EOP OF-okban, a Piezo1 receptor aktiválás pedig csökkentette (8.nap: p=0,033; 12. nap: p=0,023). Az adipocyta differenciálás során fokozódott a sejtek HA termelése (p=0,009) melyet a Yoda1 sejttípustól és termelt HA mennyiségétől függetlenül egy adott szintre csökkentett (p<0,001). A HAS2 mRNS szintje emelkedett (p<0,001), míg a HYAL1 expressziója csökkent az indukálás hatására. A Yoda1 kezelés gátolta a HAS2 (p<0,001), és emelete a HYAL1 (p=0,004) mRNS expressziókat. A sejtek PAI-1 termelése a 4. napra csökkent (p<0,001) viszont a 8. és 12. napon már emelkedett (p<0,001), a Yoda1 kezelés pedig tovább emelte (p=0,005). A metabolikus aktivitást nem befolyásolta a kezelés (p=0,829). A nyomást modellező Piezo1 receptor aktiválás csökkenti az OF-ok adipocytává differenciálódását. A mechanoszenzitív ioncsatornák szerepének és adipogenesist szabályozó hatásának vizsgálatával új, lehetséges terápiás célpontokat azonosíthatunk az EOP pathogenesisében.