Bevezetés: A fluoropirimidin (FP)-alapú kemoterápia (KT) kardiovaszkuláris (CV) toxicitással járhat. Szemben számos onkoterápiával, FP vonatkozásában nem áll rendelkezésre CV toxicitási rizikót becslő pontrendszer. Célkitűzés: A FP-alapú kezelés miatt kért onko-kardiológiai konzultációk retrospektív elemzésével felmérni a betegek CV terheltségét, a kardiológiai és onkológiai beavatkozások előfordulását, a fokozottan vulnerábilis betegek jellemzőit. Módszerek: A DEKK Kardiológiai Klinika Onko-kardiológiai szakrendelésén 2018-2024 között megjelent 1293 eset áttekintésével 220 beteget találtunk, akiknél korábbi (n=51), tervezett (n=107) vagy zajló (n=62) FP kezelés volt ismert. A korábbi FP expozíció, valamint a kontraindikáció/beteg-elutasítás miatt nem indított FP kezelések (n=31) kizárásra kerültek elemzésünkből. A fennmaradó 138 esetnél vizsgáltuk a demográfiai, klinikai adatokat, a farmakoterápiát, az onko-kardiológiai konzultáció és az onkológiai döntéshozatal eredményét, valamint a túlélést. Elemeztük a rutin kezeléstől/követéstől eltérő kardiológiai vagy onkológiai beavatkozások túlélésre gyakorolt hatását a palliatív (n=59) és kuratív (n=77) céllal kezelt betegeknél. Külön vizsgáltuk az 5-fluorouracil- (5-FU, n=93) vagy capecitabine- (CAP, n=44) alapú kezelési protokollt kapó betegeket. Eredmények: A kardiológiai beavatkozás gyógyszer optimalizáció (n=110), kiegészítő vizsgálat (n=28), szoros követés (n=20) vagy ezek kombinációja, míg az onkológiai beavatkozás dózisredukció (n=9), átmeneti felfüggesztés (n=2), terápia megszakítás (n=4) vagy szermódosítás (n=10) volt kölcsönösen kizáró jelleggel. Mind a kuratív (p=0,068), mind a palliatív (p=0,045) célú kezelést kapó betegeknél a legrosszabb túlélést tendenciózusan azok mutatták, akiknél kardiológiai és onkológiai beavatkozásra egyaránt szükség volt. Az 5-FU-t kapó, kardiológiai beavatkozást igénylő betegek (n=68) mintegy 24%-ánál volt szükség onkológiai beavatkozásra egyaránt, ezen betegek 1 éves túlélése jelentősen alacsonyabbnak adódott azokhoz képest, akiknél nem volt szükség onkológiai beavatkozásra (68 vs. 83%, p=0,04). Konklúzió: Vizsgálatunk alapján a FP kezelést kapó betegek közül fokozottan vulnerábilisnak tekinthetőek azok, akiknél mind kardiológiai, mind onkológiai beavatkozásra kényszerülünk. Ezen betegek várhatóan rosszabb klinikai prognózis miatt kiemelt figyelmet érdemelnek követésük és kezelésük során.