Diplomamunkám elméleti részében tanulással kapcsolatos kutatásokat tekintettünk át az iskolai érdemjegyek problémáitól kezdve a tudásszintmérő teszteken át a magasabb szintű gondolkodási műveletekig. A szakirodalom szerint – bár a magyar tanulók egy része jól teljesít lexikális tudásban - az összetettebb gondolkodási műveletekben akár több éves lemaradások, különbségek adódhatnak az egyes diákok között; az újszerű problémahelyzetekben, valamint a módszeres, tudatos értő tanulásban többségük gyengén teljesít. Vizsgálatunk során az általános iskolás felső tagozatos (5-8. évfolyamos) tanulók intellektuális képességeinek, a tanulási orientációinak, és az IPOO-modell szerinti tanulásmódszertani teljesítménynek és információfeldolgozási változóknak (direkt, indirekt információgazdálkodás, holista (tananyagrészek, fejezetek, vagy távoli területek között összefüggést kereső) tanulás, átszerkesztés) kapcsolatrendszerét elemeztük évfolyamok, és tanulmányi átlag tekintetében. Nem tudtunk minden évfolyamon egységesen alkalmazható egész tantárgycsoportokat elkülöníteni, így további vizsgálatokhoz szakirodalomban található tantárgyfelosztást alkalmaztuk. E tényezőket a tantárgycsoportok szintjén elemezve, sokkal kifinomultabb kapcsolatrendszereket fedeztünk fel. A tantárgyterületi és évfolyamonkénti kapcsolatok felénél a holista tanulás bizonyult a legerősebbnek, ugyanakkor a holista tanulás és az átszerkesztés jelentős kapcsolatokat mutatott az olyan eseteknél is, ahol egyébként a direkt információgazdálkodás volt a legerősebb. A kapcsolatok többségénél inkább évfolyamonként, mint tantárgycsoportonként adódtak jellegzetes különbségek. Az évfolyamonkénti változások nem mutatnak egyértelmű csökkenő tendenciát.