Jelen szakdolgozat a tanulásban akadályozott tanulók tehetséggondozásának megvalósulásáról, valamint a tehetséges tanulásban akadályozott tanulókkal szembeni pedagógus attitűdök feltérképezéséről szól. A tanulásban akadályozott gyermekek tehetséggondozásának alapja: a gyermek érdeklődésének, kíváncsiságának felkeltése; a nyitottság, bátorság megerősítése: a kitartásra nevelés; az egyénre szabott programtervre és kommunikációra épülő fejlesztés, mellyel növelhető a gyermek aktivitása, eredményessége. Ehhez szükség van a pedagógusok megfelelő, elfogadó attitűdjére a tanulásban akadályozott tehetséges gyermekekkel szemben. A tehetségsegítő mentorok, azok az őket nevelő pedagógusok, akik együttműködnek a különleges, sérült, átlagból kiemelkedő fiatalokkal, folyamatosan támogatják a tanulók képességeinek kibontakozását, reális önértékelésük kialakulását. A tanulásban akadályozott tanulók tehetséggondozásának célja megtalálni azokat a részterületeket, amelyek terén kiteljesedhetnek; a részterületek kibontakoztatását segítő foglalkoztatási formák, tehetséggondozó csoportok létrehozása és nem utolsó sorban az önálló életre való felkészítés és a társadalomba való integrálódás előkészítése. Cél: A tehetséggondozás, minden esetben összetett, tudatos, együttműködésen alapuló pedagógiai munkát jelent, különösen az integráltan nevelő intézményekben. Ebből kifolyólag a gyógypedagógusoknak amellett, hogy kiemelkedően fontos elmélyülni a tehetséggondozás elméleti alapjaiban, fontos megismerni a többségi pedagógusok beállítódását is a tanulásban akadályozott, de kiemelkedő képességeket mutató tanulókkal szemben. Módszer: Ennek érdekében a szakdolgozat elméleti megalapozása után egy saját összeállítású kérdéssoron alapuló attitűd-vizsgálattal próbáltunk meg felmérni egy kisváros (Berettyóújfalu) pedagógusi hozzáállását a tanulásban akadályozott tanulók tehetséggondozásával kapcsolatban (n=30). Eredmények: kutatási tapasztalataink szerint a tanulásban akadályozott tehetséges tanulók témakörében, sok teendő van még. A tanulásban akadályozott általános iskoláskorú tanulók körében is vannak tehetséges gyermekek. Hatékony, személyre szabott, érdeklődő, odafigyelő, pedagógus attitűddel kell foglalkozni, mely hozzájárulhat a tanulók jobb, könnyebb társadalmi integrációjához, önálló életvitel kialakításához, és a boldogabb, teljesebb élethez. Mindig is volt tehetségfejlesztés a felnövekvő generáció értékeinek kibontakoztatása érdekében. Nem szabad egy tanulásban akadályozott tehetséges gyermekek sem figyelmen kívül hagyni. A tehetséggondozás nem egyszerűen a kiemelkedő képességek feltérképezését és fejlesztését jelenti, hanem a személyiség egészének a fejlesztését, és alkalmazni kell a differenciált tehetségfejlesztést.