A szakdolgozatom címe: „A francia és magyar participium kontrasztív nyelvészeti vizsgálata a fordítás tükrében”. Érdeklődésem tárgyát a participe présent-ra szűkítettem, a francia-magyar konformitás kisebb valószínűsége, problematikus, ugyanakkor változatos mivolta miatt. A témaválasztásban főként ennek a nyelvi jelenségnek az ambivalens, diákok-hallgatók számára problémát okozó természete, illetve a fordítási lehetőségek széles skálája motivált. A munka során az írásbeli használatra és annak közvetítéseképp a magyar célnyelvi fordításokra helyeztem a hangsúlyt. Ennek tükrében fogalmaztam meg kérdéseimet, melyek a következők: A participium használati körének mely kardinális vonásai jelennek meg a két nyelvben? A használati feltételekhez kötötten milyen tendencia mutatható ki a melléknévi igenevek magyar fordításában? Ezen sarkalatos kérdések körét bővíti az idetartozó további problémák árnyalása, mint például az említett használati feltételek feltárása. A kérdések megválaszolása mellett célom az eredmények vegyes módszerekkel és eljárásokkal történő demonstrálása. A megadott válaszok a participe présent szerepének-használatának teljes körű megértését tenné lehetővé, különböző módon rendszerezve azokat a releváns jegyek meghatározása végett. Mindemellett törekvéseim közé tartozik az elmélet és gyakorlat harmonizálása, annak érdekében, hogy a problémakör elmélyültebb elméleti tanulmányozásból szerzett tudás hasznosuljon, s igazolást nyerjen az empirikus kutatás eredményeként. Végül pedig, örömömre szolgálna, ha ez a munka a tájékozódás szintjén segítséget tudna nyújtani a diákoknak is. Az elemezni kívánt anyag forrása a Le Monde Diplomatique francia lap elektronikus változata. Ez a lap teljes mértékben alkalmasnak tekinthető a participe présent aktuális, írásbeli használatának demonstrálására. Innen választottam érdekesnek vélt participe présent-okat tartalmazó cikkeket, majd megkerestem - amennyiben elérhetők voltak – a magyar fordításukat. Kivétel nélkül mindig a francia nyelv volt a forrásnyelv, s a magyar szolgált célnyelvként. A kiemelt participiumokat a kontextus függvényeiben vizsgáltam. Az elemzés főbb aspektusai strukturális-szintaktikai, szemantikai és fordításbeliek voltak. A konklúzió levonásánál segítségemre voltak a korpuszelemzés eredményeit összesítő táblázatok és ábrák. Az eredmények változatos módszerekkel, eljárásokkal történő illusztrációját, valamint rendszerezését így kívántam tehát teljesíteni. A participium használati preferenciája kapcsán igazolta a konnexitásban gyakorolt hatékony és hasznos szerepét, szemantikai szinten kifejezőképességének komplexitását. A korpuszelemzés kezdeti fázisaiban is fény derült arra, hogy az őt jellemző kettős nyelvtani kategória megnyilvánul abban is, hogy habár használat-funkció alapján két nagy típusba soroljuk a participe présent-t, mégsem lehet sok esetben egyértelműen egy kategóriába kényszeríteni, további árnyalásra van szükség pontos következtetések levonása végett.