A disszertáció arra a kérdésre keresi a választ, hogy a bevándorlás az olasz parlamenti diskurzusban a médiában megfigyelhető tendenciákhoz hasonlóan biztonsági kérdésként jelenik-e meg. A kutatás elméleti alapját a korpusznyelvészet, valamint a diskurzuselemzés, azon belül is a diskurzus-történeti megközelítés adja. Az elemzés öt diszkurzív szintre terjed ki: a referenciális, a predikatív, az érvelési, a perspektivizálási és keretezési (framing), valamint az erősítési és enyhítési stratégiákra. Az elemzés alapjául összesen nyolc, 1986 és 2019 között elfogadott bevándorlási törvényt előkészítő valamennyi parlamenti vita átirataiból felépített korpusz szolgál, melynek terjedelme mintegy 1 360 000 szó.

The aim of the dissertation is to answer the question whether immigration is linguistically represented in the Italian parliamentary discourse as a security issue, similar to the trends observed in the media. The theoretical background of the research is provided by corpus linguistics and discourse analysis, with special regard to the discourse-historical approach. The analysis covers five discursive levels: referential, predicative, argumentative, perspectivisation and framing, and intensification and mitigation strategies. The research is based on a corpus of transcripts of all parliamentary debates preparing eight immigration laws adopted between 1986 and 2019, and consists of a total of 1.360.000 words.