A vízilabdában jelentős igénybevételnek, terhelésnek van kitéve a sportolók vállízülete. Gyakoriak a sérülések, mert az úszás, a folytonos, repetitív fej fölé emelt karral végzett dobó mozdulatok, illetve a fizikai kontaktusok folyamatosan terhelik a vállat. Az ízület hypermobilitása, az izomegyensúly felbomlása idővel vállfájdalomhoz vezethet. A rotátorköpeny izomzatának sérülése csökkentheti a stabilitást, valamint a ki és berotátorok izomegyensúlyának változása szerepet játszhat a sérülések kialakulásában. Kutatásunk során arra a kérdésre szerettünk volna választ találni, hogy a rotációs mozgást végző izmok célzott erősítése és nyújtása milyen mértékben befolyásolja a vállízületi stabilitást. Célunk egy olyan mozgásprogram kidolgozása volt, mely fokozza a vállízület stabilitását, segíti az izomegyensúly helyreállítását a sérülések megelőzése és a teljesítmény fokozása érdekében. A vizsgálatban a Debreceni Vízilabda Klub gyermek korosztályú fiú sportolói vettek részt. A rotátorköpenyt alkotó izmok célzott erősítésére és nyújtására kilenc hetes mozgásprogramot dolgoztunk ki heti két, alkalmanként 30 perces tréninggel. Az intervenció előtt és után felmértük a vízilabdázók vállízületi paramétereit, melyeket összevetettünk egymással. Az eredményeink alapján szignifikáns javulást értünk el a mozgástartomány és izomerő optimális növelésében, valamint a lapocka stabilizálásában. Arra a következtetésre jutottunk, hogy már a sportolók fiatal korában, preventív jelleggel is érdemes foglalkozni a vállízületet körülvevő izmok célzott erősítésével és nyújtásával, a hosszú távú eredményesség és a sérülések elkerülésének érdekében.