Az utóbbi évek jellemző tendenciája, hogy a vidéki térségek és fejlesztési lehetőségeik előtérbe kerültek az Európai Unióban, így Magyarországon is. Az elmúlt időszakban a vidékfejlesztés koncepciója sokat formálódott. Az 1970-es évek végéig az exogén vidékfejlesztés volt a domináns modell. Az 1970-es évek végére változott a megközelítés és egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott az endogén vidékfejlesztés iránt, melynek lényege a helyi erőforrásokra való támaszkodásban rejlik. Napjainkra az új endogén vidékfejlesztés koncepciója a folyamat irányítását a helyi és a külső erők kölcsönhatásának tekinti. Dolgozatomban a „Nyírség Helyi Közösség” Leader településein – elsősorban a humán és társadalmi erőforrás oldaláról – mutatom be a vidékfejlesztés problémáit, lehetőségeit. Azért a Leader közösség településeit választottam esettanulmányom elkészítéséhez, mert úgy gondolom, hogy az 1991-től működő Leader program teret ad a helyi és a külső erők kölcsönhatásának. Fontosnak tartom kiemelni, hogy munkámban a vidéki térségek gazdasági fejlődését tágabb értelemben vizsgálom. Ebben az értelmezésben nem csak a szűken vett gazdaság kerül kiemelésre, hanem a társadalmi és a politikai rendszer fejlődése is szerepet kap. A Leader hét alapelvét figyelembe véve, a sikerességéhez fontos lenne, hogy a helyi szereplők jól informáltak és aktívak legyenek, megvalósuljon a többszintű kormányzás. Munkám során a szakirodalom rendszerezése mellett, kérdőíves vizsgálatot végeztem a lakosság körében. Hipotézisként azt fogalmaztam meg, hogy a térségben kevesen tudják, mit takar a Leader program. A kérdőíves felmérésben többek között olyan kérdésekre kerestem a választ, tudják-e a nyírségi lakosok mit jelent a program, mi a szerepe. Mennyire aktívak vagy passzívak a helyi közösség állampolgárai. A kérdőívekben feltett kérdésekre adott válaszok igazolták hipotézisemet. Az eredmények azt mutatják, hogy kevesen ismerik a programot és nagy a kommunikációs rés.