Az utóbbi időben megélénkült az érdeklődés Eötvös József életműve iránt. Regényeit többen elemezték új szempontok alapján. Ez a könyv korábbi fogantatású: szerzőjének egyetemi előadásai közben fölmerült kérdéseire keres választ. Elsősorban arra, hogy abban az időszakban, amikor a magános olvasás tömegessé vált, milyen szerepet töltött be a regény műfaja a közvélemény formálásában. A XVIII-XIX. század meghatározó írói egész Európában népeket, nemzeteket - és az emberiséget - akarták megszólítani. Hitték - és a könywásárlók gyorsan növekvő figyelme igazolta ezt -, hogy hozzájárulhatnak a világ megismeréséhez, a közboldogság megvalósításához, igazságosabb társadalmak kialakulásához, az emberség értékeinek tudatosításához. Észlelték a kinyíló világ fokozódó bizonytalanságérzetét, az egyén érvényesülésének nagy reményeit

• és nagy csalódásait; válaszolni akartak az erősödő szabadságvágy és az átalakult életforma változatos kihívásaira. A magyar regényírók - köztük Eötvös József - határozott küldetéstudattal fogtak alkotó munkájukhoz. Olvasóik felvilágosítására akarták használni a műfaj esztétikai lehetőségeit, hogy a magyar társadalom megváltoztatása érdekében mozgósítsák, tettekre ösztönözzék a befogadókat.