A 9. és 10. század idején megjelent térítőpapok és a viking portyákról visszatérők által megismerkedtek az északi népek is a keresztény vallással. A keresztelkedés egy hosszan elhúzódó folyamat volt. A korszakban vegyes hitűség volt jellemző, amely megjelenik mind az írott, mind a tárgyi forrásokban. A vegyes hit az egyén szintjén is megfigyelhető, amelyek közül kiemelkedik Sovány Helgi esete, aki a körülményektől függően fohászkodott Odinhoz vagy Jézushoz. Továbbá a tárgyi leletek esetében kiemelkedőek a rúnakövek, amelyek közül néhányon egyeszerre jelenik meg a hagyományos skandináv futhark írás, illetve keresztény szimbólumok. Mindazonáltal a pogány hagyomány igen erősen élt a korszakban a skandináv térségben, így számos véres konfliktus is jellemzi ezt az időszakot.