Különböző vetési időkből származó céklafajták minőségének alakulása és felhasználásának lehetőségei
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
A cékla a hidegtűrő fajok közé tartozik, fejlődésének hőoptimuma 19±7 °C. A répatest színanyagainak kialakulásához e hőmérsékleti intervallum a legkedvezőbb. Ezt igazolja, hogy a tőlünk északabbra fekvő országokban nagyobb volumenű termesztést, nemesítést végeznek, továbbá e növényfaj gazdasági jelentősége is lényegesen nagyobb. Hazánkban a céklát többnyire salátakonzervként ismerik, amelyet az ősz folyamán dolgoznak fel. Azonban az utóbbi évek kutatásai alátámasztották kedvező táplálkozás-élettani hatását, így fokozódik az igény e zöldségnövény friss salátaként történő fogyasztására is. Az alapanyag biztosításához nem elegendő az eddig másodveteményként (júliusi vetés) történő termesztés, ezért tavaszi (áprilisi) és késői vetéseknek (hidegfólia alá augusztusban) is van létjogosultsága. A cékla rövid tenyészidejéből (100 nap) adódóan tavaszi vetésből már júliusban, másodvetésből októberben, fűtetlen fóliás termesztésből pedig decemberben kaphatunk hasznosítható termést. Kísérletünkkel három vetési időben (április, július, augusztus) vizsgáltunk 12 céklafajtát a répatestek morfológiai tulajdonságaira és beltartalmi mutatóira, valamint a környezeti tényezők ezekre gyakorolt befolyásoló hatására. Megállapításainkkal kívánunk rámutatni a különböző termesztési időszakból származó répatestek minőségének alakulására, egyben felhasználásának lehetőségeire.