Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
(vezető: Dr. Szegedi Andrea)
Orvostudományi doktori tanács
tudományág:
- klinikai orvostudományok
Böngészés
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A lupusz nefritisz kórlefolyásának és a krónikus vesebetegség prognosztikai faktorainak vizsgálata szisztémás lupus erythematosusban(2025) Perge, Bianka; Tarr, Tünde; Perge, Bianka; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarSLE-ben súlyos szervi érintettség a lupusz nefritisz jelentkezése, melynek kezelésében új terápiás lehetőségek jelentek meg. A LN jelenléte esetén számolni kell krónikus vesebetegség progressziójával (CKD) és végstádiumú veseelégtelenség kialakulásával (ESRD). Első vizsgálatunk célja az volt, hogy a Debreceni Egyetem ÁOK Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozásba vett SLE-s betegeink körében felmérjük a lupusz nefritisz előfordulási gyakoriságát és klinikai sajátosságait. Összehasonlítottuk a veseérintettséggel rendelkező és nem rendelkező betegek klinikai aspektusait és a betegek túlélési mutatóit. Összevetettük a 2005 előtti és után lupusz nefritisszel kezelt betegek klinikai és laboratóriumi jellemzőit is. Második vizsgálatunkban a CKD progressziójának és az ESRD kialakulásának prediktív faktorait vizsgáltuk. Összehasonlítottuk a IV-es és nem IV-es LN-es betegeket, valamint a komplett-, parciális renális választ adó betegek és non-responderek klinikai és laboratóriumi adatait. Munkánk első részében azt találtuk, hogy a vizsgált 384 SLE-s beteg közül 127 betegnek volt lupusz nefritisze. A nem veseérintett betegek körében szignifikánsan gyakoribb volt a DLE, SCLE, társuló antifoszfolipid szindróma, reumatoid artritisz és a Sjögren szindróma előfordulása. A lupusz nefritiszes betegek körében szignifikánsan gyakoribb volt az anémia, valamint az anti-RNP pozitivitás jelentkezése. A lupusz nefritisz jelenléte szignifikánsan nem rontotta a betegek túlélését, a férfi nem bizonyult negatív prognosztikai tényezőnek, míg a remisszióban lévő állapotot pozitív prognosztikai faktornak találtuk mindkét csoportban. A lupusz nefritiszes csoportban szignifikánsan gyakoribb volt a szepszis miatti halálozás. A 2005 után diagnosztizált lupusz nefritiszes betegekben szignifikánsan csökkent a szerozitisz és neuropszichiátriai manifesztációk kialakulása, szignifikánsan gyakoribbá vált a mikofenolát-mofetil indukciós és fenntartó kezelésként való alkalmazása, csökkent a ciklofoszfamid adása és kevesebbnek adódott a kumulatív szteroid dózis. A károsodás értékelésére használt SLICC pontszám a 2005 után diagnosztizált veseérintettekben szignifikánsan csökkent. Az eredményeink arra utalnak, hogy az SLE kórlefolyása az utóbbi időben változott, és a fő terápiás célnak mind SLE-ben, mind lupusz nefritiszben a remisszió elérésnek kell lenni, mivel ez javítja a betegek túlélését. Munkánk második részében a 127 LN-es beteg adatait dolgoztuk fel. A CKD 3-5-ös stádiumú betegeknél szignifikánsan gyakoribb volt a IV-es típusú LN-es előfordulása. Mind a CKD 3-5-ös stádiumú, mind az ESRD-s betegeknél szignifikánsan magasabb volt a vese károsodási indexe. Többváltozós logisztikus regresszió alapján a 42 év feletti életkor, IV-es típusú lupusz nefritisz, Coombs teszt pozitivitás és magas krónicitási index a CKD progressziójának prediktív faktorai. Az ESRD kialakulásnak az egyváltozós logisztikus regresszió alapján prediktorai az anti-RNP, anti-SSB pozitivitás és a magas krónicitási index. A non-responder betegeket összehasonlítva a komplett választ mutatókkal szignifikánsan magasabb volt a krónicitási index és SLICC/ACR károsodási index is. A 3,5 pont feletti krónicitási index szignifikáns összefüggést mutat mind a CKD progressziójával, mind az ESRD kialakulásával. A korai diagnózis, az időben elkezdett agresszív immunszupresszáns kezelés elengedhetetlen a kedvezőtlen renális kimenetel kivédésében. Lupus nephritis (LN) is one of the most severe organ manifestations of systemic lupus erythematosus (SLE). Chronic kidney disease (CKD) and its progression into end-stage renal disease (ESRD) are serious complications in LN, and the main cause of death in SLE. We aimed to investigate the prognostic factors for the progression of CKD and the development of ESRD in SLE patients. In the first part of our cohort study, we assessed the clinical and laboratory data of 384 SLE patients, out of whom 127 patients were diagnosed with LN. We also compared LN patients diagnosed before and since 2005. In the second part of our retrospective cohort study, we assessed the clinical and laboratory data of 127 patients who were diagnosed with LN between 1990 and 2022, and received regular follow‐up care at our autoimmune center. We compared class IV (diffuse) LN patients with non-class IV LN patients, and assessed the differences in clinical and laboratory data of patients subdivided into complete, partial and non-responders to therapy In the first part of our work, based on our observation, discoid LE, subacute cutaneous LE, antiphospholipid syndrome, Sjögren’s syndrome and rheumatoid arthritis were more common in non-LN patients, while anemia and anti-RNP positivity were more frequent in LN patients. The development of LN did not affect survival rates significantly; male sex was a negative prognostic parameter, while achieving remission was a positive prognostic factor in both groups. Death caused by sepsis was more prevalent in LN group. Serositis and neurological manifestations occurred less frequently in LN patients diagnosed after 2005. The use of mycophenolate mofetil became more common, and the cumulative steroid dose decreased. The SLICC Damage Index score also decreased. Our study demonstrated that the disease course has changed in recent years, and the main therapeutic goal in both SLE and lupus nephritis should be to achieve remission, because this significantly improves long-term prognosis and patient survival. Our study demonstrated that the disease course has changed in recent years, and the main therapeutic goal in both SLE and lupus nephritis should be to achieve remission, because this significantly improves long-term prognosis and patient survival. In the second part of our work, the prevalence of class IV LN is significantly higher in patients with CKD stage 3-5. Age above 42, class IV LN, Coombs positivity and high chronicity index are prognostic factors for the development of CKD stage 3-5. On the other hand, anti-RNP and anti-SS-B antibody positivity and a high chronicity index are prognostic factors for the development of ESRD. The chronicity index as well as SLICC/ACR Damage Index (SDI) score were significantly higher in non-responders compared to patients with complete remission. Based on our results, the progression of CKD into stage 3-5 or the development of ESRD should be expected at a chronicity index above 3.5 points. An early diagnosis as well as aggressive and adequate treatment on time are fundamental to prevent unfavourable outcome of LN.Tétel Szabadon hozzáférhető A szem elülső szegmentumának érintettsége gyulladásos bélbetegségekben(2024) Czompa, Levente; Barta, Zsolt; Kemény-Beke, Ádám; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA gyulladásos tápcsatorna betegségek (IBD) két legfontosabb formája a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC), melyek nem teljesen ismert etiológiájú, krónikus, hullámzó intenzitású gyulladással járó kórállapotok. A CD és az UC kialakulásában genetikai, immunológiai és környezeti faktorok együttes hatása játszhat szerepet. Elsősorban a bélrendszert érintik, de számos extraintestinalis manifesztációjuk fordul elő, amelyek érintheti a szemet és környezetét is. Kutatásunk során két területre összpontosítottunk: a leggyakoribb másodlagos szemészeti manifesztáció, a száraz szem betegség (DED) tüneteinek előfordulására és kapcsolatára az IBD-vel, valamint a szem elülső szegmentumának morfológiájára az IBD betegek körében. A szemészeti szövődmények az IBD bármely szakaszában előfordulhatnak, érinthetik a szem elülső és hátulsó szegmentjét, valamint a periokuláris szöveteket is. Ezen elváltozások többsége életminőségromlással, esetenként maradandó látáskárosodással vagy akár a látás teljes elvesztésével is járhat. Az egészséges kontroll csoport szubjektív szemészeti paraméterei (az OSDI értékek) szignifikáns összefüggést mutattak a könnytermelés és a könnyfilm stabilitás minden objektív paraméterével. A szubjektív és az objektív paraméterek közötti korreláció (a könnytermelést kivéve) szignifikánsnak mutatkozott az UC betegeknél is, a CD betegcsoportban azonban nem. A szubjektív paraméterek kontroll csoportban megfigyelt szignifikáns korrelációja az életkorral csak az UC betegeknél maradt meg, a CD betegeknél nem. A szubjektív paraméterek korrelációja a betegség időtartamával nem volt szignifikáns sem a CD, sem az UC betegek esetében. A szaruhártya morfológiai jellemzőinek megőrzése fontos a látás épségének megtartásához és a szaruhártyán végzendő esetleges beavatkozások intra- és posztoperatív komplikációinak elkerüléséhez. IBD-ben szaruhártya érintettség ritkán ugyan, de kifejlődhet, melyek súlyosságáról kevés információnk volt. Vizsgálataink kiderítették, hogy a szaruhártyának mind a vastagsága, mind a térfogata szignifikánsan kisebb volt mind a CD-ben, mind az UC-ben szenvedő betegek esetében az egészséges kontroll személyekkel összehasonlításban. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az IBD során a szemészeti tünetek azonosítása fontos a páciens életminősége szempontjából, ugyanakkor a szemészeti tüneteknek prognosztikus értéke is lehet.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai kórlefolyás változása és nem trombotikus kardiális eltérések vizsgálata SLE-s betegekben(2024) Nagy, Nikolett; Tarr, Tünde; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA szisztémás lupus erythematosus (SLE) az autoimmun betegségek klasszikus képviselője, mely csaknem minden szervet illetve szervrendszert érinthet. Az SLE gyakran társul más autoimmun kórképekkel, leggyakrabban antifoszfolipid szindrómával. Munkánk első felében célul tűztük ki, hogy a DE ÁOK, Klinikai Immunológiai Tanszéken gondozott SLE-s betegekben felmérjük az SLE-vel diagnosztizált betegekben az antifoszfolipid antitestek és APS előfordulási gyakoriságát, az alkalmazott antikoaguláns és trombocita aggregáció gátló kezelést. Felmértük, hogy a 2004-2019 között diagnosztizált betegekben változott-e az SLE kórlefolyása a 2004 előtt diagnosztizált betegekhez képest, ezentúl a két vizsgálati periódusban felmértük az SLE szervi manifesztációit, a trombotikus és nem trombotikus klinikai tüneteket, krónikus szervi károsodásokat, az antitestek előfordulását, gyógyszeres terápiát, betegséglefolyást. Munkánk második felében célul tűztük ki, hogy nagyszámú SLE miatt gondozott betegünkben felmérjük az antifoszfolipid antitestek előfordulását, az SLE és APS trombotikus és nem trombotikus kardiális eseményeit. Összefüggést kerestünk az antifoszfolipid antitestek jelenléte és a kardiális eltérések között, összehasonlítottuk a kardiális manifesztációkkal rendelkező és nem rendelkező betegek klinikai és laboratóriumi sajátosságait, valamint az aGAPSS pontszám és a kardiális manifesztációk közötti összefüggést is vizsgáltuk. Systemic lupus erythematosus (SLE) is a chronic systemic autoimmune disease potentially affecting various tissues and organ systems. SLE can associate with other autoimmune conditions, most often with antiphospholipid syndrome. First aims of our study was to compare the wide spectrum of laboratory and clinical data of SLE patients diagnosed before and since 2004 in order to determine any changes in the disease course. The objective of our second study was to assess the occurrence of antiphospholipid antibodies, the manifestations of SLE and APS, furthermore the thrombotic and non-thrombotic cardiac morbidities in a large number of our SLE patients.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai megfigyelések az osteoporosis kezelésével és az arthritis psoriaticában szenvedő betegek törési rizikójával kapcsolatban(2025) Halasi, Andrea; Gaál, János; Csordás, Andrea; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi KarAz osteoporosis két, a gyakorlat szempontjából fontos aspektusát vizsgáltam. Az első ezek közül as osteoporosisos betegek terápiahűségének fokozása a reumatológiai gyakorlatban egyéb betegségek kezelésében elfogadott kezelési stratégiának, a szoros kontrollnak és a célérték alkalmazásának adaptálása révén. Az osteoporosis eredményes kezelésének gátja napjainkban már nem a hatékony gyógyszereknek a hiánya, hanem a betegek elégtelen adherenciája, mely klinikailag kisebb BMD nyereséggel, nagyobb törési és mortalitási rizikóval jár. Ennek javítására számos próbálkozás történt már, beleértve a betegedukációs és követési stratégiákat, a gyógyszerek alkalmazási intervallumainak és alkalmazási módjainak változtatását is, melyek némi javulást hoztak ugyan a parenterális szerek esetében, de a döntő többséget képviselő orális szerek esetében nem történt átütő javulás. A csontforgalmi markerek szintjének csökkenését célértékként kezelő és az ettől függővé tett terápiás döntések alkalmazását, valamint a betegek szoros monitorozását magába foglaló terápiás stratégia alkalmazása áttörést jelenthet az adherencia javításában, ezzel a terápia hatékonyságának növelésében. A gyulladásos reumatológiai kórképekhez (elsősorban az RA-hoz) társuló osteoporosis nem volt ismeretlen a gyakorló reumatológusok körében. Az már kevésbé köztudomású, hogy a psoriasisos, illetve PsA-ban szenvedők esetében is számítani kell csökkent csontdenzitásra és ezzel együtt fokozott törési rizikóra. Nem rendelkeztünk ugyanakkor adatokkal arra nézve, hogy az egyik legfontosabb törési rizikófaktor, az elesés tekintetében is kiemelt veszélyben vannak a PsA betegek. A PsA speciális manifesztációinak és a törési, valamint elesési rizikónak a kapcsolatáról egyáltalán nincs adat az iodalomban. Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat, mely összefüggést talált nemcsak a csonttömeg, hanem a törések és az elesések és a PsA között is. Ezen túlmenően szintén elsőként írtuk le, hogy PsA betegségspecifikus jellemzőinek is van jelentősége. Eredményeink amellett szólnak, hogy a késői kezdetű pikkelysömörben szenvedő betegek nagy kockázattal bírnak az elesések és az alacsony energiájú törések szempontjából - különösen akkor, ha a betegség a fejbőr és a testhajlatok érintettségével is jár. Ez a gyakorlat szempontjából azt jelenti, hogy még a PsA populáción belül is ki kell emelni egy speciális betegcsoportot, melynek korai denzitometriás szűrése, gondozásba és kezelésbe vonása különösen fontos a primer törésprevenció szempontjából.