Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101847

Általános Orvostudományi Kar

Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
(vezető: Dr. Szegedi Andrea)

Orvostudományi doktori tanács

tudományág:
- klinikai orvostudományok

Böngészés

Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai Tanszék"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A COVID-19 pandémia hatásai idiopathiás inflammatorikus myopathiákban
    (2025) Béldi, Tibor Gábor; Griger, Zoltán; Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai Tanszék
    Munkánk első részében a SARS-COV-2 infekció hatásait vizsgáltuk idiopathiás inflammatorikus myopathiás betegpopulációban. A SARS-COV-2 infekcióval történő megfertőződésben sem a myositis altípus, sem demográfiai tényezők, sem megelőző ILD, sem a hosszabb betegségfennállási idő nem játszott szignifikáns szerepet. A fertőzések harmada tünetmentesen, vagy enyhe tünetekkel zajlott le, míg az anti-Jo1 autoantitest pozitivitás és a hosszabb betegségfennállási idő a hospitalizáció független rizikófaktorai voltak. A fertőzést követően a betegekben az immunszupresszív kezelés ellenére aktív humoralis immunválasz alakult ki. Ezzel ellentétben COVID-19 elleni vakcinációt követően 72.3%-ban alakult csak ki szerokonverzió. A vakcina típusa és az immunszupresszív kezelés befolyásolta a vakcinációra kialakuló immunválasz mértékét. A vakcináció során major korai szövődmény nem alakult ki. Munkánk második részében a COVID-19 elleni védőoltások hatásait mértük fel a myositis aktivitására. Prospektív vizsgálatunk során igazoltuk, hogy a vakcinációt követően a betegek 11.6 %-ban alakult ki valódi relapszus, míg ez 3.3% volt a nem vakcináltak esetében. A relabáló betegek többsége jól reagált az egyénre szabott terápiának köszönhetően, három hónappal a relapszust követően a betegek 70,6 %-a, míg 6 hónappal később 88,2 %-a mutatott legalább minor javulást. Logisztikus regresszióval igazoltuk, hogy a védőoltás beadásának idején meglévő alapbetegség aktivitása szignifikánsan összefüggött a relapszusok kialakulásával. Összességében eredményeink alapján az anti-SARS-CoV-2 vakcinák biztonságosak, jól tolerálhatóak, hatékonyak és javasoltak a myositises betegek súlyos COVID fertőzésének megelőzésére. Aktív alapbetegség esetén óvatosan javasolható a védőoltás felvétele, hiszen a myositis relapszusát eredményezheti. In the first part of our work, we assessed the effects of SARS-COV-2 infection in a patient population with idiopathic inflammatory myopathy. Neither the myositis subtype, nor demographic factors, nor previous ILD, nor the longer duration of the disease played a significant role in the aquiration of the SARS-COV-2 infection. A third of the infections were asymptomatic or with mild symptoms, while anti-Jo1 autoantibody positivity and longer disease duration were independent risk factors for hospitalization. After infection, patients developed an active humoral immune response despite immunosuppressive treatment. In contrast, seroconversion occurred in only 72.3% of the patients after the COVID-19 vaccination. The type of vaccines and immunosuppressive treatment influenced the extent of the immune response to vaccination. No major early complications occurred during vaccination. In the second part of our work, we assessed the effects of COVID-19 vaccines on the activity of myositis. During our prospective study, we confirmed that after vaccination, relapses occurred in 11.6% of patients, while this was 3.3% in the case of non-vaccinated patients. Most relapsing patients responded well due to the individualized therapy, 70.6% of the patients three months after the relapse and 88.2% after 6 months showed at least minor improvement. Using stepwise logistic regression, we verified that the activity of the underlying disease at the time of vaccination was significantly related to the development of relapses. Overall, based on our results, anti-SARS-CoV-2 vaccines are safe, well-tolerated and effective and recommended for the prevention of severe COVID infection in patients with myositis. In the case of an active underlying disease, vaccination can be recommended with caution, as it may result in a relapse of myositis.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Immunpatogenezisű tápcsatornai betegségek immunológiai és klinikiai vonatkozásai
    (2026) Fedor, István; Zöld, Éva; Fedor, István; Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai Tanszék
    A mikroszkópos colitisek (MC) és a gyulladásos bélbetegségek (IBD) olyan immunmediált gyulladásos kórképek, amelyek elsősorban a tápcsatornát érintik. A diagnózisuk életkorában jelentős különbségek mutatkoznak. Míg a Crohn-betegség (CD) gyakrabban fordul elő az élet első évtizedeiben, addig felnőttkorban a colitis ulcerosa (UC) incidenciája is jelentős, és későbbi életkorban növekvő számban fordul elő MC. Retrospektív vizsgálataink célja az MC (limfocitás és kollagén colitis – LC, CC) és az IBD (CD, UC) klinikai jellemzőinek összehasonlítása volt, különös tekintettel a diagnóziskor tapasztalt életkorra, az érintett bélszakaszokra, valamint a társuló autoimmun és allergiás-atopiás betegségekre. Emellett célul tűztük ki a kórképek klinikai megjelenésének részletes elemzését, hozzájárulva a diagnosztikai és terápiás megközelítések finomításához. A vizsgált betegek a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában ugyanazon szakrendelésen, egyetlen szakorvos gondozásában álltak; dokumentációikat a 2008–2022 közötti időszakban tekintettük át, kizárva a nem definitív diagnózisú eseteket. Összesen 103 MC-ben és 508 IBD-ben szenvedő beteg adatait dolgoztuk fel: az MC-csoportot 28 LC-es (5 férfi, 23 nő) és 75 CC-es (31 férfi, 44 nő), az IBD-csoportot pedig 303 CD-s (133 férfi, 170 nő) és 205 UC-s (89 férfi, 116 nő) páciens alkotta. Az adatok összehasonlítása MS Excel és Medcalc szoftverekkel, deskriptív mutatókkal történt. Az arányok elemzéséhez khí-négyzet próbát, több csoport összehasonlításához ANOVA-vizsgálatot, az életkor elemzéséhez pedig független mintás kétoldalú t-tesztet alkalmaztunk, az eredményeket R-studio segítségével vizualizáltuk. A kutatási kérdések jellege miatt egészséges kontrollcsoport bevonása nem volt releváns. Eredményeink szerint hazai viszonyok között az MC diagnózisa fiatalabb életkorban történik a nemzetközi adatokhoz képest. Mintánkban a CC gyakoribb volt az LC-nél, és eltérés mutatkozott a nemek arányában is. CC esetén a domináns tünet időszakosan krónikus székrekedés vagy a hasmenés hiánya is lehet, különösen társuló Sjögren-szindróma vagy egyéb autoimmun betegség jelenlétében. Az autoimmun társbetegségek előfordulása az MC-altípusoknál hasonló, azonban kétszer gyakoribb, mint IBD-ben. Míg MC esetén a tápcsatornai tünetek és az autoimmun társbetegségek dominálnak, az IBD multiszisztémás kórkép, gyakori extraintesztinális manifesztációkkal (EIM). Az EIM-ek aránya CD-ben és UC-ben hasonló, nőknél gyakoribb, és bármikor megjelenhetnek az alapbetegség tüneteihez képest. Az érintett szervrendszerek közé az ízületek, a kültakaró és a szem tartoztak. Az epekövesség mindkét IBD-csoportban hasonló gyakoriságú volt, a hasnyálmirigy-gyulladás azonban UC-ben bizonyult gyakoribbnak. A colon érintettsége hajlamosító tényező a társ-immunbetegségekre és az EIM-ekre is. CD esetén a colon érintettsége korábbi EIM-fejlődéssel társult, míg UC-ben gyakori a nem-differenciált kollagenózis (NDC) előfordulása. CD esetén nem igazolódott bimodális incidencia-eloszlás és konzekvens betegség-szekvencia az EIM-ek tekintetében; az egyes entitások élettartam-prevalenciáját nagyobb jelentőségűnek tartjuk az egzakt időbeni megjelenésükhöz képest.