Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Doktori Tanács
Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bényei Tamás)
D47
tudományterület:
bölcsészettudományok
tudományág:
irodalom- és kultúratudományok
Doktori programok:
- Magyar irodalmi, modern filológiai és kultúratudományi program
(programvezető: Dr. Szirák Péter) - Angol és észak-amerikai irodalom- és kultúratudományi program
(programvezető: Dr. Rácz István)
Böngészés
Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Alvarez García, Gerardo Hugo"
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Die Geburt eines Klassikers der Moderne. Die Rezeption von Musils Mann ohne Eigenschaften(2015) Alvarez García, Gerardo Hugo; Katschthaler, Karl; Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Germanisztikai IntézetAbsztrakt Jelen doktori értekezés témája Robert Musil Der Mann ohne Eigenschaften (A tulajdonságok nélküli ember) recepciója az 1930-as években. A vizsgálat fő tárgya Musil regényének első és második kötetére vonatkozó újságcikk-kivágásokból összeállított gyűjtemény. A fent nevezett újságcikk-kivágásokból álló gyűjtemény Musil irodalmi hagyatékának egy részét képezi és az Osztrák Nemzeti Könyvtár Kéziratgyűjteményében található. A dokumentáció vizsgálatának első kettős kiindulási hipotézise, hogy a „mi” Tulajdonságok nélküli emberünk (Der Mann ohne Eigenschaften) nem azonos az 1930-as évek Tulajdonságok nélküli emberével, és hogy a recepciótörténet gyakran az egymással nem összeegyeztethető megértési kísérletek felsorolása. Az értekezésben megfogalmazott második hipotézis: A Der Mann ohne Eigenschaften olvasói, kritikusai és recenzensei csak az úgynevezett „kanonikus részt” illetve a szerző által autorizált regényfejezeteket olvasták és értelmezték. Egyrészt a korabeli olvasók a regényt két lépésben olvasták: 1930-ban az első kötetet, míg a másodikat 1932-ben. Másrészt nem tudták, hogy a regény torzó, befejezetlen mű marad. Egy harmadik rész megjelenésére vártak, ami azonban nem következett be Musil élete során, másrészt senki sem sejtett egy olyan hagyatékot, amely szinte a végtelenségbe torkollik. Az első olvasók nem ismertek semmiféle filológiai vitát a regény hagyatéki részéről. Ők nem alkalmaztak divatos módszereket a mű értelmezéséhez. Röviden: a kortárs olvasók a regényt mint valami újat olvasták. Az 1930-as években Robert Musil Tulajdonságok nélküli embere recepciójánok fő vonásai a következők: A könyv túl összetettnek bizonyul ahhoz, hogy egyértelműen csupán „regényként“ tekintsék. A kritikusok így különböző regényfogalmakkal próbálkoztak. Ez a tájékozódáshoz egy előzetes koordinátaként szolgált, amely a mű részaspektusainak csupán szelektív szemléleteként bizonyult. Az 1930-as évek irodalomkritikájában Robert Musil Tulajdonságok nélküli emberét a jelenkor múltba vetett projekciójaként látják, ahol kihangsúlyozásra kerül a regény aktualitása. A kritikusok nem látnak különösebb eltérést saját jelenkoruk és a regényfolyam elbeszélt időszakának a jelenkora között. A tulajdonságok nélküli embert szatirikus illetve humoros regényként szemlélték. A párhuzam-akció a legnagyobb politikai szatíra médiumaként van számontartva. A szatírával kapcsolatban különös elismerésnek örvendett Musil stílusa, nyelvezete és iróniája. Musil nyelvi képességének rendkívüli dícsérése kompenzáló jelleggel bír: a kritikusok Musil írói nyelvezete szépségének kiemelésével próbálják ellensúlyozni a regény cselekménybeli szegénységét. Dr. Arnheim regényalak konkretizációja három módon nyilvánul meg: Az egyik a műanalitikus jelleg, amely a regénystruktúra értelmezéséhez azáltal járul hozzá, hogy a kommentárokban Arnheim regényalakjában látják Ulrich ellenlábasát. Ez egy olyan regénykoncepciót implikál, amelyik az Ulrich és Arnheim közötti ellentéteken alapszik; ez magyarázatot ad a regény címére is, anélkül hogy egy misztikus háttérre kellene hivatkoztatni. Bár a kritikusok Paul Arnheim regényalak megalkotásában Walther Rathenau képmását látták, legtöbbjük mégsem értelmezi a művet kulcsregényként. A kritikusok közül csak néhányan látnak Arnheim figurájában egy Rathenaura vonatkozó kritikát. Musil művét pszichológiai regénykényt ist értelmezték. Ennek a felfogásnak a következménye a regény Marcel Proust művével történő azonosítása. Azon recenziók, amelyek Musil művében pszichológiai regényt látnak és azt Proust művével identifikálják, elsősorban pozitív jelleggel bírnak, ezekben dícsérik Musil pszichológiai regényművészetét. Musil regényének olvasása során igénybe vett szellemi erőfeszítés és a regényben megtalálható hosszú intellektuális társalgások hozzájárulnak a kritikusoknál Thomas Mann A Varázshegy című regényével kapcsolatos asszociációkhoz. Ezenkívül a műkritikusok Musil regényét James Joyce, Alfred Döblin és Hermann Broch műveivel hozták összefüggésbe. Az egyes recenziók rekonstrukciója azt eredményezi, hogy Musil és a modern kor előbbi három klasszikusa közötti vélt közös vonások a művek felületes ismeretéről adnak bizonyságot. Ulysses (Ulisszes) német recepciójának jellegzetessége az irodalmon kívüli aspektusok, elsősorban a külföldi kritikák átvétele. Ezen bírálatok hemzsegnek a szuperlatívuszoktól és ezen eljárás következményeként a recenzensek vagy teljességgel átvették vagy elutasították a külfüldi kritikákat. Az Egyesült Államokban a mű betiltása és elkobzása, majd azt követően a példányok elégetése, ugyanakkor a vélt pornográfia miatti bírósági eljárás hozzájárultak annak stilizálásához mint híres eset (cause celebre). A Two Worlds Monthly folyóiratban megjelent kalózkiadás egy olyan tiltakozást váltott ki, ami a művet ismételten cause celebreként stilizálta. Mindkét vonás megtalálható a Rhein-Kiadó reklámprospektusaiban és a mű ilyen módon történő megközelítését nagyrészt átveszik a kritikusok is. Döblin Berlin Alexanderplatz című regényének korabeli recepciója során megfigyelhető három világos tendencia. Az első irányzat a regény innovatív jellegzetességét dícséri. A második irányzat számára a regényhős Franz Biberkopf a politikai diskurzusok projekciós felületévé válik. Ez a szemlélet a főhős társadalmi hovatartozásának kérdésére fekteti a hangsúlyt, ugyanakkor a regény proletár jellegzetességének valódiságát tárgyalja, figyelembe véve a főszereplő származását illetve a szerző szocialista vagy nem szocialista politikai álláspontját. A regény legintenzívebb vizsgálata a baloldali sajtóban található. A harmadik irányzat Joyce-ra utaló epigonális jelleget tulajdonít neki. Bár Musilt, ami az újabb német elbeszélőművészetet illeti, „úgynevezett sarokkőként” tartják nyilván, mégsem kerül sor Musil intenzív vizsgálatára mint a modern regény képviselőjére Joyce és Döblin mellett. A kritikusok nem azonosították regénytechnikai előrelépésként Musil narratív minimalizmusát mint a regényben jelenlévő maximális esszéisztika alapját. Ennek következtében ki van zárva a diskurzusból a közös vonások lehetséges összehasonlítása a Joyce-i és Döblin-i kompozíciós ismertetőjegyek alapján, mint például a két regény asszociációs felépítése és a montázs mint stílusjegy. Hermann Broch Die Schlafwandler (Az alvajárók) című trilógiájának és Musil regényének összehasonlításánál közös vonásként elsősorban a szerzők származási helye, Ausztria kerül kiemelésre. A trilógia pontosabb összehasonlítása Musil torzóban maradt regényével nem vezet közös jellemzővonásokhoz, azonban az elemzés során egyre világosabbá válik Die Schlafwandler és Heinrich Mann Der Untertan (Az alattvaló) című regénye közötti nagy affinitás.