Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Bölcsészettudományi Doktori Tanács
Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Bényei Tamás)
D47
tudományterület:
bölcsészettudományok
tudományág:
irodalom- és kultúratudományok
Doktori programok:
- Magyar irodalmi, modern filológiai és kultúratudományi program
(programvezető: Dr. Szirák Péter) - Angol és észak-amerikai irodalom- és kultúratudományi program
(programvezető: Dr. Rácz István)
Böngészés
Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Balázs, Katalin"
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Test és tanúsítás. Fenomenológiai közelítések Borbély Szilárd költészetéhez(2025) Balázs, Katalin; Baranyai, Norbert; Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola; Bölcsészettudományi Kar::Magyar Irodalom és Kultúratudományi IntézetAz értekezés Borbély Szilárd költészetének tükrében térképezi fel és gondolja tovább az irodalom és a fenomenológia közötti párbeszéd lehetőségét, valamint azokat a tematikus metszéspontokat is igyekszik megvilágítani, ahol a két terület összekapcsolódik és kölcsönösen reflektál egymásra. A vizsgált művek kiválasztását nem csupán fenomenológiai szempontok alakítják, hanem egy tematikus szerveződés is meghatározza. Az értekezés középpontjában olyan szövegek állnak, amelyek az itt-létet alapvetően a tapasztalati horizont, a szubjektív testélmények felől faggatják, és amelyekben a holokauszt művészeti reprezentációja, valamint a tanúsítás problémaköre egyaránt előtérbe kerül. Az így meghatározott keresztmetszet értelmében értekezésemben A Testhez – Ódák és Legendák (2010) elemzésére helyezem a hangsúlyt, ugyanakkor fenntartom az életművön belüli intertextuális kapcsolódások interpretációs lehetőségét és szükségességét. Az értekezés első fejezetében azt a kérdést járom körül, hogy milyen módon jelenik meg Borbély Szilárd költészetében – akár rejtett formában is – a test mint (fenomenológiai) alapprobléma. E fejezet elemzései új olvasati lehetőséget kínálnak a költői nyelv és a test kapcsolatának értelmezésében, s egyúttal hozzájárulnak az általában két korszakra osztott lírai pálya összetettebb megértéséhez. Tézisem szerint a test motívuma Borbély Szilárd életművének korai szakaszában is mélyebb társadalmi kérdések hordozójaként van jelen és költői világának szinte egészét átható ontológiai dimenzióvá szélesedik. Borbély testpoétikája nem csupán lehetőséget ad, hanem szükségessé is teszi a fenomenológiai megközelítés alkalmazását. Az értekezés második fejezetét annak a kérdésnek szentelem, hogy miként jelenik meg a holokauszt narratívája A Testhez és a Halotti Pompa (2006) című kötetekben, különös figyelmet fordítva a tanúsítás problémkörére. Míg A Testhez legendái esetében a holokauszt-irodalommal kapcsolatban felmerülő alapvető témákat és problémákat elemzem (kezdve a megjelenítő nyelv kudarcától, a tanúsítás megvalósulásának lehetőségén/lehetetlenségén át, a befogadó affektív [etikai] viszonyulásáig), addig a Halotti Pompában a „jóvátehetetlen jóvátétel” poétikai megnyilvánulásának aspektusait vizsgálom. A második fejezet elemzései – a reszponzív fenomenológiai hagyomány legfontosabb alapvetéseit figyelembe véve – konstitutív elemként kívánják integrálni a testi-affektív dimenziót a tanúsítás hermeneutikájába, ezzel teremtve kapcsolatot a test és a tanúsítás között. A fejezet központi gondolata, hogy a megélt test kulcsszerepet játszik a tanúsítás etikájában, mivel a valódi megértés nem a tudat vagy a teoretikus gondolkodás szintjén, hanem inkább a pre-reflektív érzékenység szintjén artikulálódik. A tanúságtevők elbeszéléseivel való találkozás affektív hatásai olyan etika irányába mutatnak, amely képes ténylegesen autentikus tanúvá avatni az olvasót. A tanúsítás etikája ebben az értelemben nem valami tanult, külső hatásokból eredő viszonyulás eredménye, hanem a megélt testből fakadó idegentapasztalat, amely a tanúk által való érintettség nyomait hordozza magán.