Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai Tanszék"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A hem indukálta endoplazmatikus retikulum (HIER) stressz vizsgálata a plakk progresszió rezidens sejtjein(2025) Pethő, Dávid; Gáll, Tamás; Pethő, Dávid; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai TanszékA fiziológiás proteosztázis nélkülözhetetlen a sejtek normál működéshez. A normál proteosztázis fenntartása az ER-ben az UPR-en keresztül történik. Az UPR elsődleges feladata a nem megfelelően hajtogatott fehérjék javítása vagy lebontása, valamint a javító mechanizmusok kapacitását meghaladó stressz esetén a sejthalál folyamatok beindítása.Korábbi tanulmányok felvetették az ER stressz és a vaszkuláris megbetegedések közötti kapcsolatot, beleértve az atherosclerosist és az oxidatív stresszt is. Közvetlen kapcsolatot találtak az UPR által kiváltott ER stressz és az atherosclerotikus rizikófaktorok között. A hem fontos szerepet játszik a szabadgyökök képződésében, mely ER stresszhez vezethet. Az oxidált Hb formák és szabad hem nagy mennyiségben vannak jelen a bevérzett atherosclerotikus plakkokban. Hipotézisünk szerint a plakkokban jelenlévő hem ER stresszt válthat ki, melynek szerepe lehet az atherosclerosis patológiájában. Ezért munkánk során célul tűztük ki az atherosclerotikus plakkokban jelenlévő rezidens sejtek hemmel szembeni ER stressz válaszának vizsgálatát.Kutatásunk az ER stressz atherosclerotikus plakkokban lezajló folyamatait vizsgálja in vitro és ex vivo körülmények között. Fókuszunkban a plakk hemorrágia során felszabadult kórós mennyiségű hem hatásának vizsgálata volt az ER stressz tekintetében a vaszkulatúra rezidens sejtjeinél. Sejt- és molekuláris biológiai módszerekkel megvizsgáltuk, hogy az UPR útvonal PERK, IRE1, ATF6 aktiválódnak-e. Eredményeink alapján a következő új megállapításokat tettük: 1. In vitro kísérleteinkben a vizsgált sejteknél az ER stressz indukálható és hem jelenlétében az UPR útvonal PERK, IRE1, ATF6 ágai aktiválódnak, melyet mind transzkripciós, mind transzlációs szinten alátámasztottunk. 2. A hem indukált endoplazmatikus retikulum (HIER) stressz gátolható az indukáló ágens, vagyis a hem hemkötő fehérjékkel (hemopexin, alfa-1-mikroglobulin) történő megkötésével, de a klasszikus ER stressz gátlók (VPA, 4-PBA) csak kis részben gátolták a folyamatot. 3. A HO-1/Ferritin rendszer hiánya fokozza, aktivációja pedig csökkenti a HIER stressz mértékét a vizsgált sejtekben. 4. A hem degradációs intermedierek közül csak a CO volt pozitív hatással a HIER stressz csökkentésére. 5. A HO-1 depléció okozta hem-stressz mediálta sejthalált az általunk használt inhibitorok nem voltak képesek gátolni. 6. Ex vivo humán szövetmintákból készített transzkriptomikai vizsgálat és immunhisztokémiai festések alátámasztották, hogy a plakk hatodik stádiumában, a hemorrágiás plakkoknál fokozott az ER stressz jelenléte, a vérzés nélküli korábbi stádiumokhoz képest. Vizsgálataink alapján összeségében elmondható, hogy az ER stressz hemolitikus körülményeknél és vérzéssel járó atherosclerotikus körülmények között in vitro és ex vivo is magas szinten jelen van. Physiological proteostasis is essential for normal cellular function. Normal proteostasis is maintained in the ER through the UPR. The primary function of the UPR is to repair or degrade misfolded proteins and to initiate cell death in response to stress that exceeds the capacity of repair mechanisms. Previous studies have suggested a link between ER stress and vascular diseases, including atherosclerosis and oxidative stress. A direct link has been found between UPR-induced ER stress and atherosclerotic risk factors. Heme plays an important role in the generation of free radicals, which can lead to ER stress. Oxidized Hb forms and free heme are present in high amounts in hemorrhaged atherosclerotic plaques. We hypothesized that heme present in plaques may induce ER stress, which may play a role in the pathology of atherosclerosis. Therefore, we aimed to investigate the ER stress response of resident cells present in atherosclerotic plaques to heme. Our research investigates the processes of ER stress in atherosclerotic plaques under in vitro and ex vivo conditions. Our focus was on the investigation of the effect of pathological amounts of heme released during plaque hemorrhage on ER stress in resident cells of the vasculature. We examined using cell and molecular biological methods whether PERK, IRE1, ATF6 of the UPR pathway are activated. Based on our results, we made the following new conclusions: 1. In our in vitro experiments, ER stress can be induced in the examined cells and in the presence of heme, the PERK, IRE1, ATF6 branches of the UPR pathway are activated, which was supported both at the transcriptional and translational levels. 2. Heme-induced endoplasmic reticulum (HIER) stress can be inhibited by binding the inducing agent, i.e. heme, with heme-binding proteins (hemopexin, alpha-1-microglobulin), but classical ER stress inhibitors (VPA, 4-PBA) only partially inhibited the process. 3. The absence of the HO-1/Ferritin system increases, and its activation reduces, the degree of HIER stress in the examined cells. 4. Of the heme degradation intermediates, only CO had a positive effect on reducing HIER stress. 5. The inhibitors we used were unable to inhibit heme stress-mediated cell death caused by HO-1 depletion. 6. Transcriptomic analysis and immunohistochemical staining of ex vivo human tissue samples confirmed that in the sixth stage of the plaque, hemorrhagic plaques, the presence of ER stress was increased compared to earlier stages without bleeding. Overall, our studies can be said that ER stress is present at high levels in vitro and ex vivo under hemolytic conditions and atherosclerotic conditions with hemorrhage.Tétel Szabadon hozzáférhető A kénhidrogén homeosztázis szabályozása humán kalcifikált szívbillentyűben: molekuláris mechanizmusok, farmakológiai vonatkozások(2024) Combi, Zsolt; Balla, József; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai TanszékIsmert tény, hogy a gyulladás kulcsszerepet játszik a CAVD patogenezisében és az NF-κB transzkripciós faktor a gyulladás egyik központi szabályozója. A proinflammatórikus citokinek, mint az IL-1β és a TNF-α expressziója szignifikánsan megemelkedett a CAVD-ben szenvedő betegek és zsírdús étrenden tartott ApoE-/- egerek meszesedő aortabillentyűiben. Munkacsoportunk korábban bemutatta, hogy a kénhidrogén gátolja a humán aortabillentyűben a meszesedést. Ezt igazolták kísérleti eredményeink, ugyanis az endogén H2S-termelő enzimek, a CSE és a CBS kettős géncsendesítése fokozta a mineralizációt és a gyulladást a humán kalcifikált aortabillentyűből izolált VIC sejtekben. Megvizsgáltuk, hogy a kénhidrogén az anti-kalcifikációs hatását, a gyulladás csökkentésén keresztül fejti-e ki. Eredményeink alapján, az NF-κB transzkripciós faktor géncsendesítése vagy farmakológiai gátlása megakadályozta a RUNX2 – a csontképződést szabályozó transzkripciós faktor - nukleáris transzlokációját, ami gátolta a VIC sejtek meszesedését. Megfigyeltük, hogy H2S-t felszabadító AP72 donor molekulával történt kezelés, megakadályozta az ApoE-/- egerek aortabillentyűiben és humán VIC sejtekben az NF-κB és a RUNX2 nukleáris transzlokációját, amely csökkent citokinválaszt eredményezett. Elsőként bizonyítottuk, hogy a RUNX2 kénhidrogén (CSE/CBS) általi szabályozása az NF-κB-n keresztül történik, ami kapcsolatot teremt a gyulladás és a valvuláris mineralizáció között. Feltártuk a humán aortabillentyűk H2S-szintjének metabolikus szabályozását. A CSE enzim magasabb expressziója ellenére, alacsonyabb biológiailag hozzáférhető H2S és magasabb IL-1β és TNF-α szinteket mutattunk ki CAVD betegek aortabillentyűiben az egészséges egyénekhez képest. Az eredmények tükrében, elsőként elemeztük a H2S mitokondriális oxidációjában részt vevő enzimeket, köztük a SQR, az ETHE1, az SO és a TST szerepét a valvuláris mineralizációban. Bemutattuk az AP39, egy specifikus, a mitokondriumot célzó H2S-t kibocsájtó donor molekula, anti-kalcifikációs és anti-inflammatórikus hatását. Az értekezés klinikai relevanciája, hogy az általunk vizsgált kénhidrogént felszabadító donor molekulák hosszú felezési idejűek, így a hatóanyagot lassan, szabályozott módon adják le, ezáltal biztosítják a fiziológiásan tolerálható kénhidrogén koncentrációt, így a jövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében potenciális gyógyszerjelöltekké válhatnak.Tétel Szabadon hozzáférhető Vizsgálatok hematológiai kórképekkel és kezelésükkel kapcsolatos vesebetegségekben(2025) Markóth, Csilla; Mátyus, János; Markóth, Csilla; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai TanszékA hematológiai kórképekhez társuló vesebetegségek vizsgálatakor mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a kialakuló akut vagy idült vesekárosodás lehet magának az alapbetegségnek vagy a kezelésének a következménye. Akut vesekárosodás esetén a háttér feltárása sürgető, a prerenális és posztrenális ok kizárása után a lehetséges renális okok differenciál diagnosztikájában nagyon gyakran a vesebiopszia nyújt segítséget. Hematológiai kórképhez köthető idült vesebetegség gyanúja esetén szintén a vesebiopszia segíthet annak megítélésére, hogy a vesekárosodás hátterében intersticiális infiltráció, immunglobulin eredet, vagy egyéb immunmediált folyamat áll. Első vizsgálatunkban a könnyűlánc amiloidózis okozta idült vesebetegségben a tubulus bazálmembránba történő könnyűlánc amiloid depozíció jelentőségét vizsgáltuk. A 12 betegből álló kohorszunk alapján azt állapítottuk meg, hogy a betegek harmadában kimutatható TBM amiloid depozíció a betegek többségében előrehaladott glomeruloszklerózissal és intersticiális fibrózissal társul, vagyis legtöbbször előrehaladott stádium, hosszabb/nagyobb könnyűlánc terhelés következménye. Azonban TBM amiloid depozíció felléphet a betegség korai szakaszában is, melyben lokális tényezők, így a diabétesz fibrillózis is szerepet játszhat. Önmagában nem jár klinikai következménnyel, nem fokozza a vesebetegség progresszióját. Vizsgálatunk retrospektív volt, melynek hátránya a korlátozottan elérhető korábbi adatok. Betegeinknél a retrospektív jelleg az adatgyűjtést nem befolyásolta, mivel mind a vesebiopszia szövettani lelete, mind az extrarenális érintettség megítélésére vonatkozó adatok, eredmények pontosan rendelkezésre álltak. Második vizsgálatunkban egy CLL miatt kezelt betegben az akut vesekárosodás hátterében akut tubulointersticiális nefritiszt igazoltunk. A CLL-es betegek kezelése során kialakuló akut vesekárosodás mögött legtöbbször a nagy tumortömeg spontán vagy kemoterápia miatti szétesése, tumorlízis szindróma áll, esetünkben azonban ez kizárható volt. Az ATIN-t egyértelműen a négy héttel korábban bevezetett ibrutinib kezeléssel tudtunk magyarázni. A gyógyszer elhagyása, 3 hónapos szteroid kezelés mellett vesefunkciója normalizálódott. Esetünk egyedülálló, mert a szakirodalomban addig ibrutinibhez társuló ATIN-t nem írtak le. Vizsgálatainkkal hangsúlyozni szeretnénk a hematológiai kórképekhez társuló idült vesebetegség és akut vesekárosodás korai felismerésének fontosságát. Emiatt a hematológiai szakorvosi kontrollok alkalmával szükséges a vesefunkció, a vizeletüledék és a fehérjevizelés megbízható (a vizelet albumin-kreatinin hányados helyett inkább a könnyűlánc ürítést is mutató PCR) vizsgálata is. Indokolt ezen szűrővizsgálatok soron kívüli elvégzése vesetüneteken (pl. ödéma, vérnyomásemelkedés) túl minden új jelentős, látszólag nem vesebetegséggel kapcsolatos tünet esetén is. Mind az akut vesekárosodás, mind a CKD etiopatogenezisének feltárására kiemelt hangsúlyt kell fektetni, hogy a kiváltó ok megszűntetésével, illetve a patomechanizmusra ható kezeléssel a vesekárosodás mértékét csökkentsük, a vesebetegség progresszióját mérsékeljük. Emiatt a hematológiai betegség progressziója, vagy gyógyszeres kezelése kapcsán egyéb okkal nem magyarázható hematuria, proteinuria, Scr emelkedés esetén a gyanúba fogható szer elhagyását és vesebiopszia mérlegelését javasoljuk. Súlyos vesekárosodás esetén indokoltnak tartjuk szteroid korai adását is, mely a vesekárosodás mérséklésével lehetővé teszi a kemoterápia folytatását, csökkenti az esetleges rárakódó AKI veszélyét is. A renális remisszió elérésével az életminőség javítható, a kialakuló egyéb szervi eltérések, a kardiovaszkuláris halálozás is mérsékelhető.