Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 152)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető 3D echokardiográfiával meghatározott bal pitvari anatómia és a volumetriás analízis jelentősége a klinikai gyakorlatbanJenei, Csaba; Csanádi, Zoltán; Jenei, Csaba; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai IntézetA háromdimenziós echokardiográfia (3DE) - túllépve a 2D módszer korlátain – specifikus transzoesophageális vizsgálati protokoll használatával alkalmas valamennyi pulmonális vénáról megfelelő minőségű felvételek készítésére. Ezen módszerrel a 3D TEE a CT alternatívája lehet a pulmonális vénák anatómiai sajátosságainak megjelenítésében, ezáltal a pulmonális véna izoláció előtti kivizsgálásban. A 3DE-val mért bal pitvari minimum volumen alkalmas a prekapilláris és a posztkapilláris pulmonális hypertoniában szenvedő betegek elkülönítésére. A 3D bal pitvari minimum térfogat hatékonyabban képes különbséget tenni a pulmonális hypertoniás betegcsoportok között, mint a bal pitvari maximális volumen, vagy a bal és a jobb pitvari térfogatok aránya. Ha a bal pitvari minimum volument a bal kamrai végdiasztolés volumennel kombináljuk, akkor az előbbi paraméter differenciáldiagnosztikai képessége tovább növelhető. 7.1. Új eredmények, megállapítások: 1. Az általunk módosított módszer a pulmonális vénák háromdimenziós transzoesophageális képalkotására képes valamennyi tüdővénáról 3D felvételeket előállítani. 2. A módosított felvételi protokoll alappillére a beteg pozíciójának vizsgálat közbeni módosítása. 3. A kifejlesztett módszerrel 93%-ban kiváló minőségben lehetett a pulmonális vénákat megjeleníteni. 4. A 3D echocardiográfiás vizsgálattal mérhető testfelszínre indexált bal pitvari minimum volumen alkalmas non-invazív paraméter a pulmonális hypertonia differenciáldiagnosztikájában, a prekapilláris és posztkapilláris forma elkülönítésére. 5. Az indexált bal pitvari minimum volumen differenciáldiagnosztikai értéke jobb, mint a pitvari volumen aránynak vagy a maximális bal pitvari volumennek önmagában. 6. A differenciáló képességét tovább növeli, amennyiben a 3D echo által mért pitvari minimum volument a bal kamrai végdiasztolés térfogat értékkel kombináljuk.Tétel Csak a leíró adatok érhetők el Szívelégtelenségben szenvedő betegek kardiovaszkuláris autonóm regulációjának vizsgálataUrbancsek, Réka; Rudas, László; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai TanszékA szívelégtelenség egy komplex kórkép, mely számos kardiovaszkuláris betegség, különböző etiológiájú folyamat klinikai végpontjának tekinthető; Magyarországon és világszerte is az egyik vezető halálok. A szívelégtelenség egy hyperadrenerg állapot, melyben a szimpatikus aktivitás közismerten, rendellenes módon fokozódik, a kardiovagalis szabályozás beszűkül. A szívelégtelenség súlyos kamrafunkció és kontraktilitás csökkenéssel járó formáját (= HFrEF) évtizedek óta vizsgáljuk, a mérsékelt kamrafunkció csökkenéssel járó szívelégtelen betegcsoportról (= HFmrEF) azonban a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és autonóm reguláció tekintetében nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. A kardiovagálisnak is nevezett paraszimpatikus válaszok (RRI változások) a szisztolés vérnyomás változásával mutatnak szoros összefüggést. A szimpatikus aktivitás vizsgálatára több vizsgálati módszer is létezik, azonban a rövid távú szimpatikus aktivitásváltozás, illetve a reflex válaszok megfigyelését kizárólag a szimpatikus izom idegaktivitás (MSNA) vizsgálata teszi lehetővé. A szimpatikus válaszok (MSNA változások) a diasztolés nyomás változásával mutatják a legszorosabb összefüggést. Vizsgálataink a HFrEF és HFmrEF csoportok MSNA jellemzőire irányultak, különös figyelemmel az MSNA baroreflex regulációjára. Kutatásunk egyik elsődleges célja volt a szimpatikus aktivitás meghatározása a HFmrEF betegcsoportban, az eredmények összevetése a HFrEF és egészséges alanyokban mért adatokkal. Célul tűztük ki annak a vizsgálatát, hogy a szívelégtelenség HFmrEF és HFrEF csoportjaiban a szimpatikus aktivitás miképp függ össze a betegek demográfiai, klinikai súlyossági, laboratóriumi és non invazív úton meghatározott jellemzőivel. Ugyancsak vizsgálni kívántuk az összefüggéseket a fizikai terhelhetőséget jelző 6 perces járástávolsággal. Vizsgálatunk további célkitűzése volt annak megállapítása, hogy az alapbetegség, azaz a szívelégtelenség iszkémiás vagy noniszkémiás volta milyen módon befolyásolja a szimpatikus aktivitást a vizsgált betegcsoportokban. További célunk volt a kardiovagális és szimpatikus baroreflex érzékenység meghatározhatóságának felmérése a szívelégtelen betegek és az egészséges alanyok körében ill. annak vizsgálata, hogy a különböző korrelációs határértékek és a lassú vezényelt légzés milyen hatással vannak a szimpatikus baroreflex érzékenységi indexek meghatározhatóságára.Tétel Szabadon hozzáférhető A homocisztein szerepe a natív koronáriák és a véna graftok ateroszklerotikus megbetegedéseibenBalogh, Emília; Kőszegi, Zsolt; Balogh, Emília; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai IntézetMagyar nyelvű összefoglaló: A koronária betegség (CAD) súlyos manifesztációi és azok szövődményei a fejlett társadalmak természetes és korai halálozásának jelentős okai. Az egyre nagyobb egészségügyi kiadások miatt elvárt, hogy a kardiológiai intervenció/prevenció többet jelentsen a „veszélyes” érszakaszok mechanikai revaszkularizációjánál. A széles körvben elérhető korszerű gyógyszeres és intervenciós technikák ellenére a natív koronáriák/graftok degeneratív elváltozásai, illetve szövődményei az életkilátás jelentős korlátozói. Ismert rizikófaktorainak, illetve társbetegségeinek jelentősége nem ritkán alábecsült, illetve kezelésük effektivitása elégtelen. Natív- és véna graftolt koronária betegek rizikófaktorai szerepének vizsgálatát tűztem ki kutatásom céljául. Kilencszázötvenöt CAD beteg adatait gyűjtöttük és elemeztük 1999-től 2007-ig, illetve 75 fős CABG-SVG (koronária áthidaló műtét saphena véna grafttal) alcsoport adatait 2013-ig: társbetegségeiket, rizikófaktoraikat, legalább 12 hónap után ismételt szelektív koronária angiográfiás vizsgálataik eredményeit rögzítettük és elemeztük. A natív koronária betegeket szignifikáns koronária szűkület/korábbi miokardiális infarktus (MI) jelenléte/hiánya alapján 4 csoportba soroltam, szignifikáns szűkület és MI negatív személyek képezték a kontroll csoportot. A 75 fős, CABG során véna graftot (SVG) kapott betegeket az SVG utánkövetéskori státusza szerint “intact” (<20%); “szűkült” (20-99%) és elzáródott csoportba soroltam. Eredményeink alapján natív koronária betegek körében az emelkedett Hcy-szint nőknél függetlenül kapcsolódott a CAD jelenlétéhez, míg az emelkedett Lp(a) pedig az MI, vagy a CAD és MI előfordulásához. A Hcy és az Lp(a) együttes emelkedése további kockázat növekedést mutatott CAD-ra a teljes betegcsoportban, a legnagyobbat (több mint 3.5-szoros kockázat növekedést) nőknél. A CAD és MI együtt előfordulása közel háromszoros volt a Hcy- és Lp(a) emelkedett csoportban, míg az MI kockázata majdnem hatszoros az <55 év nőknél. Az SVG betegek körében a Hcy-szint szignifikáns pozitív és független kapcsolatot mutatott az SVG betegség (lumen átmérő csökkenés, %) jelenlét mértékével. Egy 1µmol/L-nyi Hcy szintemelkedés 0,053% lumen átmérő szűkületnövekedéssel/hó állt kapcsolatban, ami teoretikusan +10 µmol/L magasabb Hcy-szint esetén 5 év alatt 32,1% lumen átmérő csökkenést prognosztizál. Az emelkedett Hcy-szintű betegek az átlagnál jelentősebb kockázattal bírnak a vaszkuláris degenerációra. A vizsgálatunkban tapasztaltak alátámasztják szelektált CAD betegek (natív koronária intervención/CABG-n átesettek) körében további kutatások végzését, például a homocisztein-szint csökkentő kezelés hatásának felderítésére. Angol nyelvű összefoglaló: Serious manifestations and complications of coronary artery disease (CAD) are the major cause of natural and premature deaths in developed societies. Due to increasing health care costs, cardiac intervention/prevention is expected to provide more than a mechanical revascularization of affected vascular segments. Despite the widely available sophisticated therapeutic options and medicines degenerative transformations of native coronary arteries/grafts and their complications are serious limitations of life expectancy. Importance of risk factors or comorbidities is often underestimated or their management is ineffective or inadequate. The objective of my research was to examine the role of novel risk factors on native coronary/saphenous venous graft degeneration among CAD patients. Data of nine hundred and fifty-five CAD patients were collected and analyzed from 1999 to 2007 and in a subgroup of 75 CABG-SVG (coronary artery bypass surgery, saphenous venous graft) patients till 2013: data of comorbidities, risk factors, results of repeat selective coronary angiographies were recorded and evaluated. Native coronary artery patients were divided into 4 subgroups based on presence or absence of significant coronary artery stenosis/previous myocardial infarction (MI), patient without significant coronary artery stenosis and MI formed the control group. Seventy-five patients receiving CABG-SVG were divided into subgroups according to their graft status as "intact" (<20%); classified "narrowed" (20-99%) and blocked SVG group at follow-up. Results showed independent relationship in female native coronary patients between elevated Hcy and presence of CAD, while elevated Lp(a) was associated with the presence of MI or MI and CAD together. Combined Hcy and Lp(a) elevation showed higher risk for CAD in the whole patient group, the highest (more than 3.5 fold risk) in women. Presence of CAD and MI was nearly three-fold increased in the Hcy-, and Lp(a) elevated group, whereas risk of MI was almost six-fold increased in women <55 years. Regarding SVG patients Hcy-level has showed significant positive and independent correlation with the presence of SVG disease (lumen diameter reduction,%). 1μmol/L elevation of Hcy was related to 0.053% increase of lumen diameter stenosis per month, which theoretically means that +10 µmol/L higher Hcy level relates to 32.1% decrease in lumen diameter over 5 years. Patients with elevated Hcy have greater risk of vascular degeneration. Experiences of our study may support the need of further researches among selected CAD patients, collecting further results regarding effect on progression of Hcy-lowering treatment.Tétel Szabadon hozzáférhető A HE4 új gyulladásos biomarker szerepének és bronchoepitheliális expressziójának vizsgálata cisztás fibrózisbanBene, Zsolt; Nagy, Béla; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetA cisztás fibrózisos (CF) tüdőbetegség követésére jelenleg elérhető klinikai paraméterek korlátozott képességűek. Előzetes irodalmi adatok arra utalnak, hogy a cisztás fibrózisos tüdő epitheliális sejtjeiben fokozott a human epididymis protein 4 (HE4) expressziója. Munkacsoportunk elsőként vizsgálta a HE4 vérkoncentrációjának szerepét a CF-es légúti betegség követésében. A HE4 diagnosztikai erejének vizsgálata céljából CF-es betegek szérum HE4 koncentrációit összevetettük nem CF-es tüdőbetegek és nem tüdőbeteg egyének kontroll mintáival. A CF-es betegek esetén a HE4 értékeket korreláltattuk a FEV1%-kal és CRP értékekkel. Továbbá vizsgáltuk, hogy hogyan változik a HE4 koncentráció ivacaftor kezelés hatására, G551D mutációt hordozó CF-es betegek plazmamintáiban. In vitro vizsgálataink során pedig azt vizsgáltuk, hogy a CFTR funkció közvetlenül képes-e befolyásolni a HE4 expressziót CF-es bronchoepitheliális (CFBE) sejtkulturákban. F508del-CFTR-t, illetve vad típusú CFTR-t (wt-CFTR) expresszáló CFBE 41o- sejtek felülúszójában megmértük a HE4 koncentrációt lumacaftor/ivacaftor vagy tezacaftor/ivacaftor kezelést követően. A sejtek HE4 expresszióját CFTR aktivátor Forskolin/IBMX, valamint a CFTR működését gátló CFTRinh172 adását követően is vizsgáltuk. Ezen molekuláknak a CFTR funkcióra gyakorolt hatását a kloridáram mérése révén patch clamp technikával ellenőriztük. A HE4 expresszió változása mellett az interleukin-6 (IL-6) szintet is követtük különböző időtartamig TNF-α-val stimulált CFBE 41o- sejtekben. Az NF-κB útvonal aktiválódásának igazolására a p65 alegység nukleáris transzlokációját vizsgáltuk immunfluoreszcens mikroszkóppal, illetve immunoassay módszerrel meghatároztuk az IL-6 koncentrációt a felülúszóban az NF-κB útvonalat gátló BAY 11-7082, valamint a CFTR modulátorok jelenlétében és hiányában. Vizsgálataink során a HE4 erős diagnosztikai képessége mutatkozott, főként a CF-es és a nem tüdőbeteg egészséges kontroll összehasonlításakor. A HE4 szérumkoncentrációja szoros összefüggést mutatott a CF-es tüdőbetegség súlyosságával. Az ivacaftor kezelés szignifikánsan csökkentette a plazma HE4 koncentrációt a CF-es betegekben, ráadásul a csökkenés mértéke korrelált a légzésfunkció javulásával. In vitro vizsgálataink során a CFTR modulátorok a F508del-CFTR CFBE 41o- sejtekben részlegesen helyreállították a kóros CFTR funkciót, és ez csökkent HE4 koncentrációhoz vezetett, ami megközelítette a wt-CFTR sejtek HE4 szintjét. A CFTR inhibitor emelkedett, míg a Forskolin/IBMX csökkent HE4 expressziót váltott ki a sejtkulturákban. Az NF-κB útvonal kiindulási és TNF-α-val stimulált aktivitás szintje sokkal nagyobb mértékű volt a F508del-CFTR CFBE 41o- sejtekben a wt-CFTR sejtekhez képest. A CFTR modulátorok jelenlétében az alacsonyabb p65 nukleáris pozitivitás és IL-6 szint az NF-κB útvonal aktiválódás jelentős csökkenését jelezte. Végül a TNF-α fokozta a HE4 expressziót emelkedett IL-6 szinttel együtt, és mindkét fehérje szintje mérséklődött az NF-κB útvonal inhibitor és a CFTR modulátorok kombinált adása által. Következésképpen a HE4 vérkoncentrációja a CF-es légúti gyulladás egyik specifikus markerének mondható, mely jól korrelál a CF-es tüdőbetegség súlyosságával, és alkalmas lehet CFTR modulátor kezelések monitorozására klinikai vizsgálatokban és a mindennapi betegellátás során is. In vitro vizsgálatink alapján a CFTR diszfunkció az NF-kB útvonalon keresztül vezet fokozott HE4 termelődéshez a CFBE sejtekben.Tétel Szabadon hozzáférhető Új típusú pozitív inotróp szerek hatásmechanizmusának vizsgálataNagy, László; Papp, Zoltán; Nagy, László; Laki Kálmán doktori iskolaAz akut szívelégtelenség mortalitása a fejlődő farmakológiai és eszközös kezelés ellenére magas, sőt a Ca2+-mobilizáló inotróp szerek adverz hatásúak a hosszú távú túlélésre. A szarkomert aktiváló szerek új terápiás lehetőséget teremtenek az akut szívelégtelenség kezelésére: a Ca2+-érzékenyítő levosimendan hatékonyságát egyre több klinikai evidencia támasztja alá, míg a miozin aktivátor omecamtiv mecarbil (OM) kapcsán szintén egyre több bíztató eredmény lát napvilágot. Célul tűztük ki, hogy tanulmányozzuk az OM, valamint a levosimendan származék ORM-3819 izolált és permeabilizált szívizomsejtek kontraktilitásának mechanikai és kinetikai paramétereire gyakorolt hatásait, valamint igazoljuk az OM szöveti szelektivitását rekeszizom eredetű vázizomrostokon végzett kontraktilis erőmérésekkel. Az OM növelte a szívizomsejtek Ca2+-érzékenységét, hiszen adott szubmaximális [Ca2+] mellett alacsony és közepes koncentrációban fokozta a preparátumok kontraktilitását, míg inotróp hatása mérsékeltebb volt nagy koncentrációban. Az OM fokozta a szívizomsejtek Fpasszív-ját, illetve az Faktív-ját diasztolés [Ca2+] szinteken. A miozin aktiváció eredményeként lassabb és tartósabb Ca2+-kontraktúrákat regisztráltunk, hiszen csökkent az aktin – miozin kereszthidak sebességi állandója. A szívizomsejteken tapasztaltakhoz hasonló jellegű, de kisebb affinitású OM-hatásokat regisztráltunk lassú endogén kinetikájú vázizomrostok esetében, míg gyors típusú vázizomrostok esetén az OM hatása minimálisnak bizonyult a terápiás dózisokkal identikus koncentráció-tartományban. A levosimendan származék ORM-3819 szintén fokozta a szívizomsejtek Ca2+-érzékenységét az OM-től eltérő mechanikai illetve kinetikai hatásokkal. A cTnC-függő Ca2+-érzékenyítés következtében erőteljesebb és gyorsabb Ca2+-kontraktúrák jöttek létre, hiszen fokozódott az aktin – miozin hidak sebességi állandója. Az ORM-3819 jelenlétében nem alakult ki Ca2+-érzékenyítés diasztolés [Ca2+]-n, valamint nem változott az Fpasszív. Eredményeink alapján az OM Ca2+-érzékenyítő hatású pozitív inotróp szer, mely az aktin – miozin interakció modulálásával az inotrópia szabályozásának „downstream” útvonalán hat. Az OM mechanikai és kinetikai hatásainak köszönhetően erősebb, gyorsabb és lassabb kontrakciók jönnek létre, de alkalmazása fokozott óvatosságot igényel, hiszen felmerülhet a diasztolés diszfunkció veszélye. Az ORM-3819 a cTnC-hez történő kötődésével a Ca2+-érzékenyítés centrális útvonalán hat, de pozitív inotróp hatásában a szelektív PDE III gátlás is szerepet játszhat.Tétel Szabadon hozzáférhető A bakteriális infekciók diagnosztikájának és a kórlefolyás előrejelzésének vizsgálata májcirrhosisos betegekbenTornai, Tamás; Papp, Mária; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai TanszékBEVEZETÉS: A bakteriális fertőzések a májcirrhosis gyakori szövődményei és a halandóság jelentős okai. Korai és hatékony felismerésük emiatt kiemelt jelentőséggel bír, azonban a diagnózis felállítása klinikai és laboratóriumi szempontból is nehéz lehet. Emellett jelenleg nincs egységesen elfogadott laboratóriumi eszközünk a bakteriális fertőzések kórlefolyásának előrejelzésére sem. A gyulladásos reakció során a veleszületett immunrendszer részéről központi szabályozó szerep jut a monocita/makrofág rendszernek. Aktivációjuk során szabadul fel többek között a presepsin és a szolúbilis CD163 is. CÉLKITŰZÉSEK: Célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy javítható-e a bakteriális fertőzések kórisméje ezen biomarkerek használatával, illetve nyújtanak-e segítséget a betegség lefolyásának előrejelzésében. MÓDSZEREK: Egy nagy, prospektíven követett májzsugorban szenvedő populációban határoztuk meg a presepsin (n=216) és a sCD163 (n=378) értékeit ELISA módszerrel. Elemeztük összefüggésüket a betegség súlyosságával és a rövid távú halálozással. EREDMÉNYEK: Bakteriális fertőzés jelenlétében magasabb presepsin (medián: 1002 vs. 477 pg/ml, p<0,001) és sCD163 szintet (4586 vs. 3538 ng/ml, p<0,001) észleltünk. A súlyosabb fertőzések mindkét esetben magasabb koncentrációval jártak. A presepsin és a sCD163 szintje is a fertőzés súlyosságával arányosan emelkedett. A presepsin diagnosztikus hatékonysága a súlyos fertőzések azonosításában megegyezett a PCT-vel (AUROC [95% CI]: 0,85 [0,74-0,92] vs. 0,85 [0,74-0,92], p=0,994) és jobb volt a CRP-hez képest (AUROC: 0,66 [0,54-0,77], p=0,003). A magasabb koncentrációk mindkét esetben összefüggést mutattak a rövid távú halálozással, azonban többváltozós regresszióban, korrigálva a súlyosságra és a fehérvérsejtszámra is, csak a sCD163 emelkedett szintje (>7000ng/ml) bizonyult a 28 napos halálozás független rizikófaktorának (HR [95%CI]: 2,96 [1,27–6,95], p=0,012). KÖVETKEZTETÉSEK: A presepsin egy új, értékes biomarker lehet a súlyos bakteriális fertőzések azonosításában, melynek hatékonysága megegyezik a PCT-vel. A sCD163 jól használható az akut dekompenzált májcirrhosishoz társuló bakteriális fertőzések során a magas mortalitású betegek azonosítására.Tétel Szabadon hozzáférhető Gyulladásos szöveti mediátorok vazomotorikus hatásaiCsató, Viktória; Papp, Zoltán; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai Intézet Klinikai Fiziológiai TanszékA vaszkuláris szövetek gyulladásos elváltozásai a társadalom nagy hányadát érintő kardiovaszkuláris betegségek kiindulópontját jelentik, így fontossá vált az ezen folyamat során felszabaduló vazoaktív hatásokkal bíró anyagok tanulmányozása. Célul tűztük ki a H2O2 által kiváltott vazokonstrikció mechanizmusának feltérképezését, valamint a MPO vazomotoros hatásainak tanulmányozását. Az érátmérő és a kontraktilis erő változásainak mérését patkányból izolált vázizom arteriolákon (VA), koronária arteriolákon (KA), valamint baziláris artériákon végeztük (BA). A H2O2 VA-on és BA-on koncentrációfüggő bifázisos hatást váltott ki: alacsony koncentrációban vazokonstrikciót, magasabb koncentrációban vazodilatációt okozott. Ezzel szemben KA-on csak vazodilatációt figyeltünk meg. A H2O2 által kiváltott vazokonstrikció VA-on gátolható volt az endotélium eltávolításával, valamint a következő gátlószerek alkalmazásával: TXA2 antagonista, nem szelektív COX inhibitor, COX-1 inhibitor, PLA és PKC antagonista valamint Src kináz inhibitor. MPO jelenlétében fokozódott a H2O2 hatására megfigyelhető vazokonstrikció mindhárom értípusban. A MPO által kiváltott vazokonstrikció VA-on gátolható volt MPO specifikus inhibitor, L-met, TXA2 antagonista illetve nem szelektív COX inhibitor használatával. Az endotélium eltávolítása részben gátolta a MPO által kiváltott vazokonstrikciót. A H2O2 és a MPO, valamint a TXA2 agonista által kiváltott vazokonstrikció nem járt együtt az intracelluláris Ca2+ koncentráció növekedésével. Eredményeink szerint, a H2O2 aktiválja az Src-kináz, PKC, PLA és a COX-1 útvonalat, mely az endoteliális TXA2 szintézisén keresztül fokozza a vaszkuláris simaizom Ca2+ érzékenységét és vazokonstrikciót okoz. A MPO klorinációs aktivitásának következtében keletkezett HOCl fokozza a TXA2 termelését az endotélsejtekben és a simaizomsejtekben is, ezáltal fokozza a H2O2 által kiváltott vazokonstrikciót. A fiziológiásan jelen lévő L-met ezen útvonal gátlására képes.Tétel Szabadon hozzáférhető A papain enzimmechanizmusának elméleti vizsgálata és a humán transzglutaminázok aktivációjának korai eseményeiFekete, Attila; Komáromi, István; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékA cisztein proteázok enzimmechanizmusát több ízben vizsgálták, mind kísérleti, mind pedig elméleti módszerekkel a papain példáján keresztül, azonban mind ez idáig nem került publikálásra olyan közlemény, melyben egyrészt a teljes enzimreakciót összefoglalóan tárgyalták volna, másrészt pedig a mechanizmust optimált, frekvenciaanalízissel igazolt stacionárius pontokkal jellemezték volna. Jelen munkában ONIOM-EE típusú hibrid számításokkal kívántuk vizsgálni a mechanizmus részleteit. A QM/MM számítások kvantumkémiai rétegjére a sűrűségfunkcionál módszereket alkalmaztuk és teljesítőképességüket is összehasonlítottuk. Számításaink alapján a semleges és az ionpár (tiolát-imidazólium) formában jelen lévő katalitikus diád közötti átmenet spontán gáz fázisú szimuláció szerint, melyet a szolvatáció az ionpár forma irányába tol el. Az acilezési lépést illetően koncertikus reakciót találtunk, melyben a cisztein tiolát kenének nukleofil támadása és az imidazólium formában jelen lévő hisztidin delta nitrogénjéről, a szubsztrát amid nitrogénjére történő protonátmenet erősen csatolt, de nem teljesen szinkronban történik. A peptidkötés hasadása csekély energiagáttal rendelkezik, külön részlépésnek tekintendő és csupán elméleti jelentőséggel bír. A kialakult acil-enzim intermedier hidrolízisének aktiválási gátja összemérhető az acilezési részlépés esetében szükséges energiamennyiséggel, ezen – szintén koncertikus – reakció eredményeként, megfelelő karbonsav termék és a regenerálódott aktív centrum marad vissza. A papain-szerű katalitikus, központi doménnel rendelkező humán transzglutaminázok, kalciumionok által indukált konformációs aktivációját két fehérje példáján keresztül tárgyaltuk. Ugyan meglehetősen jól konzerválódott másod- és harmadlagos szerkezet fedezhető fel a véralvadási kaszkád XIII-as faktorának A alegysége (FXIII-A) és a szöveti transzglutamináz (TG2) között, azonban a szekvenciahomológiáról ugyanez már nem mondható el, mely talán már előre vetíti azon diverz biológiai funkciókat, melyek ezen enzimekhez társíthatóak. Munkánk során első ízben tárgyaltuk mikroszekundumos molekuladinamika segítségével, ezen fehérjék aktivációjának azon korai fázisát, melyben a kalciumionok kötődése történik. Szimulációink azt mutatták, hogy az FXIII-A2 esetében korábban feltételezett gyengébb kötőhelyek valóban léteznek, melyek közül kiemelendő az alegységek ugyanazon aminosavai (Asp270, Asp271) által formált kötőhely. A TG2 szöveti transzglutamináz vizsgálatánál kiemelt figyelmet fordítottunk a korábban mutagenezis kísérletekkel felderített kalciumkötőhelyek vizsgálatára. A már azonosítottnak vélt zsebek vizsgálata mellett, egy új – a dinamikai szimulációk alapján - erősnek vélt kötőhelyet is azonosítottunk, mely feltehetően a mind ez idáig ismeretlen hatodik kötőhely.Tétel Szabadon hozzáférhető Az autológ hemopoetikus őssejt-transzplantáció kapcsán kialakuló oralis mucositis etiológiai faktorai, megelőzésének és kezelésének lehetséges alternatíváiGebri, Enikő Zsuzsa; Kiss, Attila; Hortobágyi, Tibor; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- DE KK Belgyógyászati Intézet Haemopoietikus Transzplantációs KözpontA protektív mucosa barrier sérülése a hemopoeticus őssejt-transzplantáció súlyos, esetenként fatalis kimenetelű komplikációja, mely növeli a mortalitást. Terápiája jelenleg is döntően szupportív és palliatív, valamint validált biomarkere sincs. A retrospektív adatelemzés során megállapítottuk, hogy a női nem az ulceratív mucositis független prognosztikus faktora limfómában. Megvizsgáltuk a két fő női nemi hormon (17-β-östradiol, progeszteron) változását szérumban és nyálban a transzplantáció alatt, értékeltük összefüggését az OM kialakulásával és megállapítottuk, hogy az APSCT alatt megemelkedett progeszteron nemcsak pre-, hanem postmenopauzában is hozzájárul a mucosa barrier meggyengüléséhez. Eredményeink alapján a szérum progeszteron változásának monitorozását alkalmasnak találtuk a mucosális immunitás és funkció értékelésére, valamint az OM súlyosságának megbecslésére APSCT során. Kutatásunk következő részében a szérum és nyál IgA N-glikozilációs változását vizsgáltuk. Ehhez először egy, az IgA-t specifikusan kötő fehérje került megtervezésre és előállításra, majd igazoltuk, hogy a kifejleszett Z(IgA1) affibody és a nagy felbontású lézer-indukált detektorral ellátott kapilláris elektroforézissel (CE-LIF) végzett glikoanalízis az IgA kinyerésére (szérumból és nyálból) valamint N-glikozilációs változásának monitorozására alkalmas hatékony és szenzitív módszer. Megállapítottuk, hogy a szérum és nyál totál IgA N-glikán profil változása APSCT alatt potenciális biomarker lehet oralis mucositisben. Az osteopontin a mucosalis immunitásban és az epitheliális barrier integritásának megőrzésében esszenciális szerepet játszik. Vizsgálataink során megerősítettük az OPN jelentőségét a mucosalis védekezésben APSCT alatt is. Megállapítottuk, hogy a nyál OPN OM-ben potenciális biomarker lehet, valamint különböző endokrin abnormalitások kiszűrésének és monitorozásának hatékony eszközéül is szolgálhat. A szérum OPN a malignus hematológiai betegségek hatékony markerének bizonyult APSCT alatt is. A nyálban lévő leukocyták meghatározására a hétköznapi klinikai rutinban is könnyen és jól használható módszert állítottunk be. Segítségével megállapítottuk, hogy a nyálban lévő fehérvérsejtek individuális poolja ellenállóbb a cytotoxikus szerekkel szemben, mint a perifériás vérben lévőké. Elővizsgálataink során – behatóan vizsgálva a nyálat, mint az oralis immunitás egyik fő pillérét, - az OM kialakulásában szerepet játszó új etiológiai faktorokat és potenciális biomarkereket azonosítottunk, amelyek terápiás alternatívaként is szerepelhetnek. A glikoanalítika az oralis diagnosztikában és patológiában gazdag információtartalommal szolgáló, széles körben, könnyen és hatékonyan alkalmazható módszernek bizonyult. Előzőek segítségével új kutatási irányvonalakat tudtunk kijelölni az oralis immunitás és a szájüregi gyulladásos folyamatok patogenezisének mélyebb megismeréséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető A humán ciklooxigenáz-1 aszpirinnel történő gátlásának és az antitrombin működésének in silico vizsgálataTóth, László; Komáromi, István; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Laboratóriumi Medicina Intézet, Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékAbsztrakt: Acetilszalicilsav (aszpirin) gátolja a prosztaglandin-H2 termelést, amely a tromboxán-A2 prekurzora. Az aszpirin acetilezőszerként hat, amelynek acetil-csoportja kovalensen kapcsolódik a ciklooxigenáz-1 (COX-1) enzim aktív centrumában található Ser530 aminosav oldalláncához. A reakció pontos mechanizmusát mindezidáig sem kísérleti- sem kvantumkémiai módszerekkel nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A humán COX-1 enzim modell arachidonsav kötő üregébe dokkoltuk be az acetil-szalicilsav molekulát. Az acetilezési reakció potenciális energiafelülete, illetve a reakció stacionárius pontjainak és azok energiáinak meghatározása érdekében számos ONIOM-típusú kvantummechanikai / molekulamechanikai számítást végeztünk. A számításokban az acetilszalicilsavra és az azt körülvevő aminosavakra különböző szintű kvantummechanikai módszereket alkalmaztunk az elektronikus beágyazás (electronic embedding) közelítés keretein belül. Geometriai második deriváltakkal igazoltuk, hogy az általunk talált átmeneti állapotokhoz elsőrendű nyeregpontok (egy negatív sajátértékkel) tartoznak. Az aktiválási energia értékek azonban jelentősen függnek az alkalmazott módszertől. Minden alkalmazott megbízható ab initio és sűrűség-funkcionál módszer szerint a Ser530 Oγ-Hγ kötés felhasadása és az Oγ-C (acetilszalicilsav karbonil) kötés képződése egy elemi lépésben történik. Az antitrombin (AT) a véralvadási kaszkád egyik legfontosabb fiziológiás inhibitora. Gátolja az aktivált X-es faktort (FXa), a trombint és más szerin proteáz típusú véralvadási faktorokat, például a FXIa és a FIXa faktort. Célunk volt annak megértése, hogy az AT egyik (glükózaminoglikán kötő) régiójának konformációs változása milyen specifikus konformációs folyamatokon keresztül indukál változásokat a protein távoli régióiban. Szintén célunk volt az AT alap inhibíciós képességének megértése, amely nem magyarázható az eddig publikált röntgendiffrakciós szerkezetek alapján. Ezen célok elérése érdekében molekuladinamikai szimulációkat végeztünk az AT-ra úgy, hogy a szimulációban fiziológiás környezetet a lehetőség szerint figyelembe vegyük. Azt találtuk, hogy olyan korrelált elmozdulások, amelyek nagy valószínűséggel szerepet játszanak a konformációs információnak a glükózaminoglikánok kötőhelyétől a „hinge” régióhoz és a reaktív központi hurokhoz (RCL) történő terjedésében, a glükózaminoglikánok jelenléte nélkül is léteznek. Számításokkal valószínűsítettük, hogy az RCL-en található Arg393 specifikus konformációja, amely a szerin proteázok megkötéshez szükséges, nem elhanyagolható valószínűséggel fordul elő még a nem-kinyílt RCL esetében is. Ez magyarázhatja az AT alapszintű gátlási képességét. Summary:Acetylsalicylic acid (aspirin) suppresses the generation of prostaglandin H2, which is the precursor of thromboxane A2. Aspirin acts as an acetylating agent. Its acetyl group is covalently attached to a serine residue (Ser530) in the active site of the cyclooxygenase-1 enzyme. The exact reaction mechanism has not been revealed by experimental methods. The acetylsalicylic acid was docked into the arachidonic acid binding cavity of the human cyclooxygenase-1 enzyme model. To characterize the shape of the potential energy surface of the acetylating reaction and to determine the relative energies of the stationary points on the surface, a series of ONIOM-type quantum mechanical/molecular mechanical calculations were carried out at different quantummechanical levels of theories applying electronic embedding approximations. The acetylsalicylic acid and the surrounding amino acids were included in these calculations. Frequency analyses were performed to prove the existence of first order saddle points (representing transition states) and local minima on the potential energy surface. It was found that all levels of theories predicted similar transition state geometries. The activation energy values, however, demonstrated significant dependence on the methods that were applied. All the applied “dependable” ab initio and density functional theory methods predicted that the breakage of the Ser530 Oγ-Hγ and formation of the Oγ-C (acetylsalicylic acid carbonyl) bonds occur in a single elementary step. Antithrombin (AT) is one of the most important physiological inhibitor of the blood coagulation cascade. AT inhibits thrombin and other serine protease coagulation factors, e.g. FXa, FXIa and FIXa. Our goal was to understand how the conformational change, which caused by pentasaccharide binding, at one site of the AT resulted in a specific conformational change at the distant site of the protein. To understand the small basic inhibitory potential of AT, which cannot be explained by the available X-ray structures, was also aimed. To these end, a relatively long molecular dynamics simulation on the AT has been carried out mimicking the real physiological conditions. It was found that correlated conformational transitions which can conduct the conformational information from the glycosaminoglycan binding site to the reactive center loop (RCL) are exists even without the presence of glycosaminoglycans. Computational evidence revealed that specific conformation for Arg393 side chain, suitable for serine protease binding, can exist even at the non-expulsed RCL conformation with non negligible probability. It explains the basal inhibitory potential of AT.Tétel Szabadon hozzáférhető Humán podocyták hem-stresszre adott válaszreakcióiBányai, Emese; Jeney, Viktória; Bányai, Emese; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati IntézetA podocyták a vese glomerulusaiban található egyedi fenotípussal és funkcióval bíró, rendkívül differenciált sejtek, melyekről igen keveset tud még az irodalom. Csillag alakú sejttestjükből polipoid lábnyúlványok nőnek ki, melyek faágszerűen elágaznak és egymáshoz fésűfogszerűen illeszkedve beborítják a glomeruláris kapillárisok felszínét. A szomszédos podocyták egymással érintkező másodlagos lábnyúlványai között jön létre a résdiafragma, mely, egy szerkezetileg porózus terület, ami szelektíven képes visszatartani a nagy molekulatömegű plazmafehérjéket a képződő ultrafiltrátumból. A podocyták az embrionális fejlődés során elveszítik osztódási képességüket, sejtciklusuk leáll és posztmitotikus állapotba kerülnek. A podocyák élettartama meglehetősen hosszú, a károsodott sejtek pótlására mai ismereteink szerint nincs, vagy csak meglehetősen korlátozott mértékben van lehetőség. A lábnyúlványok leválása a kapillárisok felszínéről egyértelmű jele a podocyták károsodásának és szorosan összefügg az albuminuria és a proteinuria megjelenésével. De vajon hogyan képesek ezek a sokrétű sejtek fennmaradni és hosszú időn át védekezni az őket érő citotoxikus behatásokkal szemben? Az irodalomban már régóta jól ismert hogy a hemolízissel járó betegségekben (PNH, HUS, malária, hemoglobinopathiák stb.) a Hb-ból szabaddá váló hem proinflammatorikus és prooxidatív tulajdonságai révén érkárosodást és vesekárosodást képes előidézni. A hem mellett az oxidált Hb-formákról is leírták, hogy akutan képesek szenzitizálni az endothelsejteket az oxidatív ágensekkel szemben és citotoxicitást kiváltani. Ugyanakkor az endothelsejtek krónikus vagy ismételt hem expoziciója kiválthatja a HO-1/ferritin rendszer indukcióját, mely védi a sejteket az oxidatív károsodással szemben. Munkánk célja volt feltárni, hogy a vese glomerulusainak podocytái ugyanúgy reagálnak-e az őket érő oxidatív hatásokra, mint azt korábban az ér endothelsejtjeinél már leírták. Vajon a HO-1/ferritin rendszernek szerepe van-e a podocyták túlélésében? Munkánk az irodalomban elsőként szolgáltatott bizonyítékokat arra, hogy a podocyták az embrionális differenciálódás folyamata során alapvető morfológiai és funkcionális változásokon mennek keresztül, melyek az oxidatív stresszel szemben segítik a sejtek védelmi mechanizmusainak megerősödését, ellenállóvá és hosszú életűvé teszik a podocytákat. Az antioxidáns enzimek és a FtH egyaránt részét képezik a humán podocyták oxidatív stresszel szembeni védelmi mechanizmusainak és rávilágítanak ennek a fontos, de podocytákban ezideig nem vizsgált védelmi rendszernek a szerepére.Tétel Szabadon hozzáférhető Mátrix mineralizáció és reszorpció az érfalban: a ferril-hemoglobin és a kén-hidrogén hatása a vaszkuláris kalcifikáció patomechanizmusáraZavaczki, Erzsébet; Balla, József; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Nephrológia TanszékA vaszkuláris kalcifikáció kialakulása két ellentétes irányú folyamatnak: az oszteoblaszt-szerű sejtek megemelkedett mineralizációjának és az oszteoklaszt-szerű sejtek csökkent csontreszorpciójának az eredménye. Munkánk során azokat a tényezőket vizsgáltuk, amelyek hatással lehetnek ezekre a folyamatokra. Az ateroszklerotikus plakkok bevérzése igen gyakori jelenség, melynek eredményeként a sejtekből kiszabaduló Hb az erős oxidatív környezetben FHb-ná oxidálódik. Azt vizsgáltuk vajon az oxidált Hb hatással van-e az OC-k kialakulására, ezáltal befolyásolva a kalcium eltávolítását a kalcifikált ateroszklerotikus léziókból. A FHb csökkentette a RANKL-indukálta csontreszorpciós aktivitást és gátolta az oszteoklaszt-specifikus gének expresszióját. Ezen túlmenően a FHb gátolta a RANK-ból kiinduló oszteoklasztogenezis jelátviteli útvonalait. Ezek a hatások hem-oxigenáz 1 enzimtől függetlenek, melyet HO-1 gén knock-out RAW264.7 sejteken és egerekben is megmutattunk. A FHb verseng a RANK-kal a RANKL-kötésért, ami egy lehetséges mechanizmust mutat, melynek révén a FHb akadályozza az oszteoklaszt differenciációt. Kóros human carotis artériák esetében, az OLC-k nagymennyiségben vannak jelen a kalcifikált plakkokban és a kalcium felhalmozódás környékén lokalizálódnak, míg a FHb felhalmozódást mutató bevérzett léziók esetében a kalcium akkumuláció ellenére is ezen sejtek száma lecsökkent. A FHb ezen hatásai azt bizonyítják, hogy a bevérzett aterómákban jelenlévő FHb egy olyan különleges mikrokörnyezetet teremt, melyben az OLC-mediálta kalcium depozíció eltávolítása akadályozott, ezáltal gátolt az érrendszer endogén kalcium reszorpciós képessége. Munkánk során vizsgáltuk a H2S lehetséges szerepét a Pi-indukálta VSMC oszteoblaszt irányú differenciációjában és minerlizációjában. Bizonyítottuk, hogy a H2S, függetlenül annak exogén vagy endogén eredetétől, gátolja az oszteoblaszt-specifikus gének (ALP, OCN és Runx2) expressziójának emelkedését. A Pit-1-en keresztül történő Pi-felvétel gátlása elengedhetetlen része a HAoSMC sejtek H2S hatására bekövetkező kalcifikációs és fenotípus-váltási folyamat jótékony befolyásolásához. Végstádiumú CKD betegekben a redukálódott CSE aktivitás csökkent H2S szinthez vezet, mely megkönnyíti a kalcifikáció megjelenését az érrendszerben. Ezek az eredmények új stratégiát nyújtanak a vaszkuláris kalcifikáció kialakulásának gátlásához.Tétel Szabadon hozzáférhető Szöveti- és keringő angiotenzin konvertáló enzimek szabályozása kardiovaszkuláris megbetegedésekbenBánhegyi, Viktor; Tóth, Attila; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Klinikai Fiziológiai TanszékA renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kiemelt jelentőséggel bír kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. A RAAS kóros aktivációja, illetve a következményes neurohumorális diszreguláció számos, népegészségügyi szempontból is jelentős szív- és érrendszeri kórkép kiindulópontját képezi. A RAAS modulálására irányuló eddigi gyógyszeres-klinikai erőfeszítéseink egyértelműen előremutatóak, az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátló- és angiotenzin II 1-es típusú receptor I blokkoló (ARB) gyógyszerek által szív- és érrendszeri betegeink életkilátásait közép-és hosszútávon is növelni tudtuk. Az ACE gátlók és az ARB-k önálló vagy kombinált terápiás modalitásként az elsővonalbeli ajánlások között találhatóak kardiovaszkuláris megbetegedésekben. Az elmúlt évek kutatásai nyomán a kardiovaszkuláris patofiziológiai folyamatok hátterében álló ACE – angiotenzin II (ATII) – angiotenzin II 1-es típusú receptor I (ATRI) tengely mellett az angiotenzin konvertáló enzim 2 (ACE2) jelentősége is előtérbe került. Mindemellett a natriuretikus peptidekkel történő szabályozási lehetőség farmakológiai kiaknázása - neprilizin (NEP) gátlókkal és ARB-vel való kombinációban - szintén egyértelműen kedvező irányú hatásokat gyakorol kardiovaszkulárisan terhelt betegeink életkilátására. A SARS-CoV-2 kórokozó által kiváltott 2019-ben kezdődő és sajnos napjainkban is komoly egészségügyi problémákat okozó koronavírus pandémia (COVID-19) szintén összefüggést mutat a RAAS rendszerrel. Kísérleteinkben az ACE/ACE2 enzimek humán szövetekben való eloszlását, szabályozásuk mechanizmusait vizsgáltuk kardiovaszkuláris- és COVID-19 betegekben.Tétel Szabadon hozzáférhető Aspirin hatás vizsgálata koronária betegekbenHomoródi, Nóra; Muszbek, László; Homoródi , Nóra; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológia IntézetAz aspirin, és a thienopiridinek közé tartozó clopidogrel a koronária betegek antitrombocita kezelésének alappillérei. Az aspirin terápia mellett ismétlődő kardiovasculáris események miatt alakult ki az aspirin rezisztencia fogalma. Jelen vizsgálatunkban korábban kidolgozott gold standard módszerrel igazoljuk az aspirin rezisztencia hiányát. Kettős TAG kezelés esetében a monoterápia esetén alkalmazott trombocita funkciós tesztek fals eredményt adhatnak. Munkánk során igazoltuk, melyek azok a trombocita funkciós tesztek, amelyek kettős TAG kezelés során az aspirin, illetve a clopidogrel hatékonyságát mutatják. Acetyl-salicic acid, and clopidogrel, wich belongs to the thienopyridin group, are the cornerstones in the antitrombotic treatment of patients with coronary artery disease. The recurrent cardiovascular events besides ASA therapy has led to create the aspirin resistance phenomenon. In our study the lack of aspirin resistance in patients with coronary artery disease was established using a previously defined gold standard method. In case of double antiplatelet therapy the laboratory tests used in case of monotherapy can produce fals results. In our study we verified those tests, wich clearly shows the efficacy of aspirin or clopidogrel therapy.Tétel Szabadon hozzáférhető Evaluation of learning curve and safety aspects of phased radiofrequency ablation procedures for pulmonary vein isolation in atrial fibrillationMartyrosian, Miran; Csanádi, Zoltán; Laki Kálmán doktori iskolaThis work studied different aspects of phased radiofrequency ablation based on data from a total of 159 patients who underwent the procedure for paroxysmal or persistent atrial fibrillation. We demonstrated that the procedure is safe with no significant learning curve effect only on fluoroscopy times, but not on complication rates, procedure time and acute isolation rate of the pulmonary veins. In a subset of 27 patients the rate of silent cerebral ischemia (SCI) was assessed by comparing the results of diffusion-weighted magnetic resonance imaging of the brain before and after the ablation and correlated with the number of microemboli recorded during different stages of the procedures using transcranial Doppler. New SCI on DW-MRI after PVI was demonstrated in 6 patients (22%) with a tendency to disappear by the 3-month follow-up control with the exception of one patient who still had a detectable lesion significantly reduced in size. No significant difference in the total number of microemboli was detected in those patients who demonstrated a new acute MRI lesion versus in those who had no new lesion. However, the number of microemboli recorded during PV angiography was significantly higher in the patients with versus in those without new brain lesions. Further, multivariate logistic regression results demonstrated that the total MES count detected during the entire procedure was predictive of silent cerebral lesions at an advanced age: patients aged 68 years or older were significantly more likely, to have new brain lesions if the number of MESs was high.Tétel Szabadon hozzáférhető A veleszületett és a szerzett immunitás humorális komponenseinek vizsgálata krónikus gyulladással járó gasztroenterológiai kórképekbenFöldi, Ildikó; Papp, Mária; Földi, Ildikó; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet Gasztroenterológiai Nem Önálló TanszékBEVEZETÉS A veleszületett immunrendszert alkotó celluláris és humorális alkotóelemek működésének megváltozása jelentős szerepet tölt be a különféle, nagy betegpopulációt érintő krónikus gyulladással járó gasztroenterológiai kórképek patogenezisében, mint például a gyulladásos bélbetegségek (IBD) vagy a coeliakia. Elégtelen működésük számos betegcsoportban, így májcirrhosisban is gyakoribb, súlyosabb infekciók kialakulásához vezethet. A coeliakiához vezető korai pathológiás történések magukba foglalják a veleszületett immunrendszer aktivációját is, mely elsősorban az epitheliumban zajlik. Emellett a coeliakia tipikus jellegzetessége a különböző antitestek jelenléte, habár ezek termelődésének hátterében álló mehanizmusok és a betegség pathogenezisében betöltött tényleges szerepük egyelőre nem teljesen tisztázott. A szöveti transzglutamináz 2 (TG2) a fő autoantigénje az anti-endomysialis antitesteknek (EMA) és az anti-TG2/EMA vizsgálata gyakran használt módszer a CD szűrésében és diagnosztikájában. A különféle baktériumok sejtfalának szénhidrát epitópjai ellen termelődő antitestek a szövődményes Crohn-betegség markerei. Az anti-Saccharomyces cerevisiae antitest (ASCA) gyakoribb megjelenését coeliakiában is leírták. Ugyanakkor az IBD-ben észlelt egyéb antimikrobiális antitestek (ALCA, AMCA, ACCA, anti-OMP) előfordulásának gyakorisága illetve klinikai jelentősége coeliakiában nem tisztázott. A májcirrhosisos betegek különösen fogékonyak a bakteriális fertőzések kialakulására, a cirrhosis asszociált immundeficiencia (CAID) szindróma jelenléte miatt, ennek azonban még nem minden komponense ismert. A komplement rendszer lektin útvonalának molekulái a veleszületett immunrendszerhez tartoznak, a májban képződnek és központi szerepet töltenek be a mikrobákkal szembeni védekezésben. A fikolinok (FCN) szolubilis mintázatfelismerő receptorként működnek, míg a mannóz-kötő lektin szerin proteázok (MASP) effektor molekulák. A funkcionális fehérjék alacsony szintje növeli a különféle fertőzés kialakulásának kockázatát, elsősorban immunszupresszióval járó kórképek esetén. A májcirrhosishoz kapcsolódó bakteriális fertőzésekben betöltött szerepük kevéssé ismert. CÉLKITŰZÉSEK Vizsgálataink során célul tűztük ki, hogy felnőtt coeliakias betegekben meghatározzuk a különféle glikán típusú antimikrobiális antitestek előfordulási gyakoriságát, a betegség klinikai fenotípusával való kapcsolatát, valamint azok jelenlétének lehetséges összefüggését a glutén expozícióval. Prospektíven követett, nagy esetszámú májcirrhosisos betegcsoportban célul tűztük ki továbbá annak vizsgálatát, hogy a lektin útvonal egyes molekuláinak (FCN-2, FCN-3 és MASP-2) szérumszintje hogyan változik az egészséges populációhoz képest és mutat-e összefüggést a betegségspecifikus szövődmények jelenlétével. Ötéves utánkövetéses klinikai vizsgálatban elemeztük a fikolinok és a MASP-2 molekulák szérumszintjének összefüggését a klinikailag jelentős bakterális infekciók kialakulásával és a halálozással. MÓDSZEREK A coeliakiás betegcsoportban az antimikrobiális antitestek illetve a májcirrhosisos betegekben a lektin útvonal molekuláinak (FCN-2, FCN-3, MASP-2) meghatározása ELISA módszerrel történt, szérum mintákból. EREDMÉNYEK Coeliakiás betegcsoportban elvégzett vizsgálataink eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: (I) A különféle glikán típusú antitestek közül a gASCA, AMCA, és ACCA az antitest előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a coeliakia diagnózisának felállításakor az egészséges és a gastrointestinalis kontrollokéhoz képest. Az ALCA IgG és anti-OMP esetén különbséget a vizsgált csoportok között nem találtunk. (II) Összefüggés volt kimutatható a glikán ellenes antitestek szintjei, illetve az EMA és TGA szintek között. (III) Szigorú gluténmentes diétát tartó betegekben kellő hosszúságú idő elteltével a glikán ellenes antitestek a szérumból teljesen eltűntek. (IV) Súlyos malabsorptios betegeknél jóval gyakrabban észleltünk többszörös antitest pozitivitást, míg a nem specifikus gastrointestinális tünetek vagy vashiányos anaemia esetén gyakoribb volt a szeroreaktivitás hiánya, vagy a csupán egy glikán komponens ellen kimutatható reaktivitás. Májcirrhosisos betegcsoportban elvégzett vizsgálataink eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:(I) A FCN-2, FCN-3 és MASP-2 szintek szignifikánsan alacsonyabbak voltak cirrhosisos betegekben az egészséges kontrollokhoz képest, és a betegség súlyosságával összefüggően csökkentek. (II) Az alacsony individuális FCN-2 és FCN-3 szintek és méginkább a kombinált fikolin deficiencia jelenléte esetén szignifikánsan gyakrabban alakult ki klinikailag jelentős bakteriális infekció a követési idő alatt, MASP-2 deficiencia esetén ilyen összefüggést nem találtunk. Ez az összefüggés azonban nem volt független a májbetegség súlyosságától. (III) Ugyanakkor sem a FCN profil, sem pedig a MASP-2 deficiencia nem mutatott összefüggést az infekciófüggő mortalitással. KÖVETKEZTETÉSEK Coeliakiás betegcsopotban végzett vizsgálatunk eredményei azt a feltételezést támasztják alá, hogy a gASCA és az egyéb glikán ellenes antitestek kialakulásának oka coeliakiában a károsodott vékonybél nyálkahártyán történő fokozott antigénátjutás. Továbbá, a glikán ellenes antitest pozitivitás a coeliakia jelenlétének és a diétás compliance markereként is értelmezhető. Májcirrhosisos betegekben észlelhető alacsony fikolin szintek a CAID szindróma újonnan azonosított komponensének tekinthetők. Jelentőségük elsősorban az infekciók patogenezise, illetőleg a jövőben esetlegesen terápiás célpontként való figyelembevétel szempontjából lehet. Az infekciók prognosztikájában független kockázati tényezőként azonban nem alkalmazhatók, mert a májbetegség súlyosságával szignifikáns összefüggést mutatnak.Tétel Szabadon hozzáférhető A koronária betegség akut perkután és elektív műtéti revaszkularizációjának eredményeit befolyásoló tényezőkRácz, Ildikó; Kőszegi, Zsolt; Rácz, Ildikó; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai IntézetA koronária betegség talaján kialakuló iszkémiás szívbetegség sajnos napjainkban is a vezető halálokok közé tartozik. Mind akut, mind krónikus iszkémiában a szívizom életképességének megtartása szempontjából elsődleges cél a kórkép mielőbbi felismerése és optimális kezelése. Akut miokardiális infarktusban döntő szerepe van az időfaktornak, míg krónikus iszkémiában elvégzett koronária bypass műtétnél a felvarrt graftok hosszútávú átjárhatósága biztosíthaja a kedvezőbb klinikai kimenetelt. Tanulmányunkban elsőként demonstráltuk humán populációban, hogy a koronária artéria elzáródását követően az első hat órában az echokardiográfiával észlelhető falmozgászavar kiterjedtsége és súlyossága nem függ az iszkémiás időtől. Említésre érdemes különbségeket találtunk az egyes esetek között a veszélyeztetett területeken található falmozgászavarral rendelkező szegmentumok számában, melynek hátterében valószínűleg az érintett szívizomban jelenlévő kollaterálisok mennyisége vagy az iszkémiás tolerancia közötti különbség állhat. Az utánkövetés echokardiográfiás eredményei (a korábbi tanulmányokkal egyetértésben) azt mutatták, hogy a falmozgászavar javulás jelentősen függ az iszkémiás időtől, jelezve az elzáródástól a revaszkularizációig eltelt idő fontosságát Vizsgálataink megerősítették azt, a korábbi megállapítást, hogy minél rövidebb az iszkémiás idő, annál nagyobb az esély a szívizom revaszkularizációját követően kialakulószívizom diszfunkció, későbbiekben a remodeling elkerülésére. A veszélyeztetett terület meghatározására általunk használt HCC szoftverrel való integrált megközelítés - felhasználva a felvételi és a kontroll koronarográfiás és echokardiographiás eredményeket - alkalmas a különböző terápiás módszerek hatékonyságának meghatározására akut miokardiális infarktusban. A koronária bypass műtét során használt IMA graft degenerációját különböző mechanizmusok alapján kialakuló kompetitív áramlás okozza. Eredményeink felvetik, hogy a string sign kialakulásának a leggyakoribb oka a funkcionálisan nem szignifikáns lézió jelenléte. Ennek elbírálására célszerű QCA vagy még inkább pressure wire méréseket végezni a sztenózis mértékének-, és az FFR meghatározására. Alapvető fontosságú, hogy mielőtt a LIMA az érintett érszakaszra felvarrásra kerül, jól legyen kipreparálva, oldalágai legyenek lekötve, hogy elkerüljük a korai vagy késői graft degenerációt. Unfortunately, ischemic heart disease, superimposed upon coronary disease, belongs to the leading causes of death even today. In both acute and chronic ischemia, the primary goal is to recognize and properly treat the condition as soon as possible as preserving myocardial viability is a must. In acute myocardial infarction it is time (known as ischemic time) that plays a key role while in chronic ischemia, better clinical outcome can be ensured by means of the long term permeability of the implanted grafts in CABG surgery. Comparing our results with the up-to-date literature, in our investigation it was first demonstrated in human population, that the size of the wall motion abnormality detected by echocardiography after the occlusion of the coronary artery in the first six hours is not effected by the time elapsed from the onset of symptoms. It is worth mentioning, that the number of segments at risk in several cases sowed differences, which were probably due to the different level of the collateralization and ischaemic tolerance of the myocardium. The follow up echocardiography results (in concordance with previous investigations) proved, that the improvement of the wall motion was highly dependent on theischaemic time, highlighting the importance of the time from occlusionto reperfusion. With defining the size of the area at risk with integrated method by our software, using the result from the admission and follow up echocardiography and coronary angiography results, it is possible to evaluate the efficacy of the different therapeutic methods in acute myocardial infarction. Our results also confirmed, that the less time it takes until reperfusion from the onset of pain, the less myocardium loss will be present, along with less dysfunction and future remodeling. Also in chronic ischaemia when it comes to surgical revascularization, intermedier and not obviously significant lesions should be measured with QCA or pressure wire method (FFR). It is of upmost importance, that before the LIMA is applied to the native artery, it should be well prepared, side branches to be ligated to avoid early and late graft degeneration.Tétel Szabadon hozzáférhető A cink és a BGP-15, mint potenciális inhibitorok a vaszkuláris simaizomsejtek magas glükóz és prolil-hidroxiláz inhibitor indukált kalcifikációjábanNagy, Annamária; Balla, József; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetA vaszkuláris kalcifikáció elsődleges induktora a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél megfigyelhető ásványi,- és csontanyagcsere zavar. Pontos mechanizmusa még nem ismert, így nem áll a klinikusok rendelkezésére olyan gyógyszeres terápia, mellyel visszafordítható lenne ez a patofiziológiás folyamat. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy milyen tényezők gyorsíthatják fel a vaszkuláris kalcifikációt, és milyen potenciális inhibitorok lehetnek, amelyek visszaszoríthatják ezt a folyamatot. Kutatásaink során vizsgáltuk a cink lehetséges szerepét a magas Pi és/vagy PHI-indukált VSMC oszteoblaszt irányú transzformációjában. Kimutattuk, hogy a PHI a folyamatos HIF aktiváció eredményeként fokozza a vaszkuláris simaizomsejtek Pi-mediált kalcifikációját, melyet a cink dózisfüggő módon gátolt. A cink hatására az oszteoblaszt specifikus gének expressziója (BMP 2, Msx-2, Sp7/Osx) csökkent, míg a simaizomsejtekre jellemző markerek (ACTA 2, TGLN) expressziója a kontroll szinten maradtak. A hemodializálált és carotis műtét előtt álló betegek csökkent plazma cink koncentrációja arra enged következtetni, hogy a cinknek nagy jelentősége lehet az érbetegségek megelőzésében in vivo. Az ásványi anyagok diszregulált metabolizmusa mellett a hiperglikémiának is szerepe van a vaszkuláris kalcifikáció progressziójában. Munkánk során kimutattuk, hogy magas glükóz (11 mM) hatására a Pi-indukált oszteoblaszt irányú transzdifferenciáció fokozódik a vaszkuláris simaizomsejtekben a normál glükózhoz (5,5 mM) képest. Az általunk optimalizált in vitro kalcifikációs modellen a BGP-15 hatását vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy a BGP-15 dózisfüggő módon csökkenti az oszteogén gének (BMP-2, KLF-5, Msx-2, PDK-4) expresszióját és a KLF-5, Msx-2, Osx fehérjék nukleáris transzlokációját normál-, és magas glükózkoncentráció mellett is. Kutatási eredményeink összegzéseként elmondható, hogy a CKD-s betegeknél alkalmazott PHI kezelés mellett kiemelt jelentősége van a vaszkuláris kalcifikáció nyomon követésének, a plazma cink koncentráció monitorozásának és az cink szupplementációnak. Emellett a BGP-15 antidiabetikus hatása mellett potenciális gyógyszer jelölt lehet a diabetes asszociált vaszkuláris megbetegedések terápiájában is. The major inducer of vascular calcification is the disorder of mineral and bone metabolism in patients with chronic renal failure. Its exact mechanism is not clear yet, so there is no available drug therapy for clinicians to reverse this pathophysiological process. In our study we investigated the factors that may accelerate vascular calcification and the potential inhibitors that may inhibit this process. In our research we investigated the possible role of zinc in the osteoblast transformation of VSMCs induced by high Pi and / or PHI. We demonstrate that PHI enhances Pi-mediated calcification of vascular smooth muscle cells as a result of continuous HIF activation which is inhibited by zinc in a dose-dependent manner. Zinc decreased the expression of osteoblast specific genes (BMP-2, Msx-2, Sp7 / Osx), while the expression smooth muscle cell-specific markers (ACTA-2, TGLN) remained at the control level.Decreased plasma zinc levels in patients undergoing hemodialysis and undergoing carotid surgery suggest that zinc may be of great importance in the prevention of vascular disease in vivo.In addition to the dysregulated metabolism of minerals, hyperglycemia also plays role in the progression of vascular calcification. We have shown that high glucose (11 mM) increases Pi induced osteoblast transdifferentiation in vascular smooth muscle cells compared to normal glucose (5,5 mM). Examining the effect of BGP-15 in our optimized in vitro calcification model we found that BGP-15 reduced the expression of osteogenic genes (BMP-2, KLF-5, Msx-2, PDK-4) in a dose-dependent manner and the nuclear translocation of KLF-5, Msx-2, Osx proteins at both normal and high glucose concentrations. The result of this study demonstrate that in addition to PHI treatment in patients with CKD zinc plasma levels and stage of vascular calcification should be closely monitored and zinc supplementation might be considered. In addition to the antidiabetic effect of BGP-15, it may be a potential drug candidate for the treatment of diabetes-associated vascular disease.Tétel Szabadon hozzáférhető A Saccharomyces cerevisiae var. ’boulardii’ probiotikus élesztő eredetű fungémia okainak felderítése a gomba virulencia faktorainak vizsgálatán keresztülImre, Alexandra; Pócsi, István; Pfliegler, Valter Péter; Imre, Alexandra; Laki Kálmán doktori iskola; Debreceni Egyetem::Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet::Molekuláris Biotechnológiai és Mikrobiológiai TanszékA S. ’boulardii’ (S. ’boulardii’ CNCM I-745) az egyik legkeresettebb probiotikum, melynek tulajdonságait több mint 80 randomizált klinikai vizsgálatban igazolták. Vitathatatlan egészségügyi előnyei ellenére fennáll a fungémia veszélye immunhiányos vagy súlyosan beteg pácienseknél, csecsemők és idősek körében. Az elmúlt években növekedett az ilyen fertőzéses esetek száma. A szakirodalom tanulmányozása során felderítettük, hogy Saccharomyces fungémia esetén ritkán, mindössze a leírt esetek felénél végeztek tipizálási módszert annak érdekében, hogy kiderítsék probiotikum eredetű volt-e a fertőzés, és még ezekben az esetekben is az időigényesebb, módszerek kerültek alkalmazásra. A már létező tipizálási módszerek (ITS, mikroszatellita és interdelta analízisek) kombinálásával egy multiplex PCR módszert fejlesztettünk ki, amivel rövid időn belül (3 óra), megbízhatóan kideríthető, hogy egy élesztő fertőzést a S. ’boulardii’ probiotikum okozott e vagy sem. Ez elősegítheti az élesztő probiotikumok biztonságosságának felmérését, valamint egyszerű kivitelezhetősége miatt a klinikai diagnosztikában is alkalmazható. Analizáltuk az izolátumok fenotípusát, a bélepitélium modellel való interakciókat, és az immunaktivációban bekövetkező változásokat 14 S. ’boulardii’ izolátum vonatkozásában. Az egyes élesztő izolátumoknak különböző fenotípusuk volt, de egyértelműen nem lehetett különbséget tenni a kereskedelmi és klinikai vagy a klinikai mikózist nem okozó és klinikai mikózist okozó minták között. Ez azt mutatja, hogy a S. 'boulardii' képes túlélni az emberi gazdaszervezetben hosszabb ideig anélkül, hogy olyan tulajdonságokra tenne szert, amelyeket a korábbi tanulmányok a patogenitással kapcsoltak össze. CRISPR/Cas9 géndelécióval megvizsgáltuk, hogy a HMX1 gén szerepet játszik-e a probiotikus élesztő patogenitásának kialakításában és a vérben való túlélésben. Az adatok alapján a HMX1 gén lehet az első leírt potenciális antivirulencia gén a S. ’boulardii’ ban. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy egy gén deléciója és az ezt követő metabolikus változások váratlan adaptációs előnyöket okozhatnak, amelyek potenciálisan elősegítik a patogenitást. Ezért a törzsfejlesztésen átesett probiotikumok biztonságosságának és virulenciájának ellenőrzése erősen ajánlott, mégpedig in vivo állatmodellek alkalmazásával.Tétel Szabadon hozzáférhető A szerzett hemofília A és a veleszületett XIII-as faktor deficiencia klinikumának új aspektusai: diagnosztikus nehézségek és elsőként alkalmazott terápiás lehetőségekÁrokszállási, Anita; Schlammadinger, Ágota; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Thrombosis és Haemostasis KözpontAz értekezésben két ritka vérzékenység klinikai aspektusait (diagnosztika és terápia) vizsgáltam új szemszögekből. Elemeztem a szerzett hemofília A diagnosztikájában a késedelem tartamát, amely a nemzetközi adatokhoz képest igen jelentős elmaradást mutatott a kelet-magyarországi régióban, hiszen medián 1,5 hónap telt el a vérzéses tünet jelentkezésétől a diagnózis megállapításáig. Hazai viszonylatban elsőként vizsgáltam a diagnosztikai késlekedés okait. Eredményeim alapján a fő problémát az jelenti, hogy vérzéses tünetek esetén a hemosztázis szűrőtesztjeinek vizsgálata gyakran késéssel és/vagy csak a protrombin időre szorítkozva történik, illetve a szűrőtesztek eredményének interpretálása nem ritkán helytelen. Ez felesleges és megterhelő invazív beavatkozásokhoz és transzfúziókhoz vezet. A diagnosztikai késedelem okairól a hazai tapasztalatok egybecsengenek az összeurópai és a spanyol adatokkal. Ezért mindenképpen követendő az a nemzetközi irányelv, miszerint tisztázatlan eredetű vérzékenység vagy az alvadási szűrőtesztek nem magyarázható eltérése esetén az esetet mihamarabb a regionális hemosztázis központ irányába szükséges referálni. Szerzett hemofília A-ban a vérzékenység súlyossága alapján indikált APCC-profilaxis hatékonynak és biztonságosnak bizonyult eredményeink alapján. A vérzésellátásban effektívnek talált minimális faktordózis heti két-három, nem egymást követő napon került alkalmazásra a gátlótest sikeres eliminációjáig. Mivel a hemosztázis paraméterek heti ellenőrzése mellett a trombotikus szövődmények minimalizálhatóak, akár a hónapokon át tartó ún. hosszútávú APCC-profilaxis is biztonságosnak tartható. Olasz szerzők az ún. rövid távú APCC-profilaxist preferálják, kis dózisú, 12-72 órás rendszeres faktorpótlás formájában. Közleményükben a profilaxis indikációja nem egyértelműen megfogalmazott, míg felfüggesztését az eredeti inhibitor titer 50% alá csökkenése esetén javasolják. Az olasz munkacsoport és a központunkból származó eredmények egyaránt ígéretesek, bizonyító erejük azonban korlátozott a betegek alacsony száma miatt, ezért további vizsgálatok szükségesek. Megfigyeléseim szerint a rFXIII koncentrátum 35 E/tskg dózisban alkalmazva veleszületett, súlyos FXIII-A deficienciában akut vérzés ellátására és minor sebészeti beavatkozáshoz faktorszupportációra is alkalmas lehet. Az intézetünkben kezelt betegen kívül még néhány esetről olvasható közlés az irodalomban. Az egyértelműen pozitív eredményekre tekintettel célszerűnek tűnne strukturált klinikai vizsgálatok tervezése a közeljövőben.