Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 159)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Humán fogcsírák extarcelluláris mátrix komponenseinek vizsgálata(2000) Felszeghy, Szabolcs; Módis, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaVizsgálatainkat különböző fejlődési stádiumból származó humán fogcsírákon végeztük. A hialuronsavat (HA) biotinált aggrekán G1-doménnel (bHABC), a CD44-et monoklonális, az összes izoformát felismerő ellenanyaggal (H3) mutattuk ki. A X-es típusú kollagént monoklonális ellenanyaggal detektáltuk. A X-es kollagén ellenes reagenssel kapott immunohisztokémiai eredményeink ellenőrzése céljából ELISA és Western immunoblot kísérleteket is végeztünk. Eredményeink: (1) A HA-t expresszálják a fogcsíra sejtjei. Új eredmény az a megfigyelés, hogy a HA tranziens módon megjelenik a zománcmátrixban is, legnagyobb mennyiségben a 31 hetes foetusban, idősebb korú fogcsíra zománcában azonban nem detektáltuk. (2) Humán fogcsírák esetében a CD44 expressziója szoros összefüggést mutatott az adott sejtek hialuronsav termelésével. (3) A X. típusú kollagén kimutatható a szekretoros ameloblasztokban és az általuk szintetizált zománc alapállományában. A fogtelep egyéb részeiben nem észleltünk reakciót. Az immunohisztokémiával kapott eredményeinket ELISA valamint Western immunoblot kísérleteink is alátámasztották. Eredményeink alapján feltételezzük: I. A HA a fogfejlődés során szerepet játszhat több folyamatban: (a) Szerepe lehet a fogléc sejtjeinek osztódásának és vándorlásának elősegítésében. (b) A fogpapillában jelenlévő, a fejlődés előrehaladásával fokozatosan csökkenő mennyiségben jelenlévő HA nemcsak strukturális komponense lehet a fogpapillának, hanem közremüködhet ezen szövet sejtjei közötti kismolekulatömegű anyagok transzportjában. (c) A HA feltehetően térkitöltő szerepet játszhat a zománckristályok kialakulásakor, stabilizáló hatása lehet a kristálykötegek írányított lerakódásában. (d) A Tomes-rostok körül kialakuló, HA-gazdag extracelluláris térségnek fontos szerepe lehet ezen struktúrák fejlődésében. (e) Mivel a CD44 expresszió hasonló volt a fogcsíráknál tapasztalt hialuronsav mintázattal, feltételezhetjük, hogy a hialuronsav által mediált effektusok közvetítésében a CD44-nek központi szerepe lehet a humán fogfejlődés során. II. A X-es típusú kollagén feltehetően szerepet játszhat a zománc alapállományának mineralizációjában.Tétel Szabadon hozzáférhető Új, monoklonális antitestek alkalmazásán alapuló módszerek a véralvadás XIII-as faktorának kvantitatív meghatározására(2001) Katona, Éva; Muszbek, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaA FXIII deficienciák adekvát diagnózisa céljából szükség van mind az izolált alegységek mind a komplex koncentrációjának pontos meghatározására is. Az alegységek koncentrációja nem feltétlenül arányos a plazmában található komplex koncentrációjával (FXIII-B hiány esetén pl. komplex nem található a plazmában csak csökkent mennyiségû FXIII-A). Megfelelô specificitással bíró, jól reprodukálható, korlátlan mennyiségben elôállítható immunológiai módszer monoklonális ellenanyagok felhasználásával dolgozható ki, ezért célul tûztük ki: Monoklonális antitestek elôállítását egér rendszerben az izolált FXIII alegységekkel valamint tisztított plazma FXIII-al történô immunizálás után. A monoklonális antitestek specificitásának tesztelését. Az antitestek szelektálása után szendvics ELISA módszerek kidolgozását a komplex és az alegységek meghatározására. A kidolgozott ELISA módszerek specificitásának, precizitásának, reprodukálhatóságának tesztelését. Az ELISA módszereket alkalmazva a plazma és celluláris FXIII referencia tartományának megállapítását. Az ELISA módszerrel kapott eredmények összevetését az intézetben kidolgozott aktivitás mérés eredményeivel. A kidolgozott módszereket alkalmazva a különbözô FXIII formák kimutatását plazmában és más testfolyadékokban, sejt lizátumban.Tétel Szabadon hozzáférhető Új módszerek az akut leukémiák diagnosztikájában és prognosztikai megítélésében(2002) Karászi, Éva; Kappelmayer, János; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaA malignus hematológiai betegségek gyógyulási esélyének javításában, a terápia sikerességének növelésében lényeges szerepet játszik a pontos diagnózis felállítása, a leukémia típusának korrekt meghatározása, mely a megfelelő kezelés megválasztásához is szükséges. A leukémiás sejtek komplex immunológiai és genetikai jellemzése nem csak diagnosztikus szempontból fontos, hanem lehetővé teszi a remisszió detektálását, a minimális reziduális betegség (MRD) kimutatását és a relapszusok korai felismerését is. Mindehhez a tumoros sejtek minél sokoldalúbb karakterizálása, ún. multiparametrikus analízise szükséges, melynek során egyszerre több adatot nyerhetünk a sejtek strukturális és funkcionális jellemzőiről. Ennek kapcsán a sejtvonal azonosítására alkalmas intracelluláris markerrek kimutatásának feltételeit vizsgáltuk, összehasonlítva a különböző antitest klónok és fluorofórok kombinációjával kapott eredményeket, valamint elemeztük az AML altípusok elkülönítésére használható új marker, a CD162 (P-szelektin glikoprotein ligand-1, PSGL-1) diagnosztikus jelentőségét. A kezelés várható kimenetelének előrejelzését szolgálja a különböző prognosztikai faktorok detektálása már a betegség kezdetén, melyek ismerete a kemoterápiás kezelést is befolyásolhatja. A prognosztikai tényezők közül a citosztatikum rezisztencia leggyakoribbnak tartott okát, a membrán transzporterek szerepét vizsgáltuk funkcionális teszt alkalmazásával. Ezen fehérjék számos molekulát távolítanak el a sejtből aktív pumpafunkcióval. Szubsztrátjaik közé tartozik a malignus hematológiai kórképek kezelésében alkalmazott citosztatikumok egy része is, miáltal a sejt egyidejűleg több citosztatikummal szemben is rezisztenssé válik (multi-drog rezisztencia jelenség - MDR).Tétel Szabadon hozzáférhető Vas-porfirinek és hem-proteinek hatására kialakuló oxidatív stressz-indukció és stressz-adaptáció(2002) Jeney, Viktória; Balla, József; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaAkut porfíriák kezelésében sikeresen alkalmazzák a hemet, annak ellenére, hogy a kezelésnek gyakran súlyos, az érrendszert érintő mellékhatásai vannak. Hem-arginátot alkalmazva a mellékhatások nem jelentkeznek. Kísérleteinkben a hem-arginát, szemben a hemmel nem fokozta a hidrogén-peroxiddal, illetve aktivált neutrofil granulocitákkal előidézett endotheliális citotoxicitást. A vizsgált hem analógok közül a vas-deuteroporfirin IX, 2,4-biszulfonát, a vas-koproporfirin III, és a deuteroporfirin IX, 2,4-diglikol szintén nem szenzitizálta a sejteket. Ezzel szemben a lipid oldékony vas-deuteroporfirin IX fokozta az oxidatív sejtkárosodást. A hem az LDL oxidatív modifikációját katalizálva is veszélyezteti a vaszkuláris sejtek integritását. A hemmel oxidált LDL toxikus az endotheliális sejteke. A hemel illetve hem-argináttal katalizált LDL lipid-peroxidáció kinetikája eltér. A hem-argináttal katalizált reakciónál hosszabb a reakció maximális sebességéig eltelt idő (ΔT at Vmax), és a propagációs fázisban mért maximális sebesség is lassúbb, mint a hemmel katalizált reakcióban. Lipid-peroxidációs termékek koncentrációjának mérésével is bizonyítottuk, hogy a hem-arginát kevésbé képes oxidálni az LDL-t mint a hem. Ennek következtében a hem-argináttal és hidrogén-peroxiddal kondicionált LDL kevésbé volt toxikus humán endotheliális sejtekre, mint a hemmel és hidrogén-peroxiddal kezelt LDL. Annak ellenére, hogy a hem-arginát nem fokozta az oxidánsok mediálta citotoxicitást, a hemhez és a vas-deuteropofirinhez hasonlóan bejut a sejtekbe, és hem-oxigenáz mRNS indukciót, valamint HO enzimaktivitás-növekedést okoz. A hem-oxigenáz indukciója együtt jár a ferritin szintjének emelkedésével. Azonban a hasonló mértékű HO indukció ellenére a hem-argináttal kezelt sejtekben a ferritin szintje csak megduplázódott, míg a hemmel kezelt sejtek ferritin szintje hússzorosa volt a kontrolnak. Bilirubin képződés alapján bizonyítottuk, hogy a hem.-arginát rosszabb szubsztrátja a hem-oxigenáznak mint a hem, így a reakcióban kevesebb vas válik szabaddá, ami magyarázhatja a ferritin indukcióban mért különbségeket a hemmel illetve hem-argináttal kezelt sejtek között. A vas-porfirinek nem befolyásolták a sejtek H- és L-ferritin mRNS szintjeit, ami a ferritin szintézis poszttranszkripciós szabályzásával magyarázható. A hem kezelés hatására bekövetkező HO és ferritin indukció a sejteket rezisztenssé teszi egy normál esetben toxikus oxidatív sokkal szemben. Számos tanulmányban bizonyították, hogy a rezisztencia kialakulásáért a ferritin a felelős. A ferritin az oxidatív károsodásban központi szereppel bíró intracelluláris vasat katalitikusan inaktív formában megköti. Hem illetve vas-protoporfirin kezelés hatására a sejtek hem-oxigenáz és ferritin szintje jelentősen megemelkedett, s a sejtek rezisztensek voltak a hemmel és hidrogén-peroxiddal előidézett oxidatív stresszel szemben. Hem-arginát hatására a sejtekben bekövetkező jelentős hem-oxigenáz, de csekély mértékű ferritin indukció nem nyújtott védelmet a hemmel és hidrogén-peroxiddal kiváltott citotoxicitás ellen. A hidrofilebb tulajdonságú vas-porfirinek: a vas-deuteroporfirin IX, 2,4-biszulfonát, a vas-koproporfirin III, és a vas-deuteroporfirin IX, 2,4-diglikol nem indukálták a hem-oxigenázt és a ferritint sem, így az oxidatív rezisztencia sem alakult ki a kezelt sejtekben. A hem-katabolizmus defektusának súlyos patológiai következményei vannak mind humán HO-1 deficiencia esetén, mind HO-1 knock out egerekben. A hem direkt módon toxikus, ezen túl mi egy másik utat is feltételeztünk, melyben a hem az LDL oxidatív modifikációján keresztül fejti ki károsító hatását. Ezt a feltételezést erősíti, hogy hemmel illetve methemoglobinnal inkubált plazmákból izolált LDL minták toxikusak voltak humán endotheliális sejtekre. Hasonlóan toxikus LDL-t izoláltunk a HO-1 deficiens beteg plazmájából. A toxikus LDL kialakulásában központi szerepe van a ferrohemoglobin methemoglobinná alakulásának, ugyanis a methemoglobinból a hem kiszabadul, míg a ferrohemoglobinból nem. A hem disszociációja után a szabad hem csoport képes bejutni az LDL-be annak ellenére, hogy a plazmában magas koncentrációban vannak jelen specifikus és aspecifikus hemkötő fehérjék. A hem-fehérje kötés erősítésével például a cianomethemoglobinban, vagy haptoglobinhoz kötött methemoglobinban a hem csoport stabilizálódik, és nem alakul ki toxikus LDL. A hemmel illetve methemoglobinnal inkubált plazmákból származó LDL-ek oxidatív modifikáltságát több módszerrel bizonyítottuk. Az LDL-ekben lipid-peroxidációs termékek jelentek meg, E vitamin tartalmuk és oxidatív rezisztenciájuk lecsökkent, elektroforetikus mobilitásuk fokozódott. A HO-1 deficiens beteg plazmájának spektrális analíziséből kiderült, hogy plazmájában nagyon magas a methemoglobin koncentrációja (~60 μM), így nem meglepő, hogy LDL-jének tulajdonságai a methemoglobinnal inkubált plazmából származó LDL tulajdonságaihoz hasonlítottak. A ferrohemoglobin önmagában nem idézte elő az LDL oxidatív modifikációját, azonban aktivált neutrofil granulocitákkal együtt adva a plazmához a szeparált LDL oxidált volt. Az oxidált LDL endotheliális sejtekben citoprotektív géneket, hem-oxigenázt és ferritint indukál. A hemmel illetve methemoglobinnal kezelt plazmákból izolált LDL hatására humán umbilikális véna endotheliális sejtekben HO-1 mRNS indukciót, és a hem-oxigenáz aktivitás fokozódását tapasztaltuk. E mellett a sejtek ferritin szintje is megemelkedett. A ferrohemoglobinnal kezelt plazmából izolált LDL nem fokozta a hem-oxigenáz és a ferritin expresszióját, azonban aktivált neutrofil granulociták jelenlétében az LDL indukálta a hem-oxigenázt és a ferritint is. A HO-1 deficiens betegből izolált LDL egészséges humán endotheliális sejtekben fokozta a hem-oxigenáz enzimaktivitást, és a ferritin szintet is megduplázta.Tétel Szabadon hozzáférhető Klinikai hemoreológiai vizsgálatok(2003) Szikszai, Zita; Imre, Sándor Gyula (1941-) (pathofiziológus); DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Immunológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaA szöveti átáramlás függ a perfúziós nyomástól, az erek átmérőjétől, valamint a vér viszkozitásától. Így a keringés zavarát okozhatja a perfúziós nyomás elégtelensége, az erek szűkülete, vagy a vér fluiditásának csökkenése. A szöveti átáramlás kóros csökkenése vagy esetleges megszűnése ischaemiát, illetve infarktust eredményez, bármi is legyen az oka. A klinikai kép azonban sokszor jelezheti a háttérben meghúzódó patológiás folyamatokat. Az oxigénszállítás egy igen bonyolult mechanizmus révén valósul meg, és ez a rendszer csak annyit bír el, amennyit a leggyengébb láncszeme. Ezek alapján a hemoreológia egyre több kórképben kap figyelmet napjainkban. Ebben a munkában négy különböző klinikai vizsgálatban határoztuk meg a betegek hemoreológiai profilját. A reológiai szempontból érdeklődésre számot tartó standard laboratóriumi paraméterek mellett mértük a plazmaviszkozitást, valamint a vörösvérsejtek deformálhatóságát és lipidperoxidációját, ez utóbbit az oxidatív stresszel kapcsolatban. Az eredmények értékelésénél felhasználtuk a rendelkezésünkre álló klinikai és laboratóriumi vizsgálati eredményeket is. Ischaemiás stroke-on átesett betegek plazmaviszkozitása, fibrinogénszintje, thrombocyta- és fehérvérsejtszáma, illetve vörösvérsejtjeik filtrációs tranzitideje (RCTT), valamint lipidperoxidációja (LP) a kontrollszemélyekhez képest magasabbnak bizonyult. Tranziens ischaemiás attack (TIA) esetén csak a thrombocyta-számban találtunk emelkedést. Ezek az eredmények nagy részben nem stroke- vagy TIA-specifikusak, és a háttérben meghúzódó atheroscleroticus folyamatokkal állhatnak kapcsolatban. A fehérvérsejt¬szám, fibrinogénszint és plazmaviszkozitás TIA-hoz képesti szignifikáns emelkedése a stroke-betegekben valószínűleg az agyi infarktusra adott akutfázis¬választ tükrözi. Művesekezelésben részesülő, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek vörösvérsejtjeinek tranzitideje nagyobb volt, mint az egészséges személyeké, és a vörösvérsejtekben mérhető LP is fokozottnak bizonyult. Dialízis után az RCTT és a vörösvérsejt-LP csoportátlaga nem különbözött a dialízis előtti átlagtól, az egyéni változások azonban figyelmet érdemelnek. Valószínűsíthető a reziduális vesefunkció meglétének, valamint az eritropoetinkezelésnek a kedvező hatása a vörösvérsejtek deformálhatóságára. Mind 1-es, mind 2-es típusú diabéteszes betegeknél fokozott LP-t mértünk a vörösvérsejtekben és csökkent antioxidáns státuszt a szérumban, egészséges személyekhez viszonyítva. A diabéteszes betegek vörösvérsejtjei kevésbé deformálódtak, mint a kontrolloké. Súlyosabb érszövődmények fennállása esetén további reológiai eltérések (magasabb fibrinogénszint és/vagy plazmaviszkozitás) voltak megfigyelhetők. Az arteria carotisokon viszonylag fiatalabb életkorban jelentkező atherosclerosist vizsgálva, a reológiai paraméterek nem függtek attól, hogy a vizsgált személyek a szűkületes, elzáródásos, vagy az ép carotisú csoportban voltak. Így nem valószínű, hogy a reológiai faktorok fontos szerepet játszanának a carotis atherosclerosisának korai kialakulásában.Tétel Szabadon hozzáférhető Veleszületett és szerzett parahaemophilia molekuláris genetikai és biokémiai karakterizálása(2003) Ajzner, Éva; Muszbek, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaAz örökletes és szerzett haemorrhagiás V-ös faktor (FV) hiány (parahaemophilia) ritkán előforduló haemorrhagiás diathesisek. A tézisekben két beteg, különböző típusú súlyos FV deficienciája kerül ismertetésre. Célunk a két különbözô FV deficiencia pathomechanizmusának felderítése, és a klinikai tünetekért felelős molekuláris genetikai és biokémiai eltérések kimutatása volt. A fiú gyermek súlyos vérzékenységének hátterében detektálhatatlan FV aktivitás állt. A proband DNS szekvenálása során a 13-as exonban egy bázis deléciója (2952delT) a 16-os exonban egy bázis inzerciója (5493insG) volt detektálható heterozigóta formában. Mindkét mutáció következménye olvasási keret eltolódás és korai stop kodon megjelenése a 930-as ill. 1776-os pozíciókban. A proband édesanyja heterozigóta a 5493insG mutációra míg édesapja a 2952delT mutációra. Mindkét mutáció olyan trunkált FV fehérjét eredményez, melyből részben vagy egészében hiányzik a FV könnyű lánca. ELISA módszerrel a FV N-terminális része, amely a nehéz láncot és a B-domént is tartalmazza, erősen csökkent de detektálható volt (1.7%). Immunoprecipitációt követő Western blotting analízissel pedig egy csekély mennyiségű FV specifikus, 236 kD molekulasúlyu trunkált fehérjét tudtunk kimutatni. Ez a fehérje, a FVDebrecen, nagy valószínűséggel a mutáns 16-os exont tartalmazó allél terméke. 78 éves nőbeteg ismétlődő gastrointestinális vérzéseinek hátterében megnyúlt prothrombin idő (PI) és aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI) állt. Plazmájában (0.48%) és thrombocytáiban (1.12%) súlyosan csökkent FV aktivitás volt mérhető. A keveréses vizsgálatok inhibitor jelenlétére utaltak, az anti-FV antitest plazmatitere 1.25-2.0 BU volt. A FV antigén koncentráció poliklinális elfogó antitestet használó ELISA-val normális volt, ha azonban elfogó antitestként a könnyű lánccal reagáló HV1 antitestet használtuk a FV antigén szintet mind a beteg plazmájában (7.9 %) mind a thrombocytáiban (4.8%) erősen csökkentnek mértük. A FV molekula lehetséges strukturális rendellenességeit az immunprecipitált FV Western blotting analízisével és a FV gén szekvenálásával zártuk ki. A beteg plazmájában és IgG frakciójában a FV -tel és az aktivált FV-tel is reagáló antitest volt kimutatható. Mind a plazmában, mind a thrombocytákban FV-tartalmú immunkomplexeket észleltünk. A beteg IgG frakciója a normál plazma PI-jét és APTI-jét megnyújtotta és protrombináz tesztben gátolta a FV prokoaguláns kofaktor funkcióját. Kimutattuk, hogy az autoantitest a FV könnyű láncának C2 doménjén levô epitóppal reagál és neutralizálja a FVa prokoaguláns funkcióit. Az ismertetett fiúgyermek esetében a parahaemophilia örökletes, míg az idős asszonynál annak szerzett formája volt igazolható. Ezen ritka coagulopathia molekuláris hátterének megismerése segíthet abban, hogy megértsük azokat a mechanizmusokat, melyek a parahaemophiliás betegek változatos klinikai tüneteinek kialakulásához vezetnek, és lehetôvé teszik a FV struktura-funkció egyes összefüggéseinek jobb megértését.Tétel Szabadon hozzáférhető Immunológiai és inflammatorikus folyamatok vizsgálata krónikus apikális periodontitiszben(2004) Radics, Tünde; Márton, Ildikó; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Fogorvostudományi Kar; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaMunkám során célul tűztem ki, hogy munkatársaimmal együtt újabb adatokat nyerjünk a krónikus apikális periodontitisz kóreredetének, a helyi szövetkárosodás és védekezés, valamint a távoli szöveteket megbetegítő „távolhatás” mechanizmusainak tisztázására. Az értekezésben közölt eredmények megerősítik azt a megállapítást, amely szerint a periapikális tér krónikus gyulladásai következményes kórformák, s a kiváltó ok a fog üregrendszerének fertőződése. Bizonyítást nyert, hogy a krónikusan gyulladt lézió domináns sejtjei a T limfociták és a makrofágok, amelyek többsége aktivált állapotú. A krónikus lézióban zajló aktív gyulladásos immunfolyamatok a meg nem szűnő irritációra adott válaszként perzisztálnak, s a védekezés mellett szövetkárosító hatással is bírnak. Napjainkban egyre bővül azoknak a betegségeknek a köre, amelyek kialakulását összefüggésbe hozzák a szájüregben perzisztáló krónikus gyulladások oki szerepével. Az érelmeszesedés, a koraszülés és/vagy kis súlyú újszülött világra hozatala, valamint a már korábban „szekunder betegségként” igazolt infektív endokarditisz és veseléziók széles néptömegeket érintő, ezért nagy jelentőséggel bíró egészségügyi problémát képviselnek. A távolhatás kérdésében látható, hogy a góckutatás céljából beutalt, jól definiált betegcsoportok többségében kimutatható a perszisztáló, lokális, krónikus odontogén gyulladás. Az akutfázis reakció és neutrofil leukocita aktiválódás kiváltására képes mediátorok, a GM-CSF és IL-6 a periapikális léziókban konzekvensen kimutathatók, s a fokozott aktivitást mutató léziókban szignifikánsan nagyobb mennyiségben vannak jelen, mint az egészséges, lobmentes kontroll szövetben. Az elért eredmények hatással vannak terápiás- és oktatási szemléletünkre. A gyógyításban a konzervatív terápiát kell előnyben részesítenünk, melynek célja a fertőzés eliminálása, és a szájüreg felől történő újrafertőződés megakadályozása. Jelen eredményekre alapozva munkacsoportunk újabb kutatási célokat készül megfogalmazni.Tétel Szabadon hozzáférhető Kóros thrombocyta-számmal vagy funkcióval járó betegségek komplex haemostaseologiai és molekuláris biológiai vizsgálata(2004) Rejtő, László; Udvardy, Miklós; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Belgyógyászati Klinika -- Haematológiai Tanszék; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola1. A myeloproliferatív betegségekben észlelhető thrombocytosisok elkülönítése a reaktív thrombocytosisoktól időnként komoly differenciális diagnosztikai gondot okoz. A primer és szekunder thrombocytosisok elkülönítésére magunk a hazánkban még kevéssé ismert O’Brien-féle filter-tesztet vizsgáltuk. Antikoagulánsként citrátot használva az O’Brien-féle filter-teszt (R-II értékének) szenzitivitása 77.1%-nak, specificitása 94.4%-nak bizonyult. Eddigi vizsgálataink alapján az O’Brien-féle filter-teszt hasznos a nagy thrombocyta-számmal járó állapotok elkülönítő diagnosztikájában. Normális eredmények esetén elsősorban a reaktív thrombocytosisok ismert okait célszerű keresni, míg kóros eredmények esetén a beteg haematologiai kivizsgálása is indokolt. A filter-teszt alkalmazását (PFA-val együtt) a terápia megtervezéséhez, (a megfelelő gyógyszer, vagy gyógyszer-kombináció kiválasztához) is tervezzük. 2. Az utóbbi évek vizsgálatai szerint az NO synthase (iNOS, ecNOS) a thrombocytákban is megtalálható, amelyek a vérlemezkék aktiválódása és aggregációja során aktiválódnak. A thrombocyták aktiválódása során képződő minimális mennyiségű (thrombocyta eredetű) NO fontos szerepet játszik a vérlemezkék további aktiválódásának, kitapadásának, aggregatiójának gátlásában. Egészségesek és nagy thrombocyta-számmal járó krónikus myeloproliferatív betegségekben szenvedők mosott thrombocytáit különböző aggregáló szerekkel (pl. thrombin, kollagén, epinephrin, stb) aktiváltuk. A betegcsoportban jelentősen csökkent NO-választ észleltünk Feltételezésünk szerint a csökkent NO-termelés aktívabb thrombocyta-működést eredményezhet, s hozzájárulhat az angiopathia és a thrombotikus szövődmények kialakulásához. 3. Veseátültetést követően a betegek morbiditásának és mortalitásának legfontosabb okai a fokozott atherosclerosis és thrombosis-hajlam. E szövődmények kialakulásában a csökkent fibrinolysis és lipid-eltérések szerepe kiemelt jelentőségű. A transzplantáció utáni PAI-1 aktivitás fokozódás az irodalmi adatok alapján bizonyítottnak tekinthető. Más haemostasis-paraméterek (pl. tPA, TM) változásai csak részben ismertek, s az adatok sokszor ellentmondásosak. 53 veseátültetésen átesett, immunszuppressziós kezelés (steroid + cyclosporin A ± azathioprin ± mofetilium mycophenolicum) indukálta diabetes mellitusos betegben vizsgáltuk a szérum PAI-1, tPA, ß-TG és sTM-szinteket. A kontroll csoporthoz képest több mint kétszeres PAI-1 aktivitást és tPA szintet észleltünk, amely fokozott atherogen kockázatra utal. A sTM csaknem háromszoros emelkedése endothelium-károsodást jelez. A legfeltűnőbben a ß-TG szint emelkedett, s ez fokozott in vivo thrombocyta-aktivációra utal. Az immunszuppressziós kezelés indukálta poszttranszplantációs diabetesben a hypofibrinolysis mellett fokozott thrombogenitással, accelerált atherosclerossial kell számolni, amely eltérések fokozott cardiovascularis morbiditáshoz és mortalitáshoz, részben graft dysfunctio kialakulásához és annak progressziójához vezethetnek. A fenti haemostasis eredmények is alátámasztják, hogy az immunszuppressziós kezelés által indukált diabetesnek komoly vascularis következményei vannak, s egyben steroid-mentes immunszuppressziós protokollok előnyben részesítésére ösztönöznek. 4. Malignus haematologiai betegségekben a daganatos sejtek genomjában létrejött génkárosodások alapvető jelentőségűek a leukaemiák kialakulásában, biológiai viselkedésükben és klinikai lefolyásukban egyaránt. A kromoszóma elváltozásoknak a megbízható kimutatása ezért fontos lehet a helyes diagnózis felállításában, a prognózis megítélésében, a kezelés megtervezésében és a betegség követésében egyaránt. A CGH legfőbb előnye a teljes genomra kiterjedő átfogó genetikai vizsgálat lehetősége. A módszertől a pathogenesis és prognózis szempontjából egyaránt fontos anomáliák pontosabb vizsgálatát, megismerését és a klonális evolúció jobb követhetőségét várjuk. A FISH-technika lehetőséget biztosít a kromoszóma-eltérések célzott, gyors kimutatására. Alkalmas a diagnosztikai és prognosztikai jelentőségű kromoszóma-anomáliák felismerésére, a genetikai aberratiók monitorizálására, azaz a betegség követésére. Eredményeink szerint a FISH-technika segítségével heveny és idült leukaemiákban egyaránt eredményesen (a hagyományos citogenetikai vizsgálatnál pontosabban) vizsgálhatjuk a BCR/ABL átrendeződés jelenlétét, annak quantitativ változását, amely fontos a diagnózisban, a differenciális diagnózisban és a betegek követésében, a kezelés eredményességének megítélésben egyaránt. A csontvelői és perifériás sejtek lényegében hasonló eredménnyel vizsgálhatóak, azaz a betegek citogenetikai követésére a perifériás vérminták FISH-vizsgálata megfelelelő, ritkábban végzett csontvelő-vizsgálattal is lehetséges. A BCR/ABL átrendeződéshez hasonlóan más (ismert) transzlokokációk, struktúrális és numerikus anomáliák egyaránt hatékonyan vizsgálhatók.Tétel Szabadon hozzáférhető Study of apoptosis and phagocytosis in the absence of tissue tranglutaminase, role of extracellular matrix-related proteins in the growth and migration of oral keratinocytes(2005) Sarang, Zsolt; Szondy, Zsuzsanna; Grafström, Roland; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Fogorvostudományi Kar -- Fogorvosi Biokémiai Tanszék; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaJelen tanulmányban NOK, SVpgC2a és SqCC/Y1 sejtek szérummentes tenyészeteit használtuk, hogy vizsgáljuk az ECM fehérjék (fibronektin és kollagén) és ECM receptor (integrinek) kifejeződését és a külsőleg adott ECM molekulák hatását a keratinociták növekedésére és migrációjára. Eredményeink azt mutatják, hogy a megnövekedett kollagén és lecsökkent integrin termelést tekintve az immortalizált, tumort nem kialakító SVpgC2a sejtvonal jobban különbözött a normál sejtektől, mint a malignus SqCC/Y1 sejtek. Azt is találtuk, hogy az SVpgC2a sejtek rendelkeztek a legnagyobb CFE értékkel és növekedési sebességgel. Az ECM molekulák jelenléte vagy hiánya egyik sejttípus növekedését illetve a CFE értékét sem befolyásolta. Ugyanakkor, a tény hogy az FN-COL mind-három sejttípusban az eltérő integrin mintázatuk ellenére fokozott migrációt váltott ki azt sugallva, hogy a különböző integrin alegységek az adott élet-tani hatás tekintetében képesek együttműködni és egymást helyettesíteni. Mivel a vizsgált sejtek növekedését nem befolyásolta az FN-COL-t tartalmazó ECM jelenléte, illetve hiánya, ezért a keratinociták tenyésztése az FN-COL borítás elhagyásával a jövőben egyszerűsíthető. Ezen felül, amint az bemutatásra került, szigorúan meghatározott feltételek között több sejttípussal megvalósítható a daganat kialakulás különböző fázisainak az in vitro modellezése. In this study we investigated the requirement for, and expression of, extracellular matrix (ECM) proteins (fibronectin and collagen), and ECM protein receptors (integrins) for normal, immortalised and malignant oral keratinocytes growth and migration. We found that with regard to increased expression of collagens and decreased expression of integrins, the immortalised, non-malignant state of SVpgC2a differed to a greater degree from normal oral keratinocytes than the malignant state of SqCC/Y1. We also found that SVpgC2a cells had the highest clonogenic capacity assessed by colony-forming efficiency (CFE) assays. The growth and CFE of any of the cell types were not influenced by the absence or presence of ECM molecules. However we observed enhanced migration of each cell types in the presence of FN-COL suggesting that different integrins may collaborate and substitute for one another, with regard to various physiological effects. The cell lines tested responded similarly to an ECM consisting of FN–COL, albeit with different growth characteristics and gene expression profiles, implying that the transfer of keratinocyte lines may be simplified by the omission of FN–COL. The future assessment of immortalised cell lines, such as SVpgC2a, may provide insight into the early stages of cancer progression and stimulate a search for identical changes in preneoplasia.Tétel Szabadon hozzáférhető Egy globális thrombocyta funkciós teszt (PFA-100 záródási idő) alkalmazása a thrombocyta funkciós zavarok diagnosztikájában(2005) Kerényi, Adrienne; Muszbek, László; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaA thrombocyta funkciós zavarok in vivo szűrőtesztje a vérzési idő meghatározás, ami nem megfelelő érzékenységű, nehezen standardizálható és sorozatvizsgálatokra sem alkalmas. Ezen hátrányok kiküszöbölése céljából került forgalomba a PFA-100 thrombocyta funkció analizátor. A készülék lelke az egyszer használatos patron, melynek egyik nyílásába mérendő a vizsgálathoz használatos citráttal alvadásgátolt vér. Jól kontrollált és standardizált vákuum segítségével a minta egyenletes áramlással egy thrombocyta aktiváló anyagokkal (kollagén és adrenalin vagy kollagén és ADP) átitatott membránnal lezárt kis rezervoárba kerül, amelyen egy apertura található. Az áramló aktivált thrombocyták kitapadnak az apertura falához majd eltömítik a nyílást. A készülék ezt az ún. záródási időt méri. Vizsgálataink célja annak kiderítése volt, hogy a PFA-100-as készülék mennyire használható a veleszületett thrombocyta funkciós betegségek (vW betegség, Glanzmann thrombasthenia, HPS) és az ASA által előidézett szekréciós zavar diagnosztikájában, továbbá a thrombolyticus terápia által előidézett thrombocyta funkciós zavar detektálásában. Vizsgálatainkban 32 vW beteg, 1 Glanzmann thrombastheniás, 5 HPS-ás és 33 AMI-ban szenvedő thrombolyticus és ASA terápiában részesülő beteg vett részt. A vW betegeknél a vérzési idő szenzitivitása 48,4 % volt, a kollagén/adrenalinos patronnal mért záródási idő 83,9 %-os, míg a kollagén/ADP-s záródási idő 74,2 %-os szenzitivitást mutatott. A Glanzmann thrombastheniás betegnél egyik patronnal sem észleltünk záródást. A vérzési idő mind az 5 HPS-ás betegnél megnyúlt volt. A kollagén/adrenalin patronnal mért záródási idő 4 beteg esetében volt megnyúlt, 1 betegnél pedig a referencia tartomány felső részébe esett. Kollagén/ADP patronnal mind az 5 betegnél referencia tartományon belüli értéket kaptunk. Az ASA hatás vizsgálata során megállapítható, hogy a vérzési idő és a kollagén/ADP záródási idők nem reagálnak az ASA-ra, míg a kollagén/adrenalin záródási idők nagymértékben megnyúltak. Az AMI-s betegek harmadánál kollagén/ADP záródási idő megnyúlást mértünk jelezve a thrombocyta funkció csökkenését. A kollagén/adrenalin patron használatával mindössze a betegek kétharmadánál tapasztaltunk adekvát választ az ASA kezelésre. Három betegnél, akik az AMI-t megelőzően preventív célú ASA terápiában részesültek, a kiinduláskor kollagén/adrenalinos patronnal mért megnyúlt záródási idő átmenetileg csökkent. Eredményeink arra utalnak, hogy a PFA-100-as készülék mindkét patron együttes használatával alkalmas a veleszületett és a szerzett thrombocyta funkciós zavarok kimutatására.Tétel Szabadon hozzáférhető Szemfenéki vascularis történések- a thrombophilia ritka megjelenési formái(2005) Nagy, Valéria; Berta, András; Pfliegler, György; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- Szemklinika; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaMunkánk során célul tűztük ki, hogy retrospektív módon vizsgáljuk a szemfenéki vascularis történések rizikótényezőit. 1. A szerzett cardiovascularis rizikótényezők mellett a thrombophiliás faktorok szűrésével arra keressük a választ, hogy közülük melyiknek(melyeknek) lehet szerepe ezen erek thromboticus folyamataiban. 2. Meghatározzuk a thrombophiliás tényezők esetleges genetikai hátterét (mutációk kimutatása), vizsgálati eredményeinket statisztikailag értékeljük. 3. Eredményeink figyelembevételével, arra keresünk a választ, hogy ezen kórképekben van-e létjogosultsága az anticoagulans therapiának (szekunder prophylaxisnak).Tétel Szabadon hozzáférhető Sérült immunitású gyermekek orális és dentális elváltozásai, a megelőzés és a kezelés lehetőségei(2006) Alberth, Márta; Márton, Ildikó; Kiss, Csongor; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Fogorvostudományi Kar; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaA tumor ellenes terápia hatására bekövetkező orális mikrobiológiai elváltozásokat, elsősorban a gombás és a bakteriális fertőzöttséget tanulmányoztam, harminc újonnan diagnosztizált malignus elváltozással kezelt gyermekbeteg esetében. Tenyésztéshez mintát a lázas neutropéniát megelőző, a lázas neutropéniás epizód alatt és annak lezajlása után vettem. A közepesen súlyos és súlyos neutropéniás gyermekbetegek körében szignifikánsan nagyobb számban jelent meg orális ulceráció és Candidosis. Ehhez járult még a gyakoribb fungémia és bakterémia szeptikus tünetekkel. A leggyakrabban izolálható patogén a Candida albicans volt. Súlyos neutropéniában ezt felváltotta a non-albicans fajok megjelenése. Rizkó faktornak a neutropénia mélysége, időtartama, a steroid és a profilaktikusan alkalmazott antibiotikumok bizonyultak. Negyvenöt, korábban tumorellenes terápiában részesült, tartós remisszióban lévő gyermek szájüregi és fogazati állapotát vetettem össze egészséges kontrolokéval. Az eredmények azt mutatták, hogy a kemo-irradiációval kezelt gyermekek orális állapota szignifikánsan rosszabb volt mint egészséges társaiké, fokozott a kariesz hajlam és a szuvasság miatt kihúzásra került fogak száma, csak úgy mint a szerkezeti rendellenességes és gyökéri fejlődésében zavart fogaké. A loteprednol etabonate terápiás hatása megegyezik a konvencionális szteroidokéval, de kevesebb mellékhatással rendelkezik. Zsíroldékonysága a vizsgált anyagnak jobb mint más hagyományos szteroidoké. Vízoldékonysága nem kielégítő, de ez, az alkalmazott propilénglikol és 2-hidroxipropil-β-ciklodextrin vivőanyag és myristoil kolin bromid penetrációt fokozó szer együttes alkalmazásával nagymértékben javítható. Penetrációs képességét in vitro vizsgáltam, modellként hörcsög pofazacskó-nyálkahártyát és diffúziós cellát használva. A loteprednol etabonate „steady state flux”-át (konstans átáramlás/fluxus) és permeábilitási koefficensét vetettem össze hydrocortison-17-valerátéval. Az eredménynek azt mutatták, hogy a loteprednol etabonát a legnagyobb a penetrációs aktivitását akkor éri el, ha 50% propilénglikolt vagy 50% ciklodextrin használtam együtt a myristol kolin bromiddal, s ez a penetrációs aktivitás meghaladta a hydrocortison-17-valerátét.Tétel Nem ismert A von Willebrand faktor és a GPIb-IX-V komplex kóros működésének vizsgálata von Willwbrand betegségben és Bernard-Soulier szindrómában(2006) Schlammadinger, Ágota; Boda, Zoltán; DE -- Orvos- és Egészségtudományi Centrum -- Általános Orvostudományi Kar -- II. sz. Belgyógyászati Klinika -- Haemostaseologiai Tanszék; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskolaNagy nyíróerejű áramlási viszonyok között a thrombocyta adhéziót a von Willebrand faktor biztosítja. A VWF receptora a vérlemezkék felszínén a GPIb/IX/V komplex. Ha a VWF és a GPIb közötti kapcsolat megbomlik, vérzékenység alakul ki. Munkánk során a VWF és a GPIb károsodásával járó állapotok, a von Willebrand betegség és a Bernard-Soulier szindróma diagnosztikai lehetőségeit igyekeztünk bővíteni. Az irodalomban az elsők között vizsgáltuk a nagy nyíróerejű áramlási viszonyokkal dolgozó módszerek, a PFA-100 készülék és az O’Brien-féle filterteszt szerepét a VWB diagnosztikájában. Megállapítottuk, hogy mindkét módszer szenzitívebb a hagyományos vérzés idő meghatározásnál. A két módszer szenzitivása, specificitása, pozitív és negatív prediktív értéke egybevethető volt. Megfigyeltük, hogy az immunturbidimetriás elven működő VWF:Ag meghatározást a reuma faktor jelenléte zavarja. Új eredményként megállapítottuk, hogy ez a hatás reagenstől függően jelentkezik. A reuma faktor befolyásoló hatása komoly tévedésre ad lehetőséget a VWB diagnosztikájában. Egy Bernard-Soulier szindrómás beteg klinikai és genetikai vizsgálatát végeztük el. A GPIX-ben talált Asn45Ser mutáció az észak- és nyugat európai lakosság leggyakoribb, BSS-t okozó mutációja. Ennek lehetőségét figyelembe kell venni a terápia refrakter ITP-s esetek differenciális diagnózisában.Tétel Nem ismert Az extracellularis matrix molekulák szerepe a nervus opticus regenerációban békában(2006) Máthéné Szigeti, Zsuzsa; Módis, László; Matesz, Klára; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani IntézetJelen munkánk során első részében tanulmányoztuk a béka központi idegrendszerében az extracellularis matrix (ECM) molekulák közül a hyaluronsav, tenascin-C és fibronektin megoszlását specifikus hisztokémiai reakciók segítségével. Megállapítottuk, hogy a telencephalonban, diencephalonban, mesencephalonban, cerebellumban, rhombencephalonban és gerincvelőben mindhárom molekula pozitív reakciót adott a szürke- és fehérállományban, de egyik esetben sem találtunk olyan megoszlást, amely kizárólagosan köthető lenne valamilyen specifikus struktúrához. A szürkeállományban a legfontosabb különbség az volt, hogy a tenascin-C-t és a HA-t a perikaryon körüli perineuronális hálóban (PN) találtuk meg, míg a fibronektint a neuron cytoplazmájában. A neuropil mindhárom reakció esetében pozitív volt. A HA és a tenascin-C eloszlásban tapasztalható hasonlóságok egyik oka az lehet, hogy a PN-ban a HA a tenascinhoz kötve fordul elő. A nervus opticus végződési területein a HA és a tenascin-C reakció intenzitásbeli különbségeit optikai denzitás méréssel is igazoltuk. A munka második részében a nervus opticus átvágása után vizsgáltuk a HA és a tenascin-C reakció intenzitásában bekövetkező változásokat regeneráció során. Az ötödik túlélési naptól kezdve mindkét oldali nucleus Bellonciban (nB) és corpus geniculatum lateraleban (CGL) csökkent a reakció intenzitása. A harmadik posztoperatív hétig mindkét magban kisebb mértékű volt a csökkenés az ép nervus opticus rostjait fogadó oldalon. A harmadik héttől kezdve nőtt az optikai denzitás mindkét oldalon, és ez a növekedés nagyobb mértékű volt a regenerálódó rostokat fogadó oldalon. Valamennyi vizsgált stádiumban a nB területén a reakció intenzitása kisebb mértékben változott, mint a CGL-ban, és ez a különbség mindkét oldalon megfigyelhető volt. Mindkét reakció esetében a második-negyedik túlélési hét között a PN dezintegráltságát tapasztaltuk a corpus geniculatum lateraleban a regenerálódó rostokat fogadó oldalon, majd a PN dezintegráltsága az ötödik héten megszűnt. Ez a lelet arra utal, hogy a HA és a tenascin-C csökkenése szükséges a regeneráció megindulásához. Az intenzitás későbbi növekedése arra utal, hogy az szinaptikus kapcsolatokat a reintegrálódó PN és a reexpresszálódó HA és tenascin-C stabilizálhatja. A mesencephalonban a tectum opticum rétegeiben kisebb mértékű volt a változás, mint a diencephalicus látóközpontokban. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a nervus opticus regenerációját a HA és a tenascin-C kvalitatív és kvantitatív változása kíséri a béka látóközpontjában. ----- In the first part of our study we observed, with the aid of specific histochemical reactions, the distribution pattern of hyaluronan (HA), tenascin C and fibronectin, extracellular matrix (ECM) molecules in the central nervous system of the frog. We obtained that all of the three molecules were present in the gray and white matter in telencephalon, diencephalon, mesencephalon, cerebellum, rhombencephalon and spinal cord, but we did not find any distribution that can be connected to specific structures. In the gray matter the most important difference was that the HA and tenascin C reaction can be found in the perineuronal net (PN) around perikaryon, while the fibronectin reaction was found in the cytoplasm of neurons. The cause of the similarities between the distribution of HA and tenascin C can be that HA is connected to tenascin C in the PN. We showed the differences of the HA and tenascin C reaction in the termination areas of the optic nerve by measuring their optical density. In the second part of our study we examined the changes of the HA and tenascin C distribution after transsecting the optic nerve. From the fifth survival day the intensity of reaction decreased in nucleus of Bellonci (nB) and lateral geniculate body (LGB) in both sides. Till the third postoperative week less decreasing can be found in the intact optic nerve fibers receiving side in both nuclei. The intensity of the reaction in nB decreased in a less degree than in LGB in all investigated stages and this difference could be observed in both sides. With both of the reactions we found disintegration of the PN in the LGB on the regenerating optic nerve fibers receiving side between the second-fourth weeks. This finding indicates to that HA and tenascin C are important for the initiation of regeneration. Increasing of the reaction intensity in later reintegration stages shows that reexpression of HA and tenascin C can contribute to the stabilization of new synaptic connections in the reintegrating PN. The degree of changes was less in the layers of the optic tectum than in the diencephalic centers. According to our results it can be established that the optic nerve regeneration is accompanied by qualitative and quantitative changes of HA and tenascin C in the optic centre of frog.Tétel Nem ismert Az embryonális fejlődési maradványok megjelenésének és előfordulásának vizsgálata a gyermeksebészeti gyakorlatban(2007) Józsa, Tamás; Balla, György; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- GyermekklinikaAz embryonális szervtelepek maradványai funkció nélküli, szövődményeket okozó anatómiai struktúrák. Mivel valamely embryonális járat visszafejlődésének elmaradása okozza persistálásukat, megjelenési formáik fistulák, sinusok vagy cystosus, kisebb részben solid képletek lehetnek. Felismerésüket nehezíti, hogy sokszor nem közvetlenül a születést követően jelennek meg, azonban gyermekkoron túli persistálásuk rosszindulatú átalakuláshoz vezethet. Ezért még fontosabb, hogy egy-egy maradvány meglétét jelző első tüneteket észleljük. Az embryonális szervmaradványok felismerésük esetén sebészi eltávolítást igényelnek. A szakirodalom adatait elemezve és összehasonlítva a DE OEC Gyermekklinkán az elmúlt 10 évben valamely persistáló embryonális maradvány miatt kezelt gyermekek adataival, sok hasonlóságot találtam mind a megjelenési gyakaoriságban, mind a megjelenési formákban és tünetekben, azonban kutatásaink során új észrevételeket írtunk le. Elsőként közöltük a szakirodalomban, hogy a II. kopoltyúív maradványaként persistáló lateralis nyaki fistula korai tünete lehet a foetor ex ore és felhívtuk a figyelmet bronchopulmonaris előbél maradványok között számon tartott tüdő sequestratiók speciális, differenciáldiagnosztikai nehézségeket okozó formájára, az extralobaris tüdő sequestratióra. Külön kell azonban értékelnünk az embryonális maradványként számon tartott appendix testist, avagy Morgagni hydatidát, mivel előfordulási gyakorisága alapján sokkal valószínűbb, hogy nem megléte, hanem hiánya a kóros, ezért a többi embryonális maradványtól eltérően önálló szervnek kell tekinteni. Erre utal a here normális vándorlásában betöltött szerepe, melyet epidemiológiai adatokkal és a függelék felszínén lévő androgén hormon receptorok megjelenésének változásával igazoltunk, ezért további funkcióinak meghatározása a kutatások folytatását igényli. ----- The embryonal remnants are special anatomical structures without any function, and persist of these structures often lead complications. Because these remnants are usually originated from some embryonal duct, such as omphaloenteric duct, thyreoglossal duct, mesonephric or paramesonephric duct, primitive streak, median umbilical cord, the persistence of them result in the development of fistulas, sinuses, cysts or in rare cases, solid masses. To diagnosis of these problems are difficult, because in the most cases these are appearing only in childhood and we can not recognize them immediately after the birth. However, the late diagnosis and treatment often leads to malignant transformation in adults, therefore the early diagnosis and treatment of these persistent structures is very important. The suggested treatment is the surgical excision. We aimed to determine the incidence of embryonal remnants in the last 10 years between the patients of Department of Pediatrics, Medical and Health Science Center, University of Debrecen, and to highlight the rarest signs and appearance of these structures. Reviewing the medical literature, and compare it to our cases, we found a lot of similarities in the incidence and appearance of different types of persisting embryonal remnants. However, we have to point out the rare symptom of second branchial cleft remnants, the halitosis, which can be the earlier sign of the second branchial cleft fistula and we described this firstly in the literature. It is also important to highlight the special form of pulmonary sequestration that is the extralobary sequestration, which is an uncommon type of the bronchopulmonary foregut malformations, and gives serious differential diagnostic problems. However, in contrast with other persisting embryonal remnants, it seems, that the appendix testis, which is the remnant of paramesonephric (Müllerian) duct, is not an unnecessary structure. Our epidemiologic results with different types of histological experience suggest that androgen receptor positive appendix testis may be one of the physiological requirements of the process of testicular descent. The knowledge of the physiological role of appendix testis requires further investigative work.Tétel Nem ismert A 2-es típusú diabetes mellitus mikrovaszkuláris hatásai(2007) Erdei, Nóra; Bagi, Zsolt; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai Intézet -- Klinikai Fiziológiai TanszékA 2-típusú diabetes mellitusban (2-DM) a rezisztencia erek vazomotor működése megváltozik, aminek természete és a hátterében álló pontos kórélettani mechanizmusok nem kellően ismertek. Kutatásainkban ezért célul tűztük ki, hogy a 2-DM állatkísérletes modelljeiben vizsgáljuk a rezisztencia erek endothel- és simaizom-függő vazomotor működésének elváltozásait. Továbbá vizsgáltuk az OR-1896 mikroér vazomotor működésre gyakorolt hatását, mely vegyületnek szerepe lehet 2-DM-ban megfigyelt károsodott mikroérműködés helyreállítását célzó terápiában. A kutatásaink során az alábbi új megállapításokat tettük. 1) A 2-DM magas zsírtartalmú diétával indukált állatmodelljében a xantin-oxidáz eredetű érfali szuperoxid termelés fokozódik, ami csökkenti a nitrogén-monoxid által közvetített endothel-függő vazodilatációt izolált vázizom arteriolákban. 2) A 2-DM genetikai modelljében (leptin gén receptor hiányos, ún. db/db egér) a vázizom arteriolákban fokozódik a hidrogén-peroxid érfali szintje, ami elősegíti a ciklooxigenáz-2-eredetű konstriktor prosztaglandinok termelését, ezáltal fokozza az arteriolák nyugalmi tónusát. 3) Továbbá patkány vázizom mikroerekben az OR-1896 vazodilatátor hatással rendelkezik, amiért elsősorban az ATP-függő, és kisebb mértékben a feszültség-függő kálium csatornák aktivációja tehető felelőssé. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy az érfali oxidatív stressz kulcsszerepet játszik a 2-DM betegség korai és előrehaladottabb stádiumában kialakuló vazomotor diszfunkció és következményes vaszkuláris ellenállás fokozódás kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy az oxidatív stressz-rezisztens mechanizmusokon keresztül ható értágító szereknek, mint például a kálium csatorna aktiváló OR-1896-nak szerepe lehet a mikroerek vazomotor működészavara miatt kialakuló perifériás rezisztencia fokozódás és következményes szisztémás vérnyomás emelkedés terápiájában. ----- Type 2 diabetes is associated with the development of microvascular dysfunction, but the underlying mechanisms has not yet been fully elucidated. This prompted us to investigate the alterations of the endothelium- and smooth muscle-dependent vasomotor function of the microvessels in animal models of type 2 diabetes. We also set out to characterize the direct vascular effects of OR-1896, a drug that can be beneficial in restoring microvascular function in type 2 diabetes. The key, novel findgins of our studies are the followings: 1.) In high fat diet-induced type 2 diabetes mellitus nitric oxide-mediation of endothelium-dependent dilation of rat skeletal muscle arterioles is reduced due to an enhanced xanthine oxidase-derived superoxide anion production. 2.) In a genetic model of type 2 diabetes (db/db mice) arteriolar production of H2O2 is enhanced, which leads to increased synthesis of the cyclooxygenase-2 derived constrictor prostaglandins tromboxane A2/prostaglandin H2 in the smooth muscle cells, which in turn enhances basal arteriolar tone. 3.) OR-1896 elicits a substantial vasodilation in skeletal muscle arterioles of the rat by activating promarily KATP and KV channels. In summary, our present data suggest that vascular oxidative stress plays a key role in the pathogenesis of arteriolar vasomotor dysfunction and consequently enhanced peripheral resistance in the early and advanced stage of type 2 diabetes. We propose that agents activating potassium channels on microvessels, such as OR-1896 can be useful in the therapy of diabetes by improving microvascular function, decreasing peripheral resistance and arterial blood pressure.Tétel Nem ismert Glanzmann thrombastheniát okozó mutációk hatása a fibrinogén receptor szintézisére, intracelluláris transzportjára, felszíni expressziójára és funkciójára(2007) Losonczy, Gergely; Muszbek, László; Blood Platelets; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Kutató KözpontDoktori értekezésemben beszámolok két, születésük óta visszatérő vérzéses tüneteket mutató beteg laboratóriumi vizsgálatainak eredményeiről. Mindkét beteg véralvadási szűrőtesztjeinek eredményei és thrombocytaszáma a referencia tartományon belül voltak. Vérzési idejük és PFA-100 záródási idejük jelentősen megnyúlt volt, és thrombocytáik egyik fiziológiás agonista hatására sem aggregáltak. Ezek alapján mindkét betegben felállítottuk a Glanzmann thrombasthenia diagnózisát. Az első beteg esetében a hiányzó véralvadék retrakció és thrombocyta felszíni fibrinogén receptor (GPIIb/IIIa) alapján a betegséget az I-es típusba soroltuk. A második esetben a jelentősen csökkent, de mérhető véralvadék retrakció és thrombocyta felszíni fibrinogén receptor (2.556 receptor/thrombocyta) alapján II-es típusú Glanzmann thrombastheniát állapítottunk meg. Az első betegben a GPIIb génben a korábban nem ismert 1618delC homozigóta deléciót találtuk, amely olvasási keret eltolódást és az 533. aminosavnál korai terminációs kodont (STOP533) eredményezett. A második betegben három korábban még nem közölt heterozigóta mutációt találtunk. Az 1772insG mutáció olvasási keret eltolódást és az 575. aminosavnál korai stop kodont (STOP575) okozott. Ezzel a mutációval azonos allélen helyezkedett el a C339G (L116V) mutáció, míg a másik allélen a C2437A (H782N) mutációt detektáltuk. A mutációk hatását a vérlemezkékben és mutáns vagy vad típusú GPIIb és vad típusú GPIIIa cDNS-sel ko-transzfektált BHK (baby hamster kidney) sejtekben vizsgáltuk. A GPIIb thigh doménjében lévő STOP533 és STOP575 mutációk a thigh domén C-terminális részének és a calf modulnak az elvesztésével jártak. Mindkét mutáció a GPIIb mRNS felgyorsult lebomlását okozta a thrombocytákban. Az expresszált trunkált GPIIb egyik esetben sem volt képes a GPIIIa-val komplexet alkotni, ami azt bizonyítja, hogy a GPIIb/IIIa komplex kialakulásában a GPIIb -propeller doménje mellett a thigh doménnek is jelentős szerepe van. Az L116V mutáció nem volt hatással a GPIIb/IIIa komplex szintézisére, lebontására, intracelluláris transzportjára, felszíni expressziójára és fibrinogénkötő képességére. A calf-2 doménben talált H782N mutáció akadályozta a GPIIb/IIIa komplex ER és Golgi közötti transzportját és így a GPIIb/IIIa csökkent felszíni expresszióját és intracelluláris retencióját okozta. Az eredmények azt igazolták, hogy a calf-2 doménnek szerepe van a GPIIb/IIIa intracelluláris transzportjában. ----- Two patients suffering from severe recurrent hemorrhagic symptoms since early childhood were investigated. The coagulation screening tests and platelet count were normal while bleeding time and PFA-100 closure times were highly prolonged in both cases. Platelet aggregation occurred in neither of the patients in response to any of the physiological agonists. The absence of clot retraction and the lack of fibrinogen receptor (GPIIb/IIIa) on the platelet surface indicated type I Glanzmann thrombasthenia in the first case. Clot retraction was partially retained and the platelets displayed strongly reduced but well detectable number (2556/platelet) of surface expressed fibrinogen receptor (GPIIb/IIIa) indicating type II disease in the second patient. In the GPIIb gene a novel homozygous deletion (1618delC) causing frameshift and premature termination of protein synthesis (STOP533) was identified in the first patient. In the second case three novel heterozygous GPIIb gene mutations were identified. The 1772insG mutation caused frameshift and premature termination of protein synthesis (STOP575). On the same allele the C339G (L116V) mutation was detected. C2437A (H782N) mutation was found on the other allele. The effects of the novel GPIIb mutations on the synthesis, complex formation, intracellular transport, surface expression and function of the GPIIb/IIIa complex were studied by expression experiments using BHK (baby hamster kidney) cells co-transfected with wild type or mutant GPIIb constructs and with wild type GPIIIa. As a consequence of the STOP533 and STOP575 nonsense mutations part of the thigh domain and the whole calf module were lost. Both mutations induced nonsense-mediated decay of GPIIb mRNA in platelets and when expressed in BHK cells the truncated GPIIb proteins were unable to form complex with GPIIIa. The results suggest that complex formation of GPIIb and GPIIIa does not only rely on the β-propeller domain but also requires the integrity of the thigh domain. Normal synthesis, maturation, intracellular transport, surface expression and fibrinogen binding ability indicated that L116V was not a causative mutation. The H782N mutation situated in the calf-2 domain interfered with the transport mechanism delivering pro-GPIIb/IIIa complex from the endoplasmic reticulum to the Golgi, hampered its maturation and surface expression suggesting that calf-2 domain plays an important role in the intracellular trafficking of the GPIIb/IIIa complex.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Dual-Agonist Activated Platelets: An Emerging Component of the Primary Hemostatic Response(2007) Batár, Péter; Udvardy, Miklós; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- II. BelklinikaPlatelets activated at sites of vascular injury play two key roles in normal hemostasis. First, by adhering to exposed subendothelium, binding adhesive proteins and aggregating, they create a physical barrier that limits blood loss. Second, platelets accelerate coagulation by providing a surface which promotes two procoagulant reactions, generation of Xa and thrombin. A specific subset of dual-agonist activated platelets described in this thesis may affect both of these roles. Platelets activated simultaneously with collagen and thrombin reveal two distinc populations of activated cells. One population expresses very high levels of several -granule born procoagulant proteins including factor V, fibrinogen, von Willebrand factor, fibronectin, 2-antiplasmin, and thrombospondin while other does not. Those cells retaining high levels of procoagulant proteins are referred to as COAT-platelets, an acronym for collagen and thrombin activated platelets. These proteins are all transglutaminase substrates, and inhibitors of transglutaminase prevent the production of COAT-platelets. A synthetic transglutaminase substrate (CP15) also binds to COAT-platelets, and analysis by high performance liquid chromatography/mass spectrometry shows that a product is formed with a relative molecular mass (Mr) equal to CP15 plus 176. Serotonin, an abundant component of platelet dense granules, has an Mr of 176, and fbrinogen isolated from COAT-platelets contains covalently linked serotonin. Synthetic bovine serum albumin-(serotonin)6 binds selectively to COAT-platelets and also inhibits the retention of procoagulant proteins on COAT-platelets. These data indicate that COATplatelets use serotonin conjugation to augment the retention of procoagulant proteins on their cell surface through an as yet unidentified serotonin receptor. Similar subpopulation of platelets can also be generated by the combined stimulation of FcγRIIA and thrombin receptors. Platelets activated in this manner are referred to as Fc receptor and thrombin-activated platelets, and they share many of the characteristics of the formerly observed COAT-platelets, including aminophospholipid exposure, adhesive and procoagulant protein enrichment, increased frequency among young platelets, and sensitivity to transglutaminase inhibitors ------ Megfigyeléseinket az alábbi, négy lépésből álló aktivációs modell jellemezheti leginkább. Először, a két agonistával egyszerre aktivált vérlemezkék α-granulumaiból az aktiváció során szabaddá váló (release reakció) prohemosztatikus fehérjék a már korábban felismert és jól meghatárotott specifikus receptoraikhoz kötődnek (pl. a fibrinogén a GP IIb/IIIa receptorhoz, az V-ös faktor a PS-hez, stb.). Másodszor, ezen fehérjék az aktiváció során egy transzglutamináz függő reakció útján szerotoninnal konjugálódnak. Harmadszor, az egyes, szerotoninnal konjugálódott fehérjék, más prohemoszatikus fehérjék konjugált szerotonin-kötő helyeihez kapcsolódnak. Negyedszer, az ilyen módon összekapcsolódott fehérjék a specifikus receptoraikkal együtt egy igen stabil fehérje hálózatot hoznak létre a COAT-vérlemezkék külső cytoplazma membránján. Bár a COAT-vérlemezkék pontos fiziológiai jelentősége továbbra sem tisztázott, számos megfigyelés szól amellett, hogy ezek az aktivált vérlemezkék fontos alkotóelemi lehetnek a primer hemosztázisnak. Ezt azok a megfigyeléseink támasztják alá, melyek szerint a COAT-vérlemezkék felszínén teljes mértékű PS expozíciót mutattunk ki, valamint az itt mért protrombináz aktivitás többszöröse volt az egyetlen agonistával aktivált vérlemezkék protrombináz aktivitásának. A COAT-vérlemezkék felszínén felhalmozódó prokoagunálns fehérjék ugyanis nem csak fizikailag mutathatóak ki, hanem funkcionálisan is aktívak, mivel a prothrombinase assay igazolta, hogy ezen különleges vérlemzkék felszínén jelen lévő V-ös faktor funkcionálisan is aktív. A PS jelenléte az aktivált vérlemezkék külső felszínén egyértelműen a primer hemosztázis másik alapvető mozzanata. Mivel kizárólag a kollagénnel (convulxinnal) és trombinnal aktivált vérlemezkék felszínén figyelhető meg a PS ilyen mértékű jelenléte, ez azt igazolja,hogy a COAT-vérlemezkék fontos szerepet játszhatnak a primer hemosztázisban. Így a COAT-vérlemezkék olyan "hemosztatikus bombáknak" képzelhetőek el, amelyek az érfalsérülés helyén jelentős mértékben facilitálják a véralvadás celluláris és humorális folyamatait.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Áramlási citometriai markervizsgálatok optimalizálása hematológiai kórképekben(2007) Kiss, Flóra; Kappelmayer, János; Hevessy, Zsuzsanna; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai IntézetA hematológiai kórképekben az áramlási citometriai vizsgálatoknak jelentős szerepe van. A celluláris markervizsgálataim eredményeit az alábbiakban összegzem. - A paroxizmális nokturnális hemoglobinuria (PNH) esetén a PNH klón nagysága nem a vvt felszíni markerexpressziója, hanem leginkább a leukociták alapján ítélhető meg. Kimutattam, hogy a monociták CD14 expressziójának vizsgálata a legszenzitívebb marker. Bevezettem egy új áramlási citometriai paramétert a PNH-s klón méretének megítélésére. - AML-ben a multidrog rezisztencia (MDR) kimutatási lehetőségeit elemezve arra jutottam, hogy a funkcionális tesztet felszíni markerexpresszióval kombinálva lehetővé válik a malignus sejtek MDR aktivitásának mérése a normál sejtek kizárása mellett. Így különböző centrumok eredményei jobban összevethetők. - A véralvadás XIII-as faktora intracelluláris formájának vizsgálatát alkalmaztam AML-ek áramlási citometriai méréseken alapuló differenciáldiagnosztikájában és segítségével, valamint egy speciális mosási technika használatával az AML-ben nem ritkán előforduló trombocita szatellitózisból eredő fals-pozitív reakciókat csökkentettem. - Akut limfoblasztos leukémiák jelentős hányadában - aberráns markerexpresszióként – számos módszerrrel kimutattam az FXIII-A intracelluláris megjelenését. - A Zap-70 expresszióval kapcsolatos sok technikai ismeret ellenére standard analízis protokollok kidolgozása szükséges lenne. B-CLL-ben önálló prognosztikai faktorként nem ajánljuk használni. - Áramlási citometriával ALL-es beteget speciális, az immunfenotípusra is kiható terápia alkalmazása után minimális reziduális betegség meghatározása céljából követve a módszert megbízhatónak és hasznosnak találtam. ----- The use of flow cytometric immunophenotyping plays an important role in the diagnosis, prognosis and monitoring of hematological diseases. Below is the summary of my flow cytometric marker evaluation. In case of paroxysmal nocturnal hemoglobinuria (PNH) the size of the PNH clone can better be assessed by analysis of leukocytes rather than of erythrocytes. The use of the monocot marker CD14 is advised in the detection of PNH clones, since this was found most sensitive. We recommend the use of a new parameter, the MFI rate in the results reporting process. By combining surface staining and a functional assay multidrug resistance (MDR) can be analyzed in different cell subpopulations e.g. T-, B-, or even in leukemic cells. The A subunit of blood coagulation factor XIII (FXIII-A) was utilized in acute myeloid leukemia (AML) subclasssification and by adding a special washing step in the staining process platelet adhesion derived false positivity could be excluded in AML M7. In case of acute lymphoblastic leukemia (ALL) intracellular expression of FXIII-A was found by flow cytometry and verified by several techniques. The flow cytometric analysis of the prognostic factor Zap-70 needs standardization. The use of Zap-70 as an independent prognostic factor is not recommended. By monitoring a patient suffering from ALL, after a unique therapeutical intervention, the flow cytometric method was found to provide sensitive and significant information in the detection of minimal residual disease (MRD) along with the Q-PCR method.Tétel Szabadon hozzáférhető A FXIII aktivitása, antigén szintje és a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusa coronaria betegségben(2007) Bereczky, Zsuzsanna; Muszbek, László; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Kutató KözpontA véralvadás XIII-as faktora (FXIII) egy tetramer struktúrájú (A2B2) protranszglutamináz. A trombin lehasítja a 37 aminosavból álló aktivációs peptidet a FXIII-A-ról, majd Ca2+ jelenlétében a hordozó/gátló FXIII-B disszociál, így kialakítva a hasított és szabaddá váló enzimatikusan aktív FXIII-A-t. A FXIII fő funkciója a normál hemosztázisban a képződő fibrin láncok kovalens keresztbe kötése, valamint a fibrinolízis szabályozásában részt vevő proteinek fibrin hálóhoz kapcsolása. A FXIII-A génje polimorf, a Val34Leu polimorfizmus a legkiterjedtebben tanulmányozott, ugyanis thrombo-protektív hatását feltételezték. Adekvát laboratóriumi módszerekkel vizsgáltuk a plazma FXIII szintek összefüggését a CS/MI-sal, az emelkedett FXIII szintek CS/MI-ra jelentett kockázat fokozó hatását, valamint a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusának összefüggését ezen betegségekkel. A FXIII-A Leu34 allél hordozása, vagy a Leu/Leu homozigótaság önmagában nem bizonyult protektívnek a magyar populációban a CS/MI-sal szemben. Emelkedett fibrinogén szint esetében azonban a Leu34 allél védő hatása MI-sal szemben kimutatható volt. A fibrinogén koncentráció befolyásolja a Leu34 allél hatását, a protektív tulajdonság a fibrinogén szint emelkedésével párhuzamosan fokozódik. 16 tanulmány meta-analízisével igazoltuk, hogy a kaukázusi populációban a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusa generálisan protektív hatású a coronaria betegséggel szemben. E hatás érvényesülése azonban környezeti tényezők, esetleg gén-gén kölcsönhatások függvénye. Az irodalomben elsőként mutattunk rá arra, hogy az emelkedett FXIII szint a MI független kockázati tényezője a nőknél, és ajánlatot tettünk a FXIII szint meghatározás felvételére a nemre specifikus rizikó felmérési profilba. Eredményeink támogatják azt az álláspontot, mely szerint a coronaria betegség kifejlődésében a véralvadási rendszer nőkben hangsúlyozottabb szerephez jut, mint férfiakban. Kimutattuk, hogy a CS+ és MI+ betegekben a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusa befolyásolja a plazma FXIII szinteket. A Leu/Leu MI+ betegek FXIII szintjei szignifikánsan alacsonyabbak voltak a Val/Leu és Val/Val betegekhez viszonyítva. A FXIII specifikus aktivitása független volt a FXIII-A Val34Leu polimorfizmusától. Valószínű, hogy a MI+ Leu34 homozigóta betegekben a Leu34 FXIII gyorsabb aktiválódása kombinálódik a MI+ betegekben észlelhető kis mértékű, de állandó trombin képződéssel, ennek következtében több aktív FXIII keletkezik, ami a keringésből eliminálódva vezet a csökkent FXIII szintekhez. ----- Blood coagulation factor XIII (FXIII) is a zymogen (protransglutaminase) of tetrameric structure (A2B2). Thrombin removes an activation peptide of 37 amino acid residues from FXIII-A, then in the presence of Ca2+ the carrier/inhibitory FXIII-B dissociate and FXIII-A assumes an enzymatically active configuration. The main function of FXIII in normal hemostasis is to cross-link fibrin chains and to attach proteins important in the regulation of fibrinolysis to the fibrin network. Among FXIII-A gene polymorphisms Val34Leu polymorphism is the most well-characterized because of its suspected thrombo-protective effect. The association between FXIII levels and coronary sclerosis (CS) and myocardial infarction (MI) was investigated using adequate laboratory methods. The effect of elevated FXIII levels and FXIII-A Val34Leu polymorphism on the risk of CS/MI was also examined. The presence of FXIII-A Leu34 allele or homozygous Leu34 genotype alone did not change the risk of CS/MI in the Hungarian population. However, when patients with elevated fibrinogen level were separately investigated, the Leu34 allele provided a statistically significant protection against MI. Fibrinogen concentration modulates the effect of Leu34 allele on the risk of MI, its protective effect emerges at increasing fibrinogen concentration. The general protective effect of FXIII-A Leu34 allele against coronary artery disease in the Caucasian population was demonstrated by a meta-analysis of 16 studies. However, it was also indicated that the prevalence of this effect depends on environmental factors and gene-gene interactions. We first described in the literature that elevated FXIII level was an independent risk factor for MI in females and suggested that FXIII determination is to be included in the gender-specific risk profile. We demonstrated that in patients with CS and MI FXIII-A Val34Leu polymorphism influences plasma FXIII levels. In MI+ patients homozygous for the Leu34 allele FXIII levels were significantly lower than in heterozygous and wild type patients. The specific activity of FXIII was independent of FXIII-A Val34Leu polymorphism. It is presumed that in MI+ Leu34 homozygous patients faster activation of Leu34 FXIII is combined with a higher extent of low-scale thrombin formation, more FXIIIa is formed which is then eliminated from the circulation resulting in lower FXIII levels.