Laki Kálmán Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Általános Orvostudományi Kar
Laki Kálmán Doktori Iskola
(vezető: Dr. Balla József)
Orvostudományi doktori tanács
D43
tudományágak:
- elméleti orvostudományok
- klinikai orvostudományok
Doktori programok:
- Trombózis, hemosztázis és vaszkuláris biológia
(programvezető: Dr. Muszbek László) - Hematológia
(programvezető: Dr. Kiss Csongor) - Kardiovaszkuláris megbetegedések
(programvezető: Dr. Édes István)
Böngészés
Laki Kálmán Doktori Iskola Cím szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 152)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető 1-es típusú diabéteszes gyermekek és serdülők adherenciájának vizsgálata az életkori sajátosságok, a családi kapcsolatok és a betegség okozta pszichológiai változások összefüggésébenMunkácsi, Brigitta; Nagy, Beáta Erika; Laki Kálmán doktori iskolaOne of the main aims of our research was to examine the mental health status of children and adolescents with type 1 diabetes and to compare them with subjective well-being, self-esteem health, their subjective psychosomatic symptoms, health-related quality of life, body image, life satisfaction and existing levels of depression. The children participating in the research were under the care of the Diabetology Department of the Department of Pediatrics of the Clinical Center of the University of Debrecen. Another important goal of our research was to investigate children’s adherence extensively. Based on the hungarian and international literature, a complex diabetes-specific child adherence questionnaire has not been developed before. To this end, a complex questionnaire with 9 subscales was created in the pre-test phase with standard test development. We also found the assessment and comparison of the psychological characteristics of diabetic and healthy children an important aspect. In this way, we can get a more accurate picture of the psychological features of living with diabetes and its possible positive effects. Age at the time of diagnosis of diabetes may also play a significant role: diabetes can occur more early than before adolescence. As the type of insulin therapy used also plays a prominent role in diabetes care, we considered it relevant to examine this aspect through a comparison of the specifics of conservative therapy as well as insulin pump therapy. We also examined the psychological characteristics and adherence of children within the framework of grouping based on the type of insulin therapy. Based on previous results in the literature, we expected greater efficacy of insulin pump therapy, which can be considered as a newer treatment method. In the second half of our research, various sociodemographic and psychological factors affecting adherence were examined. We hypothesized a significant effect of gender, age, parental education, type of settlement, sibling presence on diabetes-specific variables such as time of diagnosis, type of insulin therapy used. In addition, the effect of previously examined psychological factors on adherence was examined. We assumed a positive effect of subjective well-being, quality of life, self-esteemed health, life satisfaction, and vision, however, we expected a negative effect on depression levels and subjective somatic complaints.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A 2-es típusú diabetes és oxidatív stressz vaszkuláris hatásaiRutkai, Ibolya; Tóth, Attila; Rutkai, Ibolya; Laki Kálmán doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Fiziológiai TanszékNapjainkban a kardiovaszkuláris betegségek (magas vérnyomás, perifériás érbetegségek, iszkémiás szívbetegség) a leggyakrabban előforduló egészségügyi problémák és a halálokok között is vezető szerepet játszanak. Kialakulásuk hátterében a megváltozott szénhidrátanyagcserének (metabolikus szindróma, cukorbetegség) és az oxidatív stressznek is szerepe lehet. A 2-es típusú diabetes mellitus különböző anyagcserezavarok összefoglaló neve, amit a megváltozott szénhidrát- és lipidanyagcsere-folyamatok jellemeznek. A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában szerepet játszó diabetest jellemzi az emelkedett vércukorszint, károsodott glükóztolerancia, emelkedett triglicerid, valamint csökkent magas denzitású lipoprotein (HDL) szint és a társult magas vérnyomás. Az érrendszeri betegségek kialakulásában a nagy erek szintjén létrejövő elváltozásoknak (pl. atherosclerosis) és a kórosan megváltozott mikrocirkulációnak (arteriola, venula, nyirokér) egyaránt fontos szerepe van. Cukorbetegségben a kis erek szintjén fellépő mikrokeringési zavarok (agyi, kardiális, alsó végtagi) hozzájárulnak az ezen betegségben szenvedők fokozott morbiditásához és mortalitásához. A 2-es típusú diabetes mellitusban (2-DM) nem kellően ismert a megváltozott mikroér működés patomechanizmusa, ezért nagyon fontos kutatási terület a szöveti keringést fenntartó/javító terápiás lehetőségek, valamint a 2-DM-hoz társult magas vérnyomás gyógyszeres kezelési elveinek kidolgozása. Az utóbbi években derült fény a reaktív oxigén gyökök (ROS) in vivo jelentőségére. A sejtek működése során kis mennyiségben minden esetben termelődnek reaktív oxigén gyökök, melyeknek fontos szerepe van a jelátviteli folyamatok szabályozásában. Kóros körülmények között, illetve citosztatikus terápia mellékhatásaként (pl. doxorubicin kezelés) a ROS fokozott mértékben termelődhetnek. Cardiovascular diseases (hypertension, peripherial vascular disease, ischemic heart disease) are the most common health problems and these are the major causes of the mortality. The altered carbohydrate metabolism (metabolic syndrome, diabetes) and the oxidative stress may play role in/contribute to the developement of diseases. The type 2 diabetes mellitus (T2-DM) is the common name of different metabolic disorders. The diabetes charaterized by elevated glucose and trigliceride levels, impaired glucose tolerance, decreased high density lipoprotein and the associated high blood pressure. In addition the morphological changes of large vessels, such as atherosclerosis and the pathologically altered microcirculation of arterioles, venula and lymphatic vessel are play an important role in the development of cardiovascular diseases. The alterations in microcirculation contribute to the incresed morbidity and mortality of type 2 diabetic patients. Changes in the vaso regulatory mechanisms of microvessels may have significant influence on tissue perfusion and systemic blood pressure in T2-DM. However the possible underlying mechanism are still open to question. In recent years have become evidence the reactive oxygen species (ROS) in vivo significance. The cells produce a small amount of ROS in physiologically conditions, which have an important role in the regulation of signal transduction. In pathologically conditions or as a side effect of cytotoxic therapy (eg. doxorubicin) may contribute to the increased produce of ROS.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A 2-es típusú diabetes mellitus mikrovaszkuláris hatásaiErdei, Nóra; Bagi, Zsolt; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai Intézet -- Klinikai Fiziológiai TanszékA 2-típusú diabetes mellitusban (2-DM) a rezisztencia erek vazomotor működése megváltozik, aminek természete és a hátterében álló pontos kórélettani mechanizmusok nem kellően ismertek. Kutatásainkban ezért célul tűztük ki, hogy a 2-DM állatkísérletes modelljeiben vizsgáljuk a rezisztencia erek endothel- és simaizom-függő vazomotor működésének elváltozásait. Továbbá vizsgáltuk az OR-1896 mikroér vazomotor működésre gyakorolt hatását, mely vegyületnek szerepe lehet 2-DM-ban megfigyelt károsodott mikroérműködés helyreállítását célzó terápiában. A kutatásaink során az alábbi új megállapításokat tettük. 1) A 2-DM magas zsírtartalmú diétával indukált állatmodelljében a xantin-oxidáz eredetű érfali szuperoxid termelés fokozódik, ami csökkenti a nitrogén-monoxid által közvetített endothel-függő vazodilatációt izolált vázizom arteriolákban. 2) A 2-DM genetikai modelljében (leptin gén receptor hiányos, ún. db/db egér) a vázizom arteriolákban fokozódik a hidrogén-peroxid érfali szintje, ami elősegíti a ciklooxigenáz-2-eredetű konstriktor prosztaglandinok termelését, ezáltal fokozza az arteriolák nyugalmi tónusát. 3) Továbbá patkány vázizom mikroerekben az OR-1896 vazodilatátor hatással rendelkezik, amiért elsősorban az ATP-függő, és kisebb mértékben a feszültség-függő kálium csatornák aktivációja tehető felelőssé. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy az érfali oxidatív stressz kulcsszerepet játszik a 2-DM betegség korai és előrehaladottabb stádiumában kialakuló vazomotor diszfunkció és következményes vaszkuláris ellenállás fokozódás kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy az oxidatív stressz-rezisztens mechanizmusokon keresztül ható értágító szereknek, mint például a kálium csatorna aktiváló OR-1896-nak szerepe lehet a mikroerek vazomotor működészavara miatt kialakuló perifériás rezisztencia fokozódás és következményes szisztémás vérnyomás emelkedés terápiájában. ----- Type 2 diabetes is associated with the development of microvascular dysfunction, but the underlying mechanisms has not yet been fully elucidated. This prompted us to investigate the alterations of the endothelium- and smooth muscle-dependent vasomotor function of the microvessels in animal models of type 2 diabetes. We also set out to characterize the direct vascular effects of OR-1896, a drug that can be beneficial in restoring microvascular function in type 2 diabetes. The key, novel findgins of our studies are the followings: 1.) In high fat diet-induced type 2 diabetes mellitus nitric oxide-mediation of endothelium-dependent dilation of rat skeletal muscle arterioles is reduced due to an enhanced xanthine oxidase-derived superoxide anion production. 2.) In a genetic model of type 2 diabetes (db/db mice) arteriolar production of H2O2 is enhanced, which leads to increased synthesis of the cyclooxygenase-2 derived constrictor prostaglandins tromboxane A2/prostaglandin H2 in the smooth muscle cells, which in turn enhances basal arteriolar tone. 3.) OR-1896 elicits a substantial vasodilation in skeletal muscle arterioles of the rat by activating promarily KATP and KV channels. In summary, our present data suggest that vascular oxidative stress plays a key role in the pathogenesis of arteriolar vasomotor dysfunction and consequently enhanced peripheral resistance in the early and advanced stage of type 2 diabetes. We propose that agents activating potassium channels on microvessels, such as OR-1896 can be useful in the therapy of diabetes by improving microvascular function, decreasing peripheral resistance and arterial blood pressure.Tétel Szabadon hozzáférhető 3D echokardiográfiával meghatározott bal pitvari anatómia és a volumetriás analízis jelentősége a klinikai gyakorlatbanJenei, Csaba; Csanádi, Zoltán; Jenei, Csaba; Laki Kálmán doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai IntézetA háromdimenziós echokardiográfia (3DE) - túllépve a 2D módszer korlátain – specifikus transzoesophageális vizsgálati protokoll használatával alkalmas valamennyi pulmonális vénáról megfelelő minőségű felvételek készítésére. Ezen módszerrel a 3D TEE a CT alternatívája lehet a pulmonális vénák anatómiai sajátosságainak megjelenítésében, ezáltal a pulmonális véna izoláció előtti kivizsgálásban. A 3DE-val mért bal pitvari minimum volumen alkalmas a prekapilláris és a posztkapilláris pulmonális hypertoniában szenvedő betegek elkülönítésére. A 3D bal pitvari minimum térfogat hatékonyabban képes különbséget tenni a pulmonális hypertoniás betegcsoportok között, mint a bal pitvari maximális volumen, vagy a bal és a jobb pitvari térfogatok aránya. Ha a bal pitvari minimum volument a bal kamrai végdiasztolés volumennel kombináljuk, akkor az előbbi paraméter differenciáldiagnosztikai képessége tovább növelhető. 7.1. Új eredmények, megállapítások: 1. Az általunk módosított módszer a pulmonális vénák háromdimenziós transzoesophageális képalkotására képes valamennyi tüdővénáról 3D felvételeket előállítani. 2. A módosított felvételi protokoll alappillére a beteg pozíciójának vizsgálat közbeni módosítása. 3. A kifejlesztett módszerrel 93%-ban kiváló minőségben lehetett a pulmonális vénákat megjeleníteni. 4. A 3D echocardiográfiás vizsgálattal mérhető testfelszínre indexált bal pitvari minimum volumen alkalmas non-invazív paraméter a pulmonális hypertonia differenciáldiagnosztikájában, a prekapilláris és posztkapilláris forma elkülönítésére. 5. Az indexált bal pitvari minimum volumen differenciáldiagnosztikai értéke jobb, mint a pitvari volumen aránynak vagy a maximális bal pitvari volumennek önmagában. 6. A differenciáló képességét tovább növeli, amennyiben a 3D echo által mért pitvari minimum volument a bal kamrai végdiasztolés térfogat értékkel kombináljuk.Tétel Szabadon hozzáférhető A cink és a BGP-15, mint potenciális inhibitorok a vaszkuláris simaizomsejtek magas glükóz és prolil-hidroxiláz inhibitor indukált kalcifikációjábanNagy, Annamária; Balla, József; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetA vaszkuláris kalcifikáció elsődleges induktora a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél megfigyelhető ásványi,- és csontanyagcsere zavar. Pontos mechanizmusa még nem ismert, így nem áll a klinikusok rendelkezésére olyan gyógyszeres terápia, mellyel visszafordítható lenne ez a patofiziológiás folyamat. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy milyen tényezők gyorsíthatják fel a vaszkuláris kalcifikációt, és milyen potenciális inhibitorok lehetnek, amelyek visszaszoríthatják ezt a folyamatot. Kutatásaink során vizsgáltuk a cink lehetséges szerepét a magas Pi és/vagy PHI-indukált VSMC oszteoblaszt irányú transzformációjában. Kimutattuk, hogy a PHI a folyamatos HIF aktiváció eredményeként fokozza a vaszkuláris simaizomsejtek Pi-mediált kalcifikációját, melyet a cink dózisfüggő módon gátolt. A cink hatására az oszteoblaszt specifikus gének expressziója (BMP 2, Msx-2, Sp7/Osx) csökkent, míg a simaizomsejtekre jellemző markerek (ACTA 2, TGLN) expressziója a kontroll szinten maradtak. A hemodializálált és carotis műtét előtt álló betegek csökkent plazma cink koncentrációja arra enged következtetni, hogy a cinknek nagy jelentősége lehet az érbetegségek megelőzésében in vivo. Az ásványi anyagok diszregulált metabolizmusa mellett a hiperglikémiának is szerepe van a vaszkuláris kalcifikáció progressziójában. Munkánk során kimutattuk, hogy magas glükóz (11 mM) hatására a Pi-indukált oszteoblaszt irányú transzdifferenciáció fokozódik a vaszkuláris simaizomsejtekben a normál glükózhoz (5,5 mM) képest. Az általunk optimalizált in vitro kalcifikációs modellen a BGP-15 hatását vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy a BGP-15 dózisfüggő módon csökkenti az oszteogén gének (BMP-2, KLF-5, Msx-2, PDK-4) expresszióját és a KLF-5, Msx-2, Osx fehérjék nukleáris transzlokációját normál-, és magas glükózkoncentráció mellett is. Kutatási eredményeink összegzéseként elmondható, hogy a CKD-s betegeknél alkalmazott PHI kezelés mellett kiemelt jelentősége van a vaszkuláris kalcifikáció nyomon követésének, a plazma cink koncentráció monitorozásának és az cink szupplementációnak. Emellett a BGP-15 antidiabetikus hatása mellett potenciális gyógyszer jelölt lehet a diabetes asszociált vaszkuláris megbetegedések terápiájában is. The major inducer of vascular calcification is the disorder of mineral and bone metabolism in patients with chronic renal failure. Its exact mechanism is not clear yet, so there is no available drug therapy for clinicians to reverse this pathophysiological process. In our study we investigated the factors that may accelerate vascular calcification and the potential inhibitors that may inhibit this process. In our research we investigated the possible role of zinc in the osteoblast transformation of VSMCs induced by high Pi and / or PHI. We demonstrate that PHI enhances Pi-mediated calcification of vascular smooth muscle cells as a result of continuous HIF activation which is inhibited by zinc in a dose-dependent manner. Zinc decreased the expression of osteoblast specific genes (BMP-2, Msx-2, Sp7 / Osx), while the expression smooth muscle cell-specific markers (ACTA-2, TGLN) remained at the control level.Decreased plasma zinc levels in patients undergoing hemodialysis and undergoing carotid surgery suggest that zinc may be of great importance in the prevention of vascular disease in vivo.In addition to the dysregulated metabolism of minerals, hyperglycemia also plays role in the progression of vascular calcification. We have shown that high glucose (11 mM) increases Pi induced osteoblast transdifferentiation in vascular smooth muscle cells compared to normal glucose (5,5 mM). Examining the effect of BGP-15 in our optimized in vitro calcification model we found that BGP-15 reduced the expression of osteogenic genes (BMP-2, KLF-5, Msx-2, PDK-4) in a dose-dependent manner and the nuclear translocation of KLF-5, Msx-2, Osx proteins at both normal and high glucose concentrations. The result of this study demonstrate that in addition to PHI treatment in patients with CKD zinc plasma levels and stage of vascular calcification should be closely monitored and zinc supplementation might be considered. In addition to the antidiabetic effect of BGP-15, it may be a potential drug candidate for the treatment of diabetes-associated vascular disease.Tétel Szabadon hozzáférhető A HE4 új gyulladásos biomarker szerepének és bronchoepitheliális expressziójának vizsgálata cisztás fibrózisbanBene, Zsolt; Nagy, Béla; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetA cisztás fibrózisos (CF) tüdőbetegség követésére jelenleg elérhető klinikai paraméterek korlátozott képességűek. Előzetes irodalmi adatok arra utalnak, hogy a cisztás fibrózisos tüdő epitheliális sejtjeiben fokozott a human epididymis protein 4 (HE4) expressziója. Munkacsoportunk elsőként vizsgálta a HE4 vérkoncentrációjának szerepét a CF-es légúti betegség követésében. A HE4 diagnosztikai erejének vizsgálata céljából CF-es betegek szérum HE4 koncentrációit összevetettük nem CF-es tüdőbetegek és nem tüdőbeteg egyének kontroll mintáival. A CF-es betegek esetén a HE4 értékeket korreláltattuk a FEV1%-kal és CRP értékekkel. Továbbá vizsgáltuk, hogy hogyan változik a HE4 koncentráció ivacaftor kezelés hatására, G551D mutációt hordozó CF-es betegek plazmamintáiban. In vitro vizsgálataink során pedig azt vizsgáltuk, hogy a CFTR funkció közvetlenül képes-e befolyásolni a HE4 expressziót CF-es bronchoepitheliális (CFBE) sejtkulturákban. F508del-CFTR-t, illetve vad típusú CFTR-t (wt-CFTR) expresszáló CFBE 41o- sejtek felülúszójában megmértük a HE4 koncentrációt lumacaftor/ivacaftor vagy tezacaftor/ivacaftor kezelést követően. A sejtek HE4 expresszióját CFTR aktivátor Forskolin/IBMX, valamint a CFTR működését gátló CFTRinh172 adását követően is vizsgáltuk. Ezen molekuláknak a CFTR funkcióra gyakorolt hatását a kloridáram mérése révén patch clamp technikával ellenőriztük. A HE4 expresszió változása mellett az interleukin-6 (IL-6) szintet is követtük különböző időtartamig TNF-α-val stimulált CFBE 41o- sejtekben. Az NF-κB útvonal aktiválódásának igazolására a p65 alegység nukleáris transzlokációját vizsgáltuk immunfluoreszcens mikroszkóppal, illetve immunoassay módszerrel meghatároztuk az IL-6 koncentrációt a felülúszóban az NF-κB útvonalat gátló BAY 11-7082, valamint a CFTR modulátorok jelenlétében és hiányában. Vizsgálataink során a HE4 erős diagnosztikai képessége mutatkozott, főként a CF-es és a nem tüdőbeteg egészséges kontroll összehasonlításakor. A HE4 szérumkoncentrációja szoros összefüggést mutatott a CF-es tüdőbetegség súlyosságával. Az ivacaftor kezelés szignifikánsan csökkentette a plazma HE4 koncentrációt a CF-es betegekben, ráadásul a csökkenés mértéke korrelált a légzésfunkció javulásával. In vitro vizsgálataink során a CFTR modulátorok a F508del-CFTR CFBE 41o- sejtekben részlegesen helyreállították a kóros CFTR funkciót, és ez csökkent HE4 koncentrációhoz vezetett, ami megközelítette a wt-CFTR sejtek HE4 szintjét. A CFTR inhibitor emelkedett, míg a Forskolin/IBMX csökkent HE4 expressziót váltott ki a sejtkulturákban. Az NF-κB útvonal kiindulási és TNF-α-val stimulált aktivitás szintje sokkal nagyobb mértékű volt a F508del-CFTR CFBE 41o- sejtekben a wt-CFTR sejtekhez képest. A CFTR modulátorok jelenlétében az alacsonyabb p65 nukleáris pozitivitás és IL-6 szint az NF-κB útvonal aktiválódás jelentős csökkenését jelezte. Végül a TNF-α fokozta a HE4 expressziót emelkedett IL-6 szinttel együtt, és mindkét fehérje szintje mérséklődött az NF-κB útvonal inhibitor és a CFTR modulátorok kombinált adása által. Következésképpen a HE4 vérkoncentrációja a CF-es légúti gyulladás egyik specifikus markerének mondható, mely jól korrelál a CF-es tüdőbetegség súlyosságával, és alkalmas lehet CFTR modulátor kezelések monitorozására klinikai vizsgálatokban és a mindennapi betegellátás során is. In vitro vizsgálatink alapján a CFTR diszfunkció az NF-kB útvonalon keresztül vezet fokozott HE4 termelődéshez a CFBE sejtekben.Tétel Szabadon hozzáférhető A hidrogén-szulfid hatása neutrofil granulociták által vezérelt gyulladásos folyamatokraGarai, Dorottya; Nagy, Péter; Dorottya; Laki Kálmán doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarTétel Szabadon hozzáférhető A hidrogén-szulfid jelátviteli molekula detektálása fiziológiás rendszerekbenDitrói, Tamás; Nagy, Péter; Laki Kálmán doktori iskolaA munka során hidrogén-szulfid vérben történő detektálására dolgoztunk ki olyan monobromobimánt alkalmazó módszert, amellyel az eddigieknél pontosabban és megbízhatóbban elvégezhető az analízis. Az előkészítés környezeti változóit egyenként vizsgálva meghatároztuk, hogy mely paraméterek milyen mértékben vannak hatással a végeredményre, amiből azt is megállapítottuk, hogy a jelenleg irodalomban megjelent metodikai leírások nem elégségesek a kísérleti eredmények pontos reprodukálásához. Az irodalomban fellelhető módszerek összehasonlításával bemutattuk, hogy ezek az effektusok valóban felelősek lehetnek a publikált adatok közötti jelentős, akár nagyságrendi eltérésekért. Megállapítottuk, hogy ennek a bizonytalanságnak az oka vérben lévő kötött szulfid-tartalékokból való lassú, dinamikus egyensúlyon keresztül történő, alkilálás hatására bekövetkező hidrogén-szulfid felszabadulása. A paraméter-függések vizsgálatának eredményeire alapozva egy olyan módszert állítottunk össze és validáltunk, amellyel megbízható, reprodukálható eredményeket kaphatunk vérminták analízise során, valamint biztosíthatjuk összehasonlíthatóságukat. Az eljárás validálásához megmutattuk, hogy a módszerrel nyert eredmények az eddig publikált módszereknél jobban reprodukálhatóak, valamint igazoltuk, hogy a fagyasztás/olvasztás folyamata nem befolyásolja a mért szulfid szinteket. A klinikai alkalmazhatóság validálásához több betegmintát is rendelkezésünkre bocsátottak együttműködő partnereink. Ezek közül a legfontosabbak az etilmalonsav enkefalopátiás betegek plazmái voltak, amelyeknél nagyon jelentős vérbeli szulfid növekedést tudtunk detektálni a vártak szerint. Emellett egy kísérleti fázisban lévő szulfid-donor tulajdonsággal rendelkező gyógyszer esetén is meg tudtuk mutatni, hogy a kezelt betegek vérében a mérhető hidrogén-szulfid szint kis mértékben, ám szignifikánsan megnőtt, igazolva módszerünk és egyben a hatóanyag alkalmasságát is. A módszert felhasználtuk örökletes, kén-metabolizmust érintő ritka betegségek vizsgálatára is. A kezdetben felállított hipotézisünket megcáfoltuk, miszerint a kén-hidrogén termelésében érintett enzimútvonalak sérülése mérhető változást okoz a vérbeli kén-hidrogén koncentrációban. Ennek vélhető magyarázata a katabolikus útvonalak fokozott jelentősége a szintézissel szemben, amelyet a CBS enzim aktivitásának és a mért H2S szintek korrelációjának hiányában már korábban is feltételeztünk.Tétel Szabadon hozzáférhető A kénhidrogén hatása az érelmeszesedéses plakkok hemoglobin-lipid interakcióiraPotor, László; Balla , József; Potor, László; Laki Kálmán doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai TanszékA lipidek akkumulációja és oxidációja az érfalban az érelmeszesedés kialakulásának fő induktora. A lipidperoxidáció hatására az atheroszklerótikus érszakaszban a vasa vasorum felől kis erek nőnek be a zsíros plakkok belsejébe. Ezen kis erek endotél sejtrétege a citotoxikus lipidperoxidációs termékekkel érintkezve felszakad, az erekben lévő VVT-ék a plakk belsejébe jutnak, így hozva létre a komplikált érelmeszesedéses léziókat. A vörösvértestek az oxidált lipidekkel érintkezve lizálnak, A kiszabaduló Hb ferrylHb-á oxidálódik. A ferrylHb mind az α, mind a β globin láncán gyököket tartalmaznak, amik egymással kovalensen összeködődve globin dimereket, tetramereket és multimereket alkotnak. A ferrylHb pro-inflammatóriukus hatása mellett az endotél sejtek monolayerének felszakadását is okozza. Az H2S az endogén gáztranszmitterek legújabban felfedezett tagja. Számos, élettani szempontból jelentős folyamatok szabályozásában vesz részt. Gyógyászati szempontból nézve a kénhidrogént szabályozott körülmények között stabilan, hosszan és alacsony fiziológiai koncentrációban kibocsájtó gyógyszermolekulák ígéretesnek tűnnek a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megakadályozásában, illetve kezelésében. A doktori disszertáció alapját képező tanulmány első felében modelleztük a ferrylHb kialakulásának körülményeit. Megállapítottuk, hogy a ferrylHb az LDL oxidációján keresztül képes oxidatív stresszt, illetve sejtpusztulást előidézni az EC sejteknek. Továbbá azt is kimutattuk, hogy a ferrylHb az EC sejtek konfluens rétegét felszakítja. Kutatásom második részében bemutattuk, hogy a kénhidrogén termelésért felelős CSE enzim expressziója megnő humán aterómában, illetve atherogén diétán tartott ApoE-/- egerek aortájában. Kimutattuk, hogy a kénhidrogén in vitro és in vivo is gátolja a lipidek peroxidációját. Bemutattuk, hogy a kénhidrogén gátolja az érelmeszesedést atherogén diétán tartott ApoE-/- egerekben, míg a CSE enzim farmakológiai gátlása a plakk képződés progresszióját növeli. Bebizonyítottuk, hogy a ferrylHb képződését a H2S gátolja. Továbbá, kimutattuk, hogy a H2S megakadályozta a ferrylHb indukálta EC sejtek sejtrétegének felszakadását. Összegzésképpen elmondható, hogy a ferrylHb az érelmeszesedés progresszóját gyorsítja, míg a kénhidrogént kibocsájtó molekulák a ferrylHb hatásának és kialakulásának gátlásán keresztül atheroprotektív hatással bír.Tétel Szabadon hozzáférhető A kénhidrogén homeosztázis szabályozása humán kalcifikált szívbillentyűben: molekuláris mechanizmusok, farmakológiai vonatkozásokCombi, Zsolt; Balla, József; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Nephrológiai TanszékIsmert tény, hogy a gyulladás kulcsszerepet játszik a CAVD patogenezisében és az NF-κB transzkripciós faktor a gyulladás egyik központi szabályozója. A proinflammatórikus citokinek, mint az IL-1β és a TNF-α expressziója szignifikánsan megemelkedett a CAVD-ben szenvedő betegek és zsírdús étrenden tartott ApoE-/- egerek meszesedő aortabillentyűiben. Munkacsoportunk korábban bemutatta, hogy a kénhidrogén gátolja a humán aortabillentyűben a meszesedést. Ezt igazolták kísérleti eredményeink, ugyanis az endogén H2S-termelő enzimek, a CSE és a CBS kettős géncsendesítése fokozta a mineralizációt és a gyulladást a humán kalcifikált aortabillentyűből izolált VIC sejtekben. Megvizsgáltuk, hogy a kénhidrogén az anti-kalcifikációs hatását, a gyulladás csökkentésén keresztül fejti-e ki. Eredményeink alapján, az NF-κB transzkripciós faktor géncsendesítése vagy farmakológiai gátlása megakadályozta a RUNX2 – a csontképződést szabályozó transzkripciós faktor - nukleáris transzlokációját, ami gátolta a VIC sejtek meszesedését. Megfigyeltük, hogy H2S-t felszabadító AP72 donor molekulával történt kezelés, megakadályozta az ApoE-/- egerek aortabillentyűiben és humán VIC sejtekben az NF-κB és a RUNX2 nukleáris transzlokációját, amely csökkent citokinválaszt eredményezett. Elsőként bizonyítottuk, hogy a RUNX2 kénhidrogén (CSE/CBS) általi szabályozása az NF-κB-n keresztül történik, ami kapcsolatot teremt a gyulladás és a valvuláris mineralizáció között. Feltártuk a humán aortabillentyűk H2S-szintjének metabolikus szabályozását. A CSE enzim magasabb expressziója ellenére, alacsonyabb biológiailag hozzáférhető H2S és magasabb IL-1β és TNF-α szinteket mutattunk ki CAVD betegek aortabillentyűiben az egészséges egyénekhez képest. Az eredmények tükrében, elsőként elemeztük a H2S mitokondriális oxidációjában részt vevő enzimeket, köztük a SQR, az ETHE1, az SO és a TST szerepét a valvuláris mineralizációban. Bemutattuk az AP39, egy specifikus, a mitokondriumot célzó H2S-t kibocsájtó donor molekula, anti-kalcifikációs és anti-inflammatórikus hatását. Az értekezés klinikai relevanciája, hogy az általunk vizsgált kénhidrogént felszabadító donor molekulák hosszú felezési idejűek, így a hatóanyagot lassan, szabályozott módon adják le, ezáltal biztosítják a fiziológiásan tolerálható kénhidrogén koncentrációt, így a jövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében potenciális gyógyszerjelöltekké válhatnak.Tétel Szabadon hozzáférhető A kevésbé invazív surfactant terápia sikerességét befolyásoló klinikai és technikai tényezők vizsgálata koraszülöttekbenBalázs, Gergely; Balla, György; Laki Kálmán Doktori Iskola; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetAz exogén surfactant pótlás az RDS kezelésének leghatékonyabb terápiás eszköze. Az elmúlt évtizedben számos, korai CPAP mellett kivitelezhető, ezáltal a gépi lélegeztetés elkerülését lehetővé tévő módszert dolgoztak ki. A közelmúltban végzett szisztematikus áttekintések és metaanalízisek eredménye szerint a surfactant adás egyéb módjaival összehasonlítva a LISA alkalmazása bizonyult a legkedvezőbbnek RDS-ben szenvedő koraszülöttekben. Ennek ellenére a mai napig jelentős az adverz kimenetellel társuló, beavatkozást követően gépi lélegeztetést igénylő esetek száma. Az érintett populáció kimenetelének javításában központi szerepe van a LISA utáni CPAP failure megelőzésének. Munkánk középpontjában a LISA sikerességét befolyásoló klinikai és technikai tényezők vizsgálata állt. Eredményeink szerint a 33. gesztációs hét előtt született koraszülöttekben elvégzett LISA után viszonylag gyakran van szükség a surfactant adás ismétlésére vagy gépi lélegeztetésre az első 72 órában. Ebben a populációban az egyszeri LISA sikere kedvező mortalitással és morbiditási mutatókkal társul. Az első LISA kimenetelének független prediktora a születési súly, az anyai életkor, a felvételi testhőmérséklet, az első órában regisztrált legmagasabb vagy a LISA időpontjában észlelt RSS, a poractant alfa dózisa és a CRP értéke. A prediktív modellünk segítséget adhat az egyszeri LISA alkalmazásából legtöbbet profitáló koraszülött populáció azonosításában, illetve a kezelési indikációk személyre szabásában. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a két összehasonlított katétertípussal a LISA egyformán kivitelezhető gyakorlott neonatológusok által. Az eszközválasztás nem befolyásolta a beavatkozás technikai sikerességét, illetve biztonságosságát. Az alkalmazása során észlelt kedvezőbb oxigenizáció alapján a félmerev katéter előnyösebbnek bizonyult a nasogastricus szondával szemben. Eredményeink hozzájárulhatnak más NIC-ek helyi ajánlásainak kidolgozásához. A LISA-val kapcsolatos tudásanyag fokozatos bővülése mellett még sok a megválaszolatlan kérdés. Sürgető az extrém éretlen koraszülöttekben való alkalmazás további vizsgálata, kiemelten fontos feladat ebben a magas rizikójú populációban a korai profilaktikus LISA létjogosultságánk tisztázása. Emellett jól megtervezett RCT-k szükségesek a LISA és a volumen garantált lélegeztetés mellett végzett INSURE összehasonlítására, a LU kritériumokon alapuló indikációk pontosítására, az analgosedatio kritériumainak és módjának meghatározására, továbbá a rövid- és a hosszútávú kimenetellel kapcsolatos kérdések megválaszolása érdekében. A beavatkozás technikai kivitelezését illetően is további vizsgálatokra van szükség, elsősorban a katéterpozíció megerősítésének módja és a videolaryngoscopia szerepének tisztázására. Összefoglalásként elmondható, hogy a tranzíciót elősegítő és a spontán légzést támogató LISA, illetve a köré épülő komplex ellátási stratégia jelentősen hozzájárul a koraszülöttek halálozásának, illetve a túlélők krónikus morbiditási rátáinak csökkentéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető A Microsurgical Arteriovenous Malformation Model on the Saphenous Vessels in the RatAl-Smadi, Mohammad Walid Ahmad; Nemeth, Norbert; Al-Smadi, Mohammad Walid Ahmad; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarDeveloping a novel AVM model using saphenous vessels in rats constitutes a significant advancement in the study of these complex vascular anomalies. This research aimed to create a non-congenital, small-caliber AVM model, distinct from existing models that typically employ artificial arteriovenous shunts of varying sizes in different locations. The methodology involved the meticulous construction of arteriovenous shunts on the saphenous vessels of 8 female Sprague Dawley rats, a process requiring advanced microsurgical skills and comparing the alterations to other 8 control female Sprague Dawley rats. This approach was chosen to minimize the risk of acute systemic hemodynamic changes often seen in other AVM models. Over a 12-week period, the model was closely monitored to evaluate any changes in cardiac and vascular histomorphology and micro-rheological parameters. A key finding from this research was that the saphenous vessel AVM model did not induce the acute hemodynamic changes typically observed in other arteriovenous shunt models. However, significant alterations in certain cardiac and vascular histomorphology parameters were noted by the end of the 12-week follow-up. This included the dilatation of shunted vessels, a characteristic feature of AVMs. Interestingly, cardiomyocytes in the AVM group exhibited notable hypertrophy, characterized by an abundance of eosinophilic cytoplasm and box-like nuclei. Furthermore, the architectural layout of the myocardium appeared disordered, indicative of myocardial disarray. Despite these alterations, there was no significant evidence of myocardial fibrosis due to microvascular ischemia in any group. Additionally, the model did not result in significant micro-rheological changes. The observed changes were likely a result of acute phase reactions rather than the presence of the shunt itself. The saphenous vessel AVM model emerges as a promising tool for studying the progression, enlargement, or destabilization of AVMs under various experimental conditions, including altered angiogenesis and vascular remodeling. Its lack of acute hemodynamic and significant micro-rheological changes positions it as an ideal model for investigating AVM presence and treatment's long-term effects. This study recommends that investigations into AVM progression, especially under varying conditions such as hypertensive or diabetic models, should begin after at least a 12- week maturation period in this model. In conclusion, this novel rat model offers a valuable pathway for enhancing our understanding of AVM pathogenesis and the effects of various interventions, while minimizing systemic circulatory impacts.Tétel Szabadon hozzáférhető A pitvarfibrilláció krioballonos ablációja előtt elvégzett háromdimenziós transoesophagealis echokardiográfiás tüdővéna-képalkotás klinikai jelentőségeNagy, László Tibor; Csanádi, Zoltán; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai TanszékHáttér: A bal pitvar és a pulmonális vénák (PV) anatómiai jellemzői fontosak lehetnek a pitvarfibrilláció (AF) kezelésére alkalmazott 28 mm-es második generációs krioballon (CBG2) abláció eredményessége szempontjából. A szív komputertomográfia (CCT) az abláció előtti képalkotás arany standardjának tekinthető. Újabban a háromdimenziós transoesophagealis echokardiográfiát (3DTOE) javasolják a CB-abláció szempontjából releváns szívstruktúrák preprocedurális értékelésére. A 3DTOE pontosságát más képalkotó eljárásokkal nem validálták. Célkitűzés 1: Prospektív módon értékeltük a 3DTOE képalkotás megvalósíthatóságát és pontosságát a PV struktúrák értékelésére a pulmonálisvéna- izoláció (PVI) előtt. Ezen kívül CCT-t használtunk a 3DTOE-vel kapott mérések validálására. Módszerek 1: 67 beteg (59,7 % férfi, átlagéletkor 58,5 ± 10,5 év) PV anatómiáját értékeltük 3DTOE és CCT felvételek alapján a CBG2-vel elvégzett PVI előtt. A következő paramétereket mértük: a PV szájadék területe (OA), a pulmonálisvéna-szájadék hosszabb és rövidebb tengelyátmérője, a carina és a bal oldalsó redő (LLR) szélessége. A technikák közötti egyezés értékelése Pearson korrelációs együtthatóval végzett lineáris regresszió és Bland-Altman-analízis alapján történt. Eredmények 1: A 3DTOE és a CCT képalkotás direkt összehasonlítása klinikailag elfogadható technikák közötti egyezést mutatott a jobb felső PV (RSPV) OA és annak hosszabb (a) és rövidebb (b) tengelyátmérője, az LLR és a bal felső PV b átmérője vonatkozásában. Célkitűzés 2: Megvizsgáltuk ezen paraméterek prediktív értékét a 28 mm-es CBG2-vel elvégzett PVI-t követő aritmiarecidívára (AR) vonatkozóan. Módszerek 2: 111 beteget (67 férfi, átlagéletkor 58,06 ± 10,58 év) követtünk, akiknél a paroxizmális AF miatt CBG2-vel elvégzett PVI előtt 3DTOE-t végeztünk. AR esetén "pontról pontra" történő ismételt ablációs beavatkozást ajánlottunk és meghatároztuk az elektromosvezetés-visszatérést mutató PV-ket. Eredmények 2: A 617 ± 258,86 napos átlagos követési idő alatt 65 beteg (58,9%) maradt AR-mentes. A hosszabb RSPV b volt az AR egyetlen szignifikáns előrejelzője (HR 1,059; 95% CI 1,000-1,121; p=0,048). Az RSPV b ≥ 28 mm háromszoros (HR 3,010; 95% CI 1,270-7,134, p=0,012) kockázatnövekedést eredményezett az AR vonatkozásában. Az RSPV b és az AR közötti összefüggés független volt a krioapplikációk biofizikai paramétereitől. A 25 ismételt beavatkozáson átesett betegnél az RSPV-ben 1,75-ször nagyobb valószínűséggel találtunk elektromosvezetés-visszatérést, mint a másik 3 PV-ben összesen. Következtetések: Az RSPV paraméterek, az LLR és az LSPV b részletes értékelése az AF abláció előtt elvégzett 3DTOE-vel megvalósítható. A 3DTOE-vel mért RSPV b a CBG2-vel elvégzett PVI után az AR szignifikáns előrejelzője lehet. A 28 mm-t meghaladó RSPV b esetén alternatív PVI technikák vagy nagyobb ballon használata megfontolandó.Tétel Szabadon hozzáférhető A Rheopheresis kezelés angiológiai hatásainak tanulmányozása hyperviscositással szövődő diabeteses láb syndromábanGál, Kristóf; Soltész, Pál; Laki Kálmán doktori iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi KarJelen kutatásunk célja volt, hogy egy új, szelektív terápiás aferezis technikának, a Rheopheresisnek hatásait tanulmányozzuk egy nehezen kezelhető, egészséget súlyosan károsító, magas prevalenciájú megbetegedésben, a hyperviscositással szövődő diabeteses láb syndromában. A kezelés egy kettős kaszkád membránfiltrációs eljárás, mely a vérviszkozitást fokozó paraméterek szűrésével (úgymint LDL, Lp(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2 macroglobulin, vWF, IgM) képes javítani a microcirculatiot, normalizálni a haemorheológiai státuszt, így a kezelés egyéb kórképekben már sikeresen alkalmazásra került. Kutatásaink során jelentős klinikai sikereket értünk el a diabetes talaján kialakult alsó végtagi, gyógyhajlamot nem mutató, microvascularis károsodásból fakadó fekélyek, és a terápiarezisztens, progrediáló sensomotoros polyneuropathia terápiájában. A kezelések hatására a fekélyek szanálódtak, a neuropathiás panaszok mérséklődtek, a fájdalomcsillapító igények csökkentek, az idegi funkciók javultak. Klinikai eredményeink azonban túlmutattak a Rheopheresis már ismert hatásain, amely szükségessé tette a Rheopheresis kezelés hatásainak széleskörűbb feltérképezését. A kutatás érdekében in vitro HUVEC sejtmodellt hoztunk létre, amelyen az intravascularis hyperglicaemiát szimulálva vizsgáltuk az endothel sejtekben végbemenő inflammációs folyamatokat és az antioxidáns státusz változását. A kísérlet során egyetlen modellen, összefüggéseiben írtuk le a diabetes indukálta endothelialis inflammációt, az extrém hyperglicaemia hatására végbemenő prooxidáns folyamatokat és kóros vascularis mediátorok felszabadulását. In vitro vizsgálataink segítségével olyan biokémiai paraméterek és markerek kerültek meghatározásra, melyekkel a Rheopheresis kezelés hatásait monitorozni tudtuk. A Rheopheresis kezelés hatásvizsgálata során a már ismert, viscositást normalizáló hatásokon túl, a gyulladásos citokinek (Il-6, Il-8, TNF-α) jelentős csökkenését tapasztaltuk, ezáltal bizonyítottuk a Rheopheresis antiinflammatorikus hatását, igazoltuk a kezelés jótékony hatásait a kórosan felszabaduló vascularis mediátorokra (ET-1 TXB-2) és komplett cisztein pool analízisünkkel validáltuk a kezelés antioxidáns hatásait. A káros proteinek filtrációjával az extracelluláris térben található teljes és szabad cisztein, illetve total homocisztein szint csökkent, míg a gamma-glutamil-cisztein koncentráció emelkedett. Mindezen változások az antioxidáns státusz javulását indikálják.Tétel Szabadon hozzáférhető A Saccharomyces cerevisiae var. ’boulardii’ probiotikus élesztő eredetű fungémia okainak felderítése a gomba virulencia faktorainak vizsgálatán keresztülImre, Alexandra; Pócsi, István; Pfliegler, Valter Péter; Imre, Alexandra; Laki Kálmán doktori iskola; Debreceni Egyetem::Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet::Molekuláris Biotechnológiai és Mikrobiológiai TanszékA S. ’boulardii’ (S. ’boulardii’ CNCM I-745) az egyik legkeresettebb probiotikum, melynek tulajdonságait több mint 80 randomizált klinikai vizsgálatban igazolták. Vitathatatlan egészségügyi előnyei ellenére fennáll a fungémia veszélye immunhiányos vagy súlyosan beteg pácienseknél, csecsemők és idősek körében. Az elmúlt években növekedett az ilyen fertőzéses esetek száma. A szakirodalom tanulmányozása során felderítettük, hogy Saccharomyces fungémia esetén ritkán, mindössze a leírt esetek felénél végeztek tipizálási módszert annak érdekében, hogy kiderítsék probiotikum eredetű volt-e a fertőzés, és még ezekben az esetekben is az időigényesebb, módszerek kerültek alkalmazásra. A már létező tipizálási módszerek (ITS, mikroszatellita és interdelta analízisek) kombinálásával egy multiplex PCR módszert fejlesztettünk ki, amivel rövid időn belül (3 óra), megbízhatóan kideríthető, hogy egy élesztő fertőzést a S. ’boulardii’ probiotikum okozott e vagy sem. Ez elősegítheti az élesztő probiotikumok biztonságosságának felmérését, valamint egyszerű kivitelezhetősége miatt a klinikai diagnosztikában is alkalmazható. Analizáltuk az izolátumok fenotípusát, a bélepitélium modellel való interakciókat, és az immunaktivációban bekövetkező változásokat 14 S. ’boulardii’ izolátum vonatkozásában. Az egyes élesztő izolátumoknak különböző fenotípusuk volt, de egyértelműen nem lehetett különbséget tenni a kereskedelmi és klinikai vagy a klinikai mikózist nem okozó és klinikai mikózist okozó minták között. Ez azt mutatja, hogy a S. 'boulardii' képes túlélni az emberi gazdaszervezetben hosszabb ideig anélkül, hogy olyan tulajdonságokra tenne szert, amelyeket a korábbi tanulmányok a patogenitással kapcsoltak össze. CRISPR/Cas9 géndelécióval megvizsgáltuk, hogy a HMX1 gén szerepet játszik-e a probiotikus élesztő patogenitásának kialakításában és a vérben való túlélésben. Az adatok alapján a HMX1 gén lehet az első leírt potenciális antivirulencia gén a S. ’boulardii’ ban. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy egy gén deléciója és az ezt követő metabolikus változások váratlan adaptációs előnyöket okozhatnak, amelyek potenciálisan elősegítik a patogenitást. Ezért a törzsfejlesztésen átesett probiotikumok biztonságosságának és virulenciájának ellenőrzése erősen ajánlott, mégpedig in vivo állatmodellek alkalmazásával.Tétel Szabadon hozzáférhető A sarcopenia prevalenciája és a sarcopenia életminőségi kérdőív (SarQoL) értékelése közösségben élő, járóbeteg, posztmenopauzában lévő magyar nők körébenPap, Zoltán Domokos; Bhattoa, Harjit Pal; -; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékAz Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization (WHO)) adatai szerint a 60 év felettiek százalékos aránya 2050-re legalább 1,5-szeresére emelkedhet. Az életkor előrehaladtával különböző változások mennek végre a személy szervezetében. A legismertebb elváltozások a csonttömeg csökkenésével járó osteoporosis, valamint a sovány testtömeg megfogyatkozásával járó sarcopénia. amely a mobilitás, a táplálékfelvétel és a tápláltsági állapot, valamint az általános önállóság megváltozásában és az életminőség romlásában nyilvánul meg. Annak tudatában, hogy a sarcopenia magyarországi prevalenciáját illetően hézag van ismereteinkben, jelen tanulmány egyik célja a sarcopenia előfordulási gyakoriságának meghatározása volt egy posztmenopauzában lévő magyar kohorszban az EWGSOP2 konszenzus ajánlásának felhasználásával. Miután pedig a vizsgálatnak része volt a SarQoL kérdőív magyar változatának kitöltése, külön megvizsgáltuk és értékeltük a kérdőív diszkriminatív erejét, a belső konzisztenciáját, valamint a padló- és plafonhatását. Az EWGSOP2 által részletezett algoritmus szerint haladva, a vizsgálatunkban 40 (40%) személynél a SARC-F kérdőív eredménye alapján a sarcopenia diagnózisa felmerült, őket tovább vizsgálva 36 személynél az izomerő alapján a sarcopenia valószínűsíthető volt, 31-nél az izomtömeg alapján bizonyítottá vált a sarcopenia, 8-nál pedig a fizikai teljesítőképesség értékelését követően súlyos sarcopeniát diagnosztizáltunk. 5 személy esetében presarcopenia kritériumai igazolódtak. A SarQoL kérdőív magyar változatának belső konzisztenciája magas szintű volt, és statisztikailag szignifikáns korreláció volt az összesített és az egyes domének pontszámai között.Tétel Szabadon hozzáférhető A tápláltsági állapot összefüggése gyermekkori neoplasztikus és gyulladásos bélbetegségekkelKadenczki, Orsolya; Kiss, Csongor; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi KarA tápláltsági állapot felmérése és értékelése a betegellátás szerves része, hiszen a kóros tápláltsági állapot jelentősen befolyásolhatja a betegség kimenetelét, illetőleg önmagában is kezelést igénylő kórállapotot képvisel. Az általunk vizsgált daganatos betegeket elsősorban az alultápláltság kialakulásának veszélye fenyegeti, szemben a gyulladásos bélbetegségben szenvedőkkel, akiknél az obezitás világszerte észlelhető pandémiájának következtében sokkal inkább az elhízás jelent egyre nagyobb problémát. Vizsgálatunk az első, mely antropometriai módszerekkel (testtömeg (BW), testmagassághoz tartozó elvárt testtömeg (WFH), testtömeg index (BMI) Z-score, ideális testtömeg százalék (IBW%) és fogyás % (F%)) felmérte és követte a rosszindulatú hematológiai betegségben és szolid tumorban szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejétől a kezelés végéig, illetve értékelte annak hatását a túlélésre. Elsőként értékeltük a gyulladásos bélbetegségben szenvedő magyar gyermekek tápláltsági állapotát a diagnózis idejében, határoztuk meg az obezitás prevalenciáját és annak hatását a betegség aktivitására. Daganatos gyermekek esetében a diagnózis idejében a gyermekek 4-5%-a bizonyult alultápláltnak a különböző Z-score-ok alapján, míg IBW%-kal 30,5%-uk. A diagnózis idején BMI Z-score és IBW% alapján alultápláltnak bizonyult szolid tumoros betegek 5 éves túlélése jelentősen rosszabb volt, mint a jól táplált társaiké. A kezelés hatására a betegek tápláltsági állapota romlott, továbbra is az IBW% jelezte legnagyobb arányban az alultáplált gyermekeket, melyhez közel hasonló eredményt kaptunk a F%-kal is. Mind a hematológiai, mind a szolid tumoros betegek túlélési esélye csökkent a tápláltsági állapot romlásának köszönhetően. A mortalitás rizikója kifejezetten magasnak bizonyult azoknál a hematológiai betegségben szenvedő gyermekeknél, akik testtömegük 20-30%-át veszítették el. A kezelés végére a szolid tumoros betegek tápláltsági állapota nem javult, ők többnyire progresszív betegségben szenvedtek és később meghaltak. Megállapítottuk, hogy az IBW% tűnik a legérzékenyebb módszernek az alultápláltság megítélésére. Továbbá a BMI Z-score mindkét csoportban, és a jelentős mértékű testtömeg vesztés a hematológiai csoportban hatással lehet a betegség kimenetelére és szerepet játszhat a prognózis becslésben. Crohn betegség (CD) és colitis ulcerosa (CU) diagnózisával a HUPIR adatbázisban (Hungarian Pediatric IBD Registry) rögzített gyermekek esetében kétszer (CU), illetve háromszor (CD) több obez gyermeket azonosítottunk IBW%-kal, mint BMI Z-score-ral. Szignifikáns negatív korrelációt találtunk a különböző antropometriai módszerek és a betegség aktivitás között CD-ben, azaz minél alultápláltabb volt a beteg, annál aktívabb volt a betegsége. Ezzel szemben CU-ban egy U-alakú korrelációt találtunk, azaz mind az alul-, mind a túltáplált gyermekek betegség aktivitása fokozott volt, mely összefüggésre a statisztikai elemzés során az IBW% hívta fel a figyelmünket. Vizsgálatunk elsőként vetette fel az tápláltsági állapot bimodális hatását a betegség aktivitására CU-val diagnosztizált gyermekeknél. Továbbá az IBW% sokkal hasznosabb antropometriai paraméternek bizonyult az obes gyulladásos bélbeteg gyermekek azonosításában. Assessment and evaluation of nutritional status is an integral part of patient care, since abnormal nutritional status can affect the outcome of the disease and represents a medical condition requiring treatment. Patients with malignancies are primarily at risk of developing undernutrition, in contrast to children with inflammatory bowel disease, for whom overweight is a increasing problem in the era of “obesity pandemic”. Our study is the first which assessed and followed the nutritional status of Hungarian children suffering from malignant hematological diseases and solid tumors from the time of diagnosis to the end of treatment and evaluated its effect on survival using anthropometric methods (body weight (BW), expected body weight for height (WFH), body mass index (BMI) Z-score, ideal body weight percentage (IBW%) and weight loss % (WL%)). We assessed the nutritional status of Hungarian children suffering from inflammatory bowel disease at the time of diagnosis, determined the prevalence of obesity and its effect on the activity of the disease. In the case of children with cancer, at the time of diagnosis 4-5% of the children were undernourished based on various Z-scores, while 30.5% of them were identified as undernourished with IBW%. Five-year survival rate of undernourished solid tumor patients at the time of diagnosis, (nutritional status evaluated by BMI Z-score and IBW%), was worse than their well-nourished counterparts. As a result of treatment, nutritional status of patients worsened. IBW% indicated still the highest proportion of children with undernutrition. We obtained almost similar results with the WL%. The probability of survival of both hematological and solid tumor patients decreased due to the deterioration of nutritional status. The risk of mortality was found to be particularly high in children with hematological diseases who lost 20-30% of their body weight. By the end of the treatment, the nutritional status of patients with solid tumors did not improve, they mostly suffered from progressive disease and later died. We found that IBW% appears to be the most sensitive method for assessing undernutrition. Furthermore, the BMI Z-score in both groups and significant weight loss in the hematology group may affect the outcome of the disease and may play a role in the prognosis estimation. In the case of children diagnosed with Crohn's disease (CD) and ulcerative colitis (CU), registered in the HUPIR database (Hungarian Pediatric IBD Registry), twice (UC) and three times (CD) more obese children were identified by IBW% than by BMI Z-score. We found a significant negative correlation between different anthropometric methods and disease activity in CD, i.e. the more undernourished the patient, the more active the disease itself. On the other hand, we found a U-shaped correlation in CU, i.e. the disease activity was increased among undernourished and obese children, too. The connection was drawn to our attention applying IBW% during statistical analysis. Our study was the first to raise the bimodal effect of nutritional status on disease activity in children diagnosed with CU. Furthermore, IBW% proved to be a much more useful anthropometric parameter in the identification of obese children with inflammatory bowel disease.Tétel Szabadon hozzáférhető A véralvadási XIII faktor A alegység (FXIIIA) kifejeződése gyermekkori B-sejt progenitor akut limfoblasztos leukémiábanGyurina, Katalin; Kiss, Csongor; Laki Kálmán Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetAz intracelluláris FXIII-A biológiai funkciójának megismerése egyre szélesebb körben foglalkoztatja a kutatókat. Munkacsoportunk a FXIII-A gyermekkori BCP-ALL-es betegmintákon tanulmányozta kifejeződését, valamint az esetleges biológiai funkcióit és klinikai relevanciáját. Retrospektív vizsgálataink során korrelációt találtunk a hosszú távú túlélés és a limfoblasztok FXIII-A pozitív fenotípusa között, ami azt bizonyítja, hogy erőteljes prognosztikai faktor lehet gyermekkori BCP-ALL-ben. Ezen túlmenően a FXIII-A kifejeződés a ’B-other’ genetikai alcsoporttal is összefüggésbe hozható, így a FXIII-A segíthet azonosítani azokat az eseteket, amelyek további részletes genetikai vizsgálatot igényelhetnek. Prospektív vizsgálataink során áramlási citometriai módszerrel három különálló csoportot különítettünk el, attól függően, hogy a BCP-ALL lymphoblasztok milyen mértékű FXIII-A kifejeződést mutatnak. Statisztikailag szignifikánsnak bizonyuló és klinikailag is jelentős különbségek voltak megfigyelhetők a FXIII-A kifejeződési mintázata BCP-ALL-es gyermekbetegek esetében, amely beépíthető egy új klinikai vizsgálat kockázatbecslési stratégiájába. A FXIII-A negativitás korrelációban van a ’B-other’ genetikai alcsoporttal, így ezekben az esetekben egy részletesebb, speciális molekuláris genetikai vizsgálatokra van szükség, ahhoz, hogy a megfelelő rizikó-terápiát kaphassa ebbe a csoportba tartozó beteg. Génexpressziós vizsgálataink során elsőként sikerült azonosítanunk a F13A1 gént BCP-ALL-es gyermekbeteg mintákban. A F13A1 gén kifejeződésének intenzitás ugyanazt a tendenciát követi, mint az áramlási citometriai módszerrel megfigyelt kifejeződés. A FXIII-A negatív betegek ’B-other’ genetikai alcsoportban való halmozódása megfigyelhető. Olyan géneket sikerült azonosítanunk, melyeket eddig még nem írtak le BCP-ALL-es gyermekkori betegekben. Ezen gének fehérje szintű megjelenése és ezek azonosítása egy újabb terápiás lehetőségeket vetnek fel a gyermekkori BCP-ALL-es betegek esetében.Tétel Szabadon hozzáférhető Akut vesekárosodás komplex vizsgálata gyermekkori hemato-onkológiai betegségekbenBiró, Erika; Szabó, Tamás; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati IntézetBevezetés: A szakirodalmi adatok szerint is aluldiagnosztizált az akut veseelégtelenség a hemato-onkológiai betegcsoportban kialakuló csökkent izomtömeg okozta alacsonyabb szérum kreatinin érték, valamint a potencionális akut vesekárosodá lappangó, tünetszegény megjelenése miatt. Pedig a haemato-onkológiai kezelések kapcsán a betegek nefrotoxikus terheltsége magasabb az átlaghoz képest. A tumor lízis szindróma az onko-hematológia egyik legsúlyosabb sürgősségi állapota, az ehhez társuló akut vesekárosodás pedig az egyik leggyakoribb szövődmény. Módszertan: A retrospektív adatelemzést tartalmazó kutatási tervünket ennek a rizikócsoportnak a komprehenzív vizsgálatára terveztük, kiemelve a tubuláris funkciók szerepét, hiszen a patofiziológiai kutatások során ennek domináns szerepe igazolódott : I: Konvencionális és tubuláris marker (N-acethyl-β-D-glükozaminidáz (NAG)) használatával is vizsgáltuk az akut veseelégtelenség előfordulásának gyakoriságát, jellegét; használva az American Association for Clinical Chemistry (AACC) guidelinenek megfelelő új definíciórendszert. II: Országos elemzés keretében vizgsálatuk a leukémiás és limfómás betegcsoportot a tumor lízis szindróma és akut veseelégtelenség szemszögéből, kiegészítve azt az egyik legnehezebb döntés, a dialízis kezelés szükségességének dilemmájával. Eredmények: Vizsgálataink egyértelműen jelzik, hogy a rutin vesepanel kiegészítése egy vizelet tubuláris markerrel (mint a NAG) javíthatja az akut veseelégtelenség kimutatását és az “AACC guideline” alapján az akut veseelégtelenség etiológiai okai tisztázásában is segíthet. A gyermekkori tumor lízis szindróma elemzése rámutatott az akut nefrológiai szövődmények gyakoriságára, illetve a foszfátkinetika jelentőségére. A súlyos veseérintettséget leginkább megjósló paraméternek a szérum foszfát napi változása adódott, mely segíthet kiválasztani azokat a rizikóbetegeket, akiknél a dialízis kezelés szükséges lehet, illetve a kezelés korábbi elkezdésére sarkallhat.Tétel Szabadon hozzáférhető Az alfa-melanocyta stimuláló hormon akut és krónikus hatásai a hemoxigenáz szignál-transzdukcióra, egészséges, illetve Zucker Diabetic Fat (ZDF) patkánymodellenSzokol, Miklós; Juhász, Béla; Laki Kálmán doktori iskolaKutatásunk során vizsgáltuk mind az egyszeri, nagy dózisú, mind a folyamatos, egyenletes α-MSH kardioprotektív spektrumát. Az eredményeink rámutatnak, hogy ezen vegyület alkalmazása releváns lehet a kardiovaszkuláris betegségek „bioterápiás” menedzselésében a vazodilatáció specifikus aspektusain keresztül, illetve, hogy a hosszú távú, mini ozmotikus pumpával történő α-MSH kezelés jelentős potenciállal rendelkezik a diabétesz által indukált szisztolés vagy diasztolés kardiális diszfunkció megelőzésében és terápiájában. A tanulmány legjelentősebb eredményei közé tartozik az echokardiográfiás vizsgálat, ami a vegyület szisztolés paramétereire kifejtett javító hatását reprezentálja (ejekciós frakció), a szívfunkciós kísérletek, melyek a HR, CF és AF-re gyakorolt kedvező befolyást igazolják, a felfedezés, hogy az α-MSH képes csökkenteni az iszkémia/reperfúzió következtében kialakult infarktus méretét, valamint a 2-es típusú cukorbetegséggel összefüggő metabolikus eltérések javítása. A hormon potens antiaritmiás tulajdonságokkal rendelkezik, illetve jelentős vazodilatációt ért el a koronária ereken– mely képessége célzott erek dilatációjának potenciális eszközévé teheti a későbbiek során. További jelentős következtetése a jelenlegi tanulmánynak, hogy a HO-1 szükséges a legtöbb α-MSH által kiváltott sejt, - illetve szövetszintű folyamathoz. Mindazonáltal, néhány potenciálisan jótékony hatásról – mint pl. a CO és SV változás – kiderült, hogy függetlenek a HO-1 aktivitásától, mivel a HO-1 gátló, SnPP-kezelés nem befolyásolta a kialakulásukat.